Százötven évvel átadása után, 2009. március elejére újjászületett Berlin egyik legjelentősebb kulturális intézménye, a Neues Museum. A Friedrich August Stüler által tervezett klasszicista épületet, amely a világháborút követően fél évszázadig romokban állt, a brit David Chipperfield tervei alapján, 12 év alatt építették újjá. A végeredmény egyedülálló történelmi képeskönyv, amelybe ősztől beköltözhet Németország egyik legfontosabb műkincse, Nofertiti mellszobra.
Friedrich August Stüler a klasszicista Poroszország egyik legjelentősebb építésze volt, a berlini Múzeumszigeten 1841-1859 között emelt épületének pedig messzi tájról a csodájára jártak. A Neues Museum antik templomokat idéző homlokzata páratlan antik műkincseket rejtett, a tárgyak eredeti környezetét idéző, színes, gondosan kiképzett belső terekben. A második világháború szövetséges bombázói a Múzeumsziget épületei közül a Neues Museum-ban okozták a legnagyobb károkat: az épület egy része teljesen elpusztult, a díszes belsők szinte teljesen megsemmisültek. Az épületegyüttest birtokba vevő keletnémet kormány évtizedekig hagyta pusztulni a romokat, míg végül 1986-ban lépéseket tettek a helyreállításra, a tervek szerint az eredeti formában. Ezt a projektet a rendszerváltás szele fújta el. Végül 1997-ben egy nemzetközi pályázaton a David Chipperfield Architects és a Julian Harrap Architects nyerte el a felújítás tervezési jogát, és hat évvel később megindulhattak a konkrét munkálatok.
David Chipperfield, aki mára nemzetközileg ismert építésszé lett, és Németországban emelt nagy sikerű épületeivel, a Stirling-díjat nyert Német Irodalmi Múzeummal vagy a Neues Museummal átellenben, a Kupfergrabenen emelt tömbjével jelentős hatást gyakorolt a kontinens kortárs építészetére is, 1997-ben még csak szűk szakmai körökben és leginkább angolszász területen volt ismert. A Neues Museum újjáépítésével saját bevallása szerint is alighanem élete legnagyobb feladatát kapta meg.
Az első eldöntendő kérdés az volt, milyen formában kerüljön sor az újjáépítésre: megpróbálják rekonstruálni az elpusztult szekciókat vagy másképp egészítsék ki a háborút túlélt, autentikus épületrészeket. A nyolcvanas években azt tervezték: az elpusztult tagozatokat gipszből állítják helyre, a freskókat pedig a Nemzeti Galériában máig őrzött eredeti kartonok alapján rekonstruálják. Chipperfield és csapata ezzel szemben úgy döntött: nem próbálják meg elkendőzni a háború és az azt követő hatvan magányos év nyomait, hanem alapként használják fel a munkálatok során. A helyreállítás így messzemenőkig megfelel a mára sokak által avíttnak ítélt „műemlékes biblia”, a Velencei Charta útmutatásának, amely az eredeti és új részek egyértelmű megkülönböztethetőségét írja elő.
Ez összetett munkafolyamatot eredményezett, a feladat ugyanis a freskóhibák retusálásától a múzeum folyóparti homlokzatának teljesen elpusztult baloldali szakasza újjáépítéséig terjedt. Ahol csak kisebb, az egész képét zavaró hibák keletkeztek, ott a kiegészítés mellett döntöttek, így néhány történelmi teret sikerült az eredeti állapotot megközelítő módon helyreállítani. Ahol azonban túl nagy volt a pusztulás, ott meghagyták töredékesen a belső díszeket. Az újonnan épített részek felveszik az eredeti ritmusát és tömegformálását, anélkül, hogy imitálnák azt. Ez az újonnan emelt homlokzati szakaszon, illetve a főlépcsőházban a legszembetűnőbb. A gazdagon dekorált lépcsőház teteje és díszítése teljesen elpusztult a háborúban; Chipperfield az oldalfalak freskómaradványainak régészeti precizitású restaurálása mellett helyreállította a lépcső vonalvezetését és a belső tér tömegét is, de a megsemmisült részletek nélkül. A minimalista szellemű tér úgy grandiózus, hogy tisztán leolvashatók róla történelmének rétegei.
Az új kiállítóterek előregyártott, fehér márványzúzalékkal színezett betonelemekből épültek. A másik meghatározó felhasznált anyag a bezúzott törmelékekből kézzel készített tégla: ebből készültek például a Görög és az Egyiptomi Udvar vagy az északnyugati szárny elpusztult részeinek pótlásai. A múzeum déli és keleti oldalán kiegészítették és helyreállították a megmaradt kolonnádsort, a Spree partján pedig hamarosan elkészül egy új, az 1938 előtt létező kontextus helyreállításaként.
A tervek szerint októberre készül el a kiállítás, az épület azonban addig is látogatható lesz. A Múzeumsziget harmadik helyreállított intézményeként a Neues Museum 20 500 négyzetmétere az egyiptomi gyűjtemény kincseit mutatja majd be az új, Michele de Lucchi által tervezett installációk segítségével.
A Neues Museum helyreállított épületét, amely a Múzeumsziget 2015-ig befejezni tervezett rekonstrukciójának része, a szakma az elmúlt évek egyik legjelentősebb kulturális tetteként ünnepli. Chipperfield munkája azonban nem volt mindig könnyű: a Gesellschaft Historisches Berlin nevű szervezet például 2006-ban aláírásgyűjtést kezdeményezett azért, hogy a folyóparti homlokzatot teljes egészében eredeti formájában állítsák helyre – ahogyan azt most a közelben, a Palast der Republik helyén helyreállításra kerülő egykori Stadtschloss esetében tervezik. Chipperfieldnek azonban sikerült következetesen véghezvinnie munkáját. Az eredmény, többet mondva bármilyen dagályos emlékműnél, egyszerre mutatja meg a háború pusztítását, a múlt megmaradt emlékeit, és a kortárs kéz érzékeny munkáját.
Hozzászólások