Építkezés » Homlokzat

A homlokzatképzésre az építkezések utolsó szakaszában, a befejező munkák közt kerül sor, amikor már az építtető és a kivitelező is elvesztette a kezdeti lendületét. Viszont a gondosság meghálálja önmagát: a jól kialakított rétegek garantálják, hogy hosszú ideig nem kell újra nekiállni a fáradtságos munkának. Íme néhány alapfogalom, mely segít eligazodni a homlokzatképzés folyamatában. Ezek segítségével az építtető is könnyen követheti az eseményeket és felfigyelhet az esetleges hibákra.

alapozó: a végső felületképző réteg, azaz a színvakolat felhordása előtt szükséges az alapozót felvinni a felületre. Nedvszívás-kiegyenlítő és tapadás elősegítő szerepe van, a felvitel után hagyni kell száradni egy napig, mielőtt a fedővakolat felkerül.

alkalmassági bizonyítvány: Olyan dokumentum, mely egy adott építőipari termék szabványoknak vagy egyéb műszaki specifikációnak való megfelelőségét igazolja. A termékre vonatkozó műszaki specifikációkban meghatározott vizsgálatok elvégzése után adja ki egy erre feljogosított vizsgálószerv.

anyagszükséglet: a felhasznált vakolatok, festékek esetén az egy négyzetméterre szükséges mennyiség egy adott vastagság vagy rétegszám esetén. A különböző típusú felületetnél különböző lehet az anyagszükséglet, erre érdemes odafigyelni – például az alapozóból tapaszolt felületre fel annyi is elég mint vakolt felületre.

dilatáció: az épületszerkezetek természetes hőmozgása miatt az épületeket bizonyos szabályok szerint az úgynevezett dilatációval egymástól függetlenül és szabadon mozgó részekre osztják. A szerkezetek dilatációi felett az összes burkolatot is dilatálni kell. Ezen kívül egyes szerkezetek (pl. aljzatbetonok, esztrichek) nagy felületeit is dilatálni kell, hogy a hőmozgásból ne származzon repedés, törés.

dübel: a homlokzati hőszigetelő rendszerek esetében a dübelek azok a mechanikai rögzítő elemek, melyek a szigetelő lemezeket közvetlenül a teherhordó falazathoz rögzítik és műanyag vagy fém tárcsájukkal a hőszigetelést a falazathoz szorítják.

felületerősítő réteg: a homlokzati hőszigetelő lemezek védelem nélkül sérülékenyek volnának. A mechanikai védelmüket egy körülbelül 3 milliméter vastag ragasztóba ágyazott üvegszövet réteg biztosítja.

felületképző réteg: a homlokzatképzés utolsó lépése, minden esetben alapozással és színező- vagy vékonyvakolat felhordásával történik. Ez a réteg adja meg a végleges homlokzati megjelenést.

hőhíd: az épület olyan csomópontja vagy felülete, mely a környezeténél jobb hővezető (azaz rosszabb hőszigetelő), ezért a hőhídon keresztül nagyobb hőmennyiség távozik az épületből. A hőhidak belső felületi hőmérséklete ezért alacsonyabb a környező felületeknél, ezért itt fennáll a páralecsapódás és a penészképződés veszélye. Tipikus példák: nyílászáró-beépítések, koszorúk, áthidalók, kiugró erkélylemezek. Speciális hőhíd a geometriai hőhíd (pl. épületsarok), ahol egységnyi belső felülethez nagyobb külső, lehűlő felület tartozik.

hőszigetelő lemez: a szigetelőréteg kialakításakor felhelyezett táblák, jellemzően expandált, extrudált polisztirol lemezek, vagy ásványi hőszigetelő lemezek. Hézagmentesen kell őket felrakni, így nem alakulnak ki hőhidak, ezért fontos, hogy a ragasztóanyag nem kerüljön a szigetelőlapok közötti hézagokba. Felhordáskor ellenőrizni kell a lemezek síkba fektetését és a vízszint megtartását.

impregnálás: az építőanyagokat impregnálással gyakorlatilag víztaszítóvá tesszük. A homlokzatképzés során gyakran alkalmazzák a nedvességre egyébként érzékeny (például gipsz) elemek impregnálását.

lábazat: a homlokzat és a talaj találkozásánál kialakított rész, amely több mechanikai hatásnak és felfröccsenő csapadékvíznek van kitéve, mint a homlokzat többi része. Magasságának minimum harminc centiméternek kell lennie. A lábazat fő jellemzője, hogy a hőszigetelés általában az épület vízszigetelésére kerül.

munkatér: a homlokzatképzés munkálatai az állványozással kezdődnek. Az állványhorgony hosszának illeszkednie kell a rendszervastagsághoz és a falfelülettől való távolságnak, azaz a munkatérnek megfelelőnek kell lennie.

ragasztótapasz: általában a hőszigetelő réteg kialakításakor használják elsősorban, a hőszigetelő lemezek rögzítésére és a felületerősítő üvegszövet beágyazására. A felhordása elvégezhető kézzel és/vagy géppel. Ragasztás esetében a felhordandó tapasz mennyiségét úgy kell megválasztani, hogy az alapfelület tűréseinek és a ragasztó rétegvastagságának figyelembe vételével legalább negyven százalék érintkezési felület alakuljon ki.

rögzítés: mechanikai, azaz dübellel történő, illetve vegyszeres, azaz ragasztóval történő módjai léteznek.

U-érték: azaz hőátbocsátási tényező, egy épületszerkezet hőszigetelő képességét mutatja. Minél kisebb az U-érték, annál jobb hőszigetelő. Az érvényben lévő előírások szerint az U-érték falazat esetében nem lehet több 0,45 W/m2k-nál. Ezt az értéket csak néhány falazóelem tudja biztosítani hozzáadott hőszigetelés nélkül.

üvegszövet: a felületerősítő réteg alkotóeleme, legalább tíz centiméteres átlapolással kell elhelyezni és beágyazni.

vakolat: elemekből falazott vagy betonfalak felületének egyenletessé és esztétikussá tételére használt réteg, illetve anyag. Több szempontból lehet a vakolatokat csoportosítani, kötőanyag alapján léteznek ásványi kötőanyagú, műgyanta, szilikát és szilikongyanta kötésű vakolatok. Funkció szerint léteznek alapvakolatok, vékonyvakolatok, színezővakolatok.