A Szépművészeti Múzeum legújabb terveinek szerdai bemutatóját követően egyik Olvasónk vetette fel: miért ne lehetne a múzeum „eredeti” stílusában megépíteni a bővítmény felszíni kapuépítményét? A kérdésre a válasz röviden: lehetne. Még építészt is találnánk hozzá, a neoklasszicizmus ugyanis ma is élő stílus. Csak nem biztos, hogy érdemes.
Így nézne ki egy stílushű bejárat a földalatti bővítéshez a jelenleg tervezett helyett. (A képet a hg.hu grafikusa készítette a Karácsony Építész Iroda és KetteS Műterem látványterve nyomán.)
Amilyen egyértelműnek tűnhet az "igen" válasz egy, a kortárs építészetet nem ismerő civil számára, olyannyira elfogadhatatlan a mai építészek túlnyomó többségének. Nem véletlen, hogy az elmúlt harminc-negyven év meghatározó múzeumbővítései közül egyetlen sincs, amely az épület eredeti stílusát követve készült volna el. Ennek több oka van: ellenkezne a modern építészet és műemlékvédelem alapelveivel, a kortárs technológiák lehetőségeivel, sőt, a megbízó intézmények érdekeivel is.
Egy kis építészettörténet
Az antik, azaz a görög és római építészeti hagyományokból merítő irányzatok vissza-visszatérnek az európai építészet történetében. Az ókor nagy újrafelfedezése a reneszánszhoz kötődik, harmadik újjászületése pedig a 18. század végétől a 19. század közepéig tartó időszakra tehető. Magyarul ezt a kort klasszicizmusnak nevezzük (angolul a Neoclassicism kifejezést használják rá). Különös jelentőséget részben épp a múzeumépítészet terén kapott: az antik templomok mintájára emelt nagy múzeumok, mint a berlini Altes Museum vagy a londoni British Museum több száz épületnek vált példájává. Kései utóduk az 1906-ban átadott budapesti Szépművészeti Múzeum, amely azonban már nem sorolható a klasszicista épületek közé. Homlokzatán keverednek a klasszicista és a neoreneszánsz elemek, belsejét pedig kifejezetten az „építészeti látványtár” igényével alakították ki: van többek közt (neo)román, (neo)barokk, (neo)reneszánsz csarnoka is – magyarán, a Szépművészeti a historizálás tipikus példája. A klasszicizmus hazai története azonban nem ér véget a 20. század elején: a harmincas-negyvenes években és az ötvenes évek elején, a szocialista realizmus rövid hazai uralmával is vissza-visszatért.
A mai MOME főépülete 1954-re készült el Farkasdy Zoltán és munkatársai tervei alapján. A klasszicista megyeházák és városházák eszközeit használó homlokzat a szocialista realizmus jellegzetes hazai példája.
A klasszicizmus ma
Ha azonban a fentiekből arra következtetünk, hogy a neoklasszicizmusnak 2010-re befellegzett, tévedünk. A stílus a modern néhány évtizeden át tartó, voltaképp globális egyeduralmát követően az 1980-as évek közepe táján új életre kelt. A „traditional architecture” összefoglaló néven emlegetett irányzat követői elsősorban Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban találnak megbízókra, mégpedig igen jellemző feladatokkal. Vagy hangulatos vidéki kúriákat terveznek, vagy pedig meglévő történelmi épületegyütteseket (jellemzően egyetemi kampuszokat) egészítenek ki. Jó példa az oxfordi egyetem új antik könyvtára, a Sackler Library (tervező: Robert Adam Architects), vagy a Tennessee állambeli Nashville koncertterme, a Schermerhorn Symphony Center (a város nevezetes történelmi épületeiről, például az athéni Parthenon 1897-re elkészült, 1:1 arányú másolatáról).
Mivel megrendelés viszonylag kevés érkezik, a tradicionális stílusban dolgozók többsége fenntartások nélkül tervez modern házakat is. Az egyik legismertebb példa erre az amerikai Robert A. M. Stern, aki George W. Bush elnöki könyvtárát klasszicizáló vonásokkal látta el, Párizsba viszont üveg-acél felhőkarcolót tervez, és közben a Yale építészkarának dékánjaként példaértékűen felújította a hatvanas évek brutalista betonépítészetének egyik fontos emlékét, a Paul Rudolph Hallt.
A tradicionális építészet nem is nevezhető underground irányzatnak. A palladiánus stílusban dolgozó Quinlan Terry például a cambrigde-i Downing College épületével 1994-ben elnyerte Az év háza díjat Nagy-Britanniában, és korábban Margaret Thatcher megbízására ő alakíthatta át a miniszterelnöki rezidenciát. Terry 2005-ben megkapta a két évvel korábban alapított Driehaus-díjat is, amellyel évről évre a hagyományos építészeti elvek legjobb kortárs alkalmazóit jutalmazzák.
A tradicionális építészet kritikája
A kortárs építészek többsége azonban idegenkedve tekint a hagyományőrzőkre. Ennek számos oka van, és csak az egyik, hogy a funkcionalizmus mellett az egyediség és önállóság a modern irányzatok meghatározó fogalmai. Nem véletlen, hogy a műemlékvédelemben a modern építészet kiteljesedését követően, az 1964-es Velencei Chartát követően vált általános irányelvvé: az épületrekonstrukcióknál az eredetit és az újat egyértelműen megkülönböztethetővé kell tenni. Míg a barokk korban nem ódzkodtak attól, hogy román vagy gótikus templomokat teljesen átépítsenek, addig ezt ma nem tartjuk elfogadhatónak; a történelmi épületek ugyanolyan stílusban való kiegészítése pedig lényegében ezzel egyenértékű. Nem is szólva arról az ellentmondásról, hogy a stílhű kiegészítés épp azt az eredeti építészi koncepciót változtatja meg, amelynek megóvása a feladata lenne, és olyan hamis illúziót kelt, mintha már az eredeti tervekben is szerepelt volna.
A Germaniává alakítandó Berlin központi épületének, a Nép csarnokának makettje 1939-ben. Sztálin annyira kedvelte a Harmadik Birodalom főépítésze, Albert Speer munkáit, hogy a háború közepette, 1940-ben meginvitálta egy moszkvai vizitre. Hitler persze nem engedte el Speert. Kép: wikipédia - Deutsches Bundesarchiv
A kortárs historizálás történelmileg is erősen megkérdőjelezhető. A klasszicizmus ugyanis a 20. században elsősorban a diktatúrákra volt jellemző, többek közt a hitleri Németország és a sztálini Szovjetunió építészetére. A demokráciától alapvetően idegen a klasszicizmus szigorú rendet és hierarchiát teremtő stílusa. A mai klasszicizáló épületek is feltételeznek valamiféle autoriter hatalmat - például egy erőskezű, prófétikus elhivatottságú megbízót, mint Károly walesi herceg. A hagyományos építészet elkötelezett támogatójaként ismert Károly kezdeményezésére Dorsetben az 1980-as évek óta épül egy „kísérleti település”, Poundbury. A hagyományos brit építészeti stílusokat és eljárásokat vegyítő városka azonban több kritikát vált ki, mint elismerést: a Disney-szerű álomvároska jelleg mellett Poundbury nem váltotta valóra az autómentességre vonatkozó elképzeléseket sem. A hagyományos stílusban épített házak ráadásul nem kényelmesebbek vagy takarékosabbak, mint a modern apartmanházak – építési költségük viszont jóval nagyobb.
Poundbury tűzoltóállomása, nem sokkal az építés befejezése előtt. Az épületet a funkciótól idegen stílus elrettentő példájaként értékelte a Guardian kritikusa. Kép: wikipédia
Felhozható továbbá egy mérnöki érv is a hagyományos stílus ellen: a 20. században ugyanis gyökeresen megváltoztak az építési metódusok. Ha pedig a fal vastagsága másfél méterről egy jó szigetelésnek köszönhetően harminc centire csökkenthető, az épület arányai is megváltoznak. Hagyományos elemek ide vagy oda: az összkép hamis lesz.
Posztmodern próbálkozások
A stuttgarti Neue Staatsgalerie épületén (1982) James Stirling klasszicista épületelemeket használt új kontextusban és némileg eltorzítva. (Ld. a kaput a kép bal alsó sarkában.) Kép: atelier Flir, flickr.com
Robert Venturi és Denise Scott Brown a londoni National Gallery bővítésén (1991) az eredeti homlokzat elemeivel dolgozott, de nyilvánvalóvá téve, hogy új épületről van szó. Kép: wikipédia
Mindezen problémákat mérlegelve a nyolcvanas-kilencvenes években, a posztmodern irányzattal mégis számos érdekes példa született a kortárs gondolatiság és a hagyományos építészet párosítására. Az építészek többsége a hierarchia felbontásával, az arányok kibillentésével igyekezett közelebb hozni a stílus elemeit saját korához. Nem véletlen, hogy ebben is a britek bizonyultak úttörőnek. Két kiváló és máig értékelt példa a frankfurti Neue Staatsgalerie bővítése és a londoni National Gallery új szárnya, a Sainsbury Wing. Bár azt hihetnénk, hogy ezeket kompromisszumos megoldásként könnyebben elfogadta a közvélemény, koránt sincs így; különösen a Sainsbury Wing váltott ki heves vitákat, még azt követően is, hogy az eredeti, Richard Rogers készítette terveket elvetették.
Aha: szóval valamiféle globális építészlobbi nárcisztikus önzésének köszönhető, hogy nem építhetünk stílusban hozzáillő bejáratot a Szépművészetihez - gondolhatná ezek után bárki. Hogy ezt megcáfoljuk, még egy tényezőt érdemes figyelembe venni, nevezetesen a megbízó érdekét. Egy ilyen léptékű beruházás esetén ugyanis még egy közintézménytől is jogos elvárás, hogy az összképben is nyilvánvalóvá váljék a funkcióbővülés. Erre egyetlen lehetőség nyílik, a felszíni építménnyel, amelyre funkcionális okokból (a lift elhelyezése miatt) mindenképp szükség van. Az "üvegkocka", vagy nevezzük bárhogy, valójában szimbolikus építmény: a Szépművészeti történetében egy új korszak mérföldköve. Ez a korszak pedig most kezdődik, nem 1906-ban.
Hozzászólások
a fenti cikk a gyengébbek kedvéért íródott :))
egy professzionális gondolkodó (építész v. bárki) számára a 'neo- stílusok' hajhullást okoznak.
Emlékeim szerint az építészfórumon folytatott polémia keretein belül írta valamelyik hozzáértő úriember (sajnos a nevét elfelejtettem...), hogy a Szépművészeti múzeumon belül igen sok felújításra váró tér / helyiség van. Kérdem én, nem lenne-e bölcsebb felújítani ezeket a tereket a meglévő, gyönyörű épületen belül, illetve a jelenleg tárolási funkciójú helyiségeket kiállítótérré alakítani? A műtárgyak tárolását ki lehetne helyezni egy külső - nem reprezentatív - épületbe, aminek a biztonsági rendszerekkel történő védelme nem ütközne a műemléki szempontokkal (tűzoltó rendszerek, behatolás jelző rendszerek, stb.) hiszen a múzeum épületében ez is gondot jelent(het).
Szeretem a modern építészetet, de egy klasszikus épülethez nem lehet úgy hozzányúlni, hogy nem veszik figyelembe az épület épített és természetes környezetét. Remek elrettentő példák tekinthetők meg a Rákóczi út - Kossuth Lajos utca útvonalon. Mindennek meg van a maga helye. Legalábbis meg kellene, hogy legyen. Sajnos Budapesten a városépítészet és a várostervezés a városvezetés számára ismeretlen fogalmak.
OMG, azt olvastam, hogy Sztálin helyeselte a wc papír használatát! Azonnal ki kell találni helyette valami modern megoldást! Mondjuk legyen egy kis üvegbeton kocka! Nem olyan praktikus, meg már előre borítékolom, hogy mindenki fújjolni fog, mert nem értenek hozzá, de hát ilyen az átlagember. Meg azt hallottam, hogy kalapot is hordott, ráadásul akkor mindig, amikor Hitlerrel találkozott! OMG, erre is kitaláltam valamit, legyen helyette egy... egy... igen, megvan egy vasbeton kocka!
Nem érdekel, mitől idegenkednek az építészek, meg mekkora bravúr a beton helyett az üveg kocka, nem akarok a hátralévő 50-60 évemben egy kockán keresztül belépni a Szépművészeti Múzeumba. Otthon, a családi házon tessenek önmegvalósítani.
@lehet: a múzeum főbejárata továbbra is nyitva marad, de biztos vagyok benne, hogy idővel mindenki az új bejáratot fogja használni, mert ha esztétikailag sokaknak nem is tetszik, funkionális előnyei a kortárs építészetnek tagadhatatlanok.
ja és a cikk zseniális, köszönjük
@mindenki: asszem valamit ismét el fogunk csesz----ni, mi magyarok.
underdog: ez a vita már sajnos lezajlott. A múzeumon belül levő, valóban felújításra szoruló terekre nincs pénz - az uniós források ugyanis egy új látogatóközpont létesítését teszik lehetővé. Érdemes elolvasni a kommenteket itt, ahol a projektvezető válaszol erre a kérdésre:
http://hg.hu/cikk/epiteszet/9337...
lehet: nem arról a két-három mondatról szól a cikk, amiket kiemeltél. Ráadásul egy vitában a szubjektív szeretem - nem szeretem érvek nem igazán használhatóak... Ezen érdemes lenne túllépni. Személy szerint nekem sem tetszik az új főbejárat - és ez kit érdekel?
miki: örülök, hogy tetszik!
gyatsa: no comment :)
Szerintem is jó lesz ez az üvegkocka. 2010-et írunk, ne hazudjunk 1906-ot - ebben tökéletesen egyet is érthetünk a szerzővel. A bővítés pedig az épületen belül maradva nem oldható meg - bár szerepel a tervekben az is, hogy most raktárnak használt csarnokot kiállítótérnek használjanak. De az az állandó kiállítás terét bővíti majd, az új épületrészek pedig az ideiglenes kiállítótérnek és a kiszolgáló funkcióknak (vendéglátás, mosdók stb.) adnak majd helyet.
A kivitelezés mikor indul?
Az alagsori bővítés az utca embere számára indifferens lehet, de a felszíni kép aligha. Márpedig az üveg/betonkocka egy technokratikus kubus. Persze nem kell egy az egyben lemásolni a főhomlokzat stílusát, de ugye azt sem akarja behazudni nekünk senki, hogy csak az itt felvázolt két véglet létezik. Attól, mert valaki jó belsőépítész (már ha az), még lehet csapnivaló homlokzattervező...
Nagyon jó cikk!
Durvák ezek a műklasszicista épületek, de Barbara Bielecka templomához képest még istenesek:
http://commons.wikimedia.org/wik...
Azért a neo-neobarokk üt.
Akkor tegyünk rá jó nagy parabola antennát is mert az is olyan modern! Sőőőt... szarral is bekenhetnénk mert az még művészi is!
"Amilyen egyértelműnek tűnhet az "igen" válasz egy, a kortárs építészetet nem ismerő civil számára, olyannyira elfogadhatatlan a mai építészek túlnyomó többségének."
Naná hogy elfogadhatatlan mert egy ilyen épületszárny megtervezése és megépítése hozzáértést és munkát igényel. Így nem lehet könnyen nagy pénz leakasztani. A lényeg hogy pár acél és üveg cölöppel is megüthető a főnyeremény akkor minek bármi érdemlegeset vagy maradandót csinálni?
Annyit még hozzá tennék hogy ha én vennék egy műemléknek nyilvánított házacskát és arra fel tennék egy jó kis műanyag redőnyt akkor a műemlékvédelmi hatóság úgy meg bírságol hogy csak lesnék ki a fejemből. Felújítani is csak úgy lehet hogy ha vissza állítom az eredeti állapotot. Vajon engedélyeznék hogy csináljak mellé egy "modern" kocsibeállót jó kis elektromos kapuval? Kizárt dolognak tartom.
Ezek szerint a Szépművészeti Múzeum nem műemlék?!?!?!?
Építsünk modern dolgokat de akkor ha nulláról kell teremteni valamit amire azért van bőven példa. Itt van egy kész dolog amihez illő lenne alkalmazkodni úgymond megtisztelni. Még szerencse hogy 5-10 év múlva majd elbontják azt a nyavalyás kockát, mert ennyi lesz az élettartalma.
szerintem a tökéletes klasszicista kép eléréséhez tiltsuk ki az autókat a Dózsa György útról, helyettük korhű, ámbár motoros lovaskocsik közlekedjenek ezen a szakaszon. éljen 2010
Re:mnak2 Ezt is megcsinálták már. Nézzük csak meg a modern, ám igencsak retróstílsusú gépkocsik karosszéria formáit.
http://www.thelovebugz.co.uk/Use...
http://www.eztec.hu/cars_html/ca...
http://www.geekologie.com/2008/0...
http://www.bevezetem.hu/images/1...
http://www.caradvice.com.au/wp-c...
Ha már autók: Képzeljünk el egy olyan piros Ferrarit, amilyennel Danny Wilde szokott közlekedni a tévében. És most képzeljük el, hogy a mai kor tervezői ráraknak egy hatalmas hátsó légterelő szárnyat. Nem betonból, de feketében.
Ha már autók: Képzeljünk el egy olyan piros Ferrarit, amilyennel Danny Wilde szokott közlekedni a tévében. És most képzeljük el, hogy a mai kor tervezői ráraknak egy hatalmas hátsó légterelő szárnyat. Nem betonból, de feketében.
városjáró: érdekes amít említesz. ha a fiatot, de még inkább ha a volkswagent nézzük, ezek a formák a réginek nem a másolatai, hanem újraértelmezett példái. nézd meg a legutolsó szépmű bővítés tervet, az üvegacél épület rácsozata egyértelműen a főépület oszlopsorára utal. (számomra egyébként kicsit túl direkt is eme utalás)
Nem értem mi abban a modrn, hogy a föl alá leküldjük a népet kiállítást nézni, enni, vásárolni, amíg a csodálatos tereket meg raktárnak használjuk. Föld alá a raktárakkal!
Érthetetlen a múzeum előtti tér széttördelése, mindenféle bevilágítóval és más minorka designnal. A teret egységben kellene kezelni.
Kisemberek nagypillanatai ezek a modernizációs kényszerek. Tetszettek volna a müpa elé ilyen szép bejáratot tenni, senkinek sem fájna a szíve.
A legszégyenteljesebb ebben a provincializmusban a Baán féle hivatkozás a Louvre új bejáratára. Ad1 az épületnek nem volt méltó bejárata hát csináltak egyet. Ad2 a szépműnek nem csak szuper bejárata van, hanem előterasza kilátása a térre.
PS: Nem igaz, hogy az eu csak erre ad pénzt! Látogató barát turisztikai fejlesztésekre ad pénzt, ebbe belefért volna az eddig raktárnak használt terem "belakása" galériával, múzeum bolt (akarom mondani shop) kialakításával, stb... Szégyen ez a vakondok szellemű múzeum- és városvezetés.
Eu-s pénzt csak értelmes célokra érdemes költeni! Ez pazarlás.
Kedves Dániel: Köszönöm a cikket, mert örülök, hogy foglalkoztál a felvetésemmel. Ettől függetlenül még mindig tartom a véleményemet, hogy ez a "stílushű" megoldás lenne a legjobb megoldás és senkit sem zavarna. Véleményem szerint ezek az épületek az ország lakosságának készülnek, nem azoknak a professzionális építészeknek, akiknek nem kihívás visszanyúlni valamely stílushoz ezért el is vetik őket.
Amiket képeket bevágtál illusztrációnak nekem mind sokkal jobban tetszik, mint a mai üveg-vas-beton épületek.
Hus-ver!
Teljesen igazad van. Nyugi ezek az emberek is Róma, Velence, Sztanbul, Kőszeg, Sopron, Szentendre,... régi városaiba járnak kirándulni és nem Hamburg, Ruhr-vidék, Salgótarján, Dunaújváros az uticéljaik. Csak hát a kisegér szívesen feláll az elefántra és ott cincog... :)
De itt szerintem stiláris probléma a főbaj, hanem az az abszurd, hogy a földalá építenek közösségi tereket, ahelyett hogy leküldenék a raktárakat és belaknák az épületet, horribile dictu megnyitva a homlokzatot a tér felé...
Jav: "De itt szerintem NEM stiláris probléma a főbaj..."
Nem is reméltem, hogy ennyire felkelti az érdeklődést a cikk, de örülök neki. Csak néhány hozzászólásra reagálnék.
Kmg42: minden építész megtanul ilyen stílusban tervezni - különösebb probléma nélkül képesek lennének egy klasszicista szárny hozzátoldására az épülethez. És valószínűleg nem is zavarná az átlagembert. Csakhogy azzal meghamisítanánk az összképet - és épp azt az összképet, amit meg akartunk óvni. Azért tartom jobb megoldásnak a modern bővítést, legyen üvegkocka vagy bármi más, mert őszinte. Nem hazudja azt, hogy az eredetihez tartozik.
maki: érdekes felvetések, de megint csak a projektvezető levelére tudok hivatkozni, amit egy korábbi cikkben belinkeltem a kommentek között:
http://hg.hu/cikk/epiteszet/9337...
A helyzet egyébként sajnos az, hogy a múzeum eredeti belső terei elég nehezen használhatóak mai kiállítások rendezésére. Erre a legjobb példát a meglévő állandó kiállítások nyújtják. Te hányszor jártad be a Szépművészeti állandó tárlatait? Az új kiállítóterek sokkal több lehetőséget adnak, és így sokkal több látogatót lehet velük bevonzani. Már pedig ha így van, akkor jogos igény a múzeum részéről, hogy könnyen és közvetlenül megközelíthetőek legyenek. Másrészt a bővítés nemcsak a múzeum, hanem a Hősök tere látogatóit is kiszolgálja.
Hus-ver: nincs mit :) Érdekes felvetés volt. Sajnálom, hogy sikerült meggyőzzelek, de a szubjektív véleményhez természetesen mindenkinek joga van.
Meggyőznöd nem sikerült, de legalább most már legalább értem miért tartod jobbnak, ha elüt a régitől. :)
Tényleg hiánypótló írás, nem véletlen a nagy érdeklődés
köszönjük!
Amúgy a műemlékek kezelésével kapcsolatban meggyőződésem, hogy az eredeti szellemiség fontosabb a konkrét épületnél.
Ebben az estben viszont ez elég ellentmondásos megoldást szülne, hiszen ezeket az épületeket birodalmi reprezentációs célra építették, ezért is alkalmatlanok kiállítótérnek. És 1906-ban éppenséggel magasról tojtak az alkotók arra, hogy európában már rég a szecesszió a módi. Persze aki odacsöppen a térre az nem tudja ezeket a dolgokat, de ha mályebben belegondolunk, akkor ezek az épületek (nyílván a Műcsarnok a másik) jelentős szellemi értéket nem is képviselnek, legfeljebb részletmegoldásaikban.
Bocs minden városvédőtől, de szerintem ez a megközelítés is lehet helyes
kovacs-daniel!
Megtisztelsz, hogy válaszoltál.
Pár észrevételem ahhoz amit írtál:
"Csakhogy azzal meghamisítanánk az összképet - és épp azt az összképet, amit meg akartunk óvni."
Az összképet annál jobban semmi sem hamisítja, minthogy a főbejárat már nem az aminek épült, a teherlift ami a raktárba kellene hogy vigyen pedig az új főbejárat,...
Szerintem bátran és gátlástalanul hozzá lehet nyúlni bármi épülethez, ha egyszer a régi funkció meghaladott lesz, ez az álszent "tisztelet" de valójában dekonstruálás viszont mindig zavar.
Olvastam a projektvező levelét, de a kiírásból nem következik, hogy a bővítés nem jelenthette volna a belső terekben megoldható hiper-szuper-modern begalériázást (újrafogalmazást ;), látogató csarnokká alakítást.
"A helyzet egyébként sajnos az, hogy a múzeum eredeti belső terei elég nehezen használhatóak mai kiállítások rendezésére."
Szerintem ha a kiálításokat úgy terveznék a Szépműben, hogy azok pluszt kapjanak azzal, hogy ott lehetnek kiállítva, akkor valóban messzebbre jutnának és nem azon kínlódnának, hogy lehetne semlegesíteni a helyszínt.
"Az új kiállítóterek sokkal több lehetőséget adnak"
A föld alatt a Hősök terén max a raktárnak és a közbudinak, meg az autóknak keressünk új lehetőségeket, ne pedig a kiállított műveknek, meg az étteremnek,...
"Másrészt a bővítés nemcsak a múzeum, hanem a Hősök tere látogatóit is kiszolgálja."
Ezt a hivatkozást én is bele írtam volna, ha én írom a pályázatot. ;)
Összefoglalva: A program teljesen rossz, kifordított, ráadásul a Hősök terét is tönkrevágja nem csak a bejáratával, hanem a bevilágítóival és más léptékhibás megoldásaival. Plusz meggátolja (megnehezíti) a Hősök teréről az autóforgalom és a parkolók letakarítását a föld alá és annak egységes átépítését múzeumfaltól-múzeumfalig.
Még nem késő ezt az elhibázott konceptet leállítani és a Hősök terét egységében újragombolni!
hú, nagyon jó, hogy ezt leírtad!
kicsit helyreállt a lelkibékém.
maki: a program bírálatával túllépünk ezen a cikken. Arról korábban lett volna érdemes beszélgetni, amikor viszont még egyikőnk sem foglalkozott vele... Sajnos. Természetesen vannak olyan pontjaid, amikkel egyetértek, de a főbejárat bezárásáról például te is rosszul tudsz; a jelen helyzet szerint a szépművészetinek a mostani mellett lesz még két (nyilvános) bejárata.
A magam részéről nem állítanám le a beruházást, a jelen formájában sem, mert nem tartom olyan mértékben elhibázottnak. Vannak benne olyan dolgok, amiket másképp csinálnék - de miért kéne az én álmomnak megvalósulnia? :) Érdemesebbnek tartom pozitívan szemlélni, és a fennálló helyzetből levonni a tanulságokat. Természetesen a te hozzászólásod is ebbe az irányba dolgozik, szóval köszönöm.
kovacs-daniel: Én tisztába vagyok vele hogy az építészeknek jól a fejébe vésték az összes stílus irányzatot. Elméletileg biztosan meg is tudnának tervezni egyet de akkor sem áll össze a kép.
Mégpedig az hogy az általad leírtak ellenére én miért nem tehetek parabola antennát egy műemléki védettség alatt álló épületre? Vagy egyéb modern kiegészítőket.
Én sem akarnám úgymond meghamisítani az összképet mégis köteleznek arra hogy nem térhetek le az épület eredeti "nyomvonaláról".
Mi ez a kettősség??
Amúgy meg inkább legyen az összkép kicsit meghamisítva mint kitakarva és elcsúfítva mint most teszik, csak azért mert a franciák is így csinálták és most még legalább 3 évi ez lesz a divat... :-/
(Érdemes megnézni azokat a kastélyokat amelyeket az idők folyamán állandóan bővítgettek. 3-4 különböző stílus szárnyanként-épület egységekként. Úgy is néznek ki. Annak ellenére hogy az anyag használat azonos még így is kaotikusak szoktak lenni.)
Legutóbbi Szépmű élményem a Degas-tól Picassó-ig.Lent volt pinceszinten. Csodás élmény.Több írás görcsölt azon, hogy pótfalakat kellett betenni. Na és? Így volt az a hatása, ami lenyűgözött. Sokan voltunk, mégis mindenki képhez jutott, de a kis kamrákra bontott, jól vezető tér pontosan azt tudta, ami a képek rendszerezéséhez, hangulatához kellett. Most akkor mi van?
Végiggondoltam múzeumi élményeimet Amerikától Párizsig, meg mindenfelé a világban. Sajátos módon a kiállított dolgokra emlékszem jellemzően, kevés kivétellel az épületre v. kállítótérre. A párizsi Miró kiállítást pl. egy kissé lepukkant, lóistállóhoz hasonlatos helyen láttam. Nem érdekes. Nagyon régen volt, a képek élménye mégis elevenen él bennem.
Biztos hogy nem a kész átverés folyik a luxusaluljáró pénzes külföldi túristáknak múzeumszendvicsben tálalva projektben ?
Bevallom némely újszerűnek ható múzeumi tendencia is borzolja az agyamat. Nemrég Salzburgban meglátogattam Mozartot, ahogy mindig megteszem, ha arra járok. Szerettem volna beköszönni a klavikordjának.Találtam az emeleten viszont egy "szellemes" kamarakiállítást, a klavikordon egy régi gramofontölcsérrel, a mellete lévő szobát viszont tótágast rendezték be kb. három tárggyal, tehát asztal, szék égnek álló lábakkal, képek a falon fejjel lefelé stb.
Dagadt amerikai túristák üvöltve vanderfúloztak kórusban.
Már csak a konyhában találtam meg Mozart-né asszonyt, persze őt sem, mert korán elhúnyt.
Hát Isten tudja szeretnék-e ilyeneket, Picassó-s mélyáhitat helyett.
Fenyvesi : a kiállítást én is láttam, nagyon jó volt. Viszont ez a kilencvenes években kialakított pinceszinti kiállítótér szörnyű! Remélem, hogy ez a mostani beruházás során megváltozik.
Dániel, kicsit meglepnek a hivatkozások Rostás Zoltán levelére, mert Te vagy az első, akivel akár élőszóban, akár virtuálisan (pl. az Építészfórumon: http://epiteszforum.hu/node/15803 ) beszélgettem, és úgy vélné, hogy a kétszer belinkelt thread végére az sülne ki, amit Rostás szeretett volna. Ugyebár a soproni bencés templom kutatásával példálóztam, és csak annyi derült ki, hogy Rostás azt sem tudja, mi az (és álláspontját, ahogy maki is mondja, a pályázati kiírásból idézett szöveg sem támasztja alá). További példákat arra, hogy ebből a turisztikai vonzerőfejlesztési pályázatból műemléki projekteket finanszírozzanak, említ Masznyik Csaba nálam: http://bit.ly/d7BTZk (a kommentekben), és Tóth Áron még továbbiakat hozott fel csütörtökön: http://www.archive.org/details/n... (az első, egyórás szakasz végefelé kerül szóba, ha jól emlékszem). Félre ne értsd, nem kötekedni szeretnék, de némileg meg vagyok illetődve amiatt, hogy ennyire különbözőképpen olvastuk ama vitát, és kíváncsi vagyok ennek okaira. Üdv
E.G.
Kmg42: azért abban, gondolom, egyetértünk, hogy egy parabola-antenna és egy múzeum földalatti épületrészének új bejárata nem ugyanaz a kategória. Ha az ország műemlék-tulajdonosainak engedélyeznék a toldozgatás-foldozgatásokat, előbb-utóbb nem maradna mit védeni. A Szépművészeti pedig egyszeri, kiemelt eset - ezt mutatja a vita is. Az pedig, ismétlem magam, szubjektív dolog, hogy a bővítmény csúnya. Szerintem nem takarja ki az összképet - meg kell nézni az elhelyezkedését és a látványterveket.
Fenyvesi: szerencséd volt. Én sok olyan kiállításon jártam a mélyföldszinti terekben, ahonnan tíz perc múlva kimenekültem, mert tűrhetetlen volt a tömeg. Persze, aki nem bírja a strapát, ne járjon múzeumba :)
i-r: Kedves Gábor - félreértesz. Nem írom azt, hogy az a vita bármelyik fél véleményének egyértelmű beigazolódását hozta volna. Egyszerűen az a vita ott, abban a cikkben folyt, ezért linkeltem be - itt nem a program kérdéséről van szó. (És azért hivatkoztam Rostás úr véleményére, mert elviekben ő a múzeum álláspontját képviseli a kérdésben.) A programmal jómagam azért nem látom érdemesnek foglalkozni, mert ez a része a folyamatnak lezárult. Mármint, vitatkozni lehet és érdekes róla, persze, csak nem látom sok értelmét... És azért nem, mert nem gondolom, hogy ezt a beruházást le lehet és szabad állítani. Sokkal több pozitívumot látok benne, minden gyengeségével együtt, mint negatívumot.
Persze én is voltam már fullasztó tömegben, de ehhez ki kell kapcsolni a kényelem gombot. A kultúra ebben a tömegesített kampányformában sem olcsó. De nem is elit privilégium. Valószínüleg nem tudnám így hirtelen tematikusan(!) körberohanni a világot, ha egy korszak képeit látni szeretném. A sok rossz mellet ez nagyon jó a mai tendenciákban.
Viszont a kiállítást (műtárgynézegetést) nagyon nem tudom másképp elképzelni, mint jelenlegi formájában.Oda kell menni, odahajolni, hátrálni, újra odamenni, miközben a kép, szobor kirerjedése jobbára centiméteres tartományban van. A megvilágítások mai formája is nagyon kedvemre való, még az eszelős tömegben is intimitást ad az egyes műtárgyaknak.
Jók a kiírások is általában, de azok olvasása is viszonylagos közelséget igényel. A tömeg mozgatása meg adott a limitált idő miatt.
Ha nagyon szét lenne húzva a kiállítás anyaga, az meg az élmény rovására menne.Szóval a kampánykultúra bármilyen új, jobb adottságú helyszíneken is hasonló tud csak lenni szerintem.
lehet, hogy egy kicsit off leszek, de durván leegyszerűsítve ez az egész szépmű vita, régi vs. új etc.. engem erre a gondolatra emlékeztet: http://www.ted.com/talks/lang/en..., (az eleje, nagyjábol 40. mp-ig.)
60i
Most eldicsekedtél hogy milyen trendi vagy? :)
Második lehetőség, hogy szövegértési problémáid vannak.
Felmerült bennem, hogy – mint független városlakó – mit építenék, ha bármit építhetnék, ha bárhogy bővíthetném a Szépművészeti Múzeumot? (A pinceszinten történő bővítés nem is szerepelt az első három gondolatom között) A múzeum épülete túl jó adottságokkal rendelkezik mintsem, hogy méltó lehetne hozzá egy ekkora költségvetésű ám kritikus kimenetelű, olykor szinte értelmetlennek tűnő projekt. Meglátásom szerint a Szépművészeti Múzeum a Városliget felé történő nyitásával juthatna legszerencsésebb helyzetbe. Tulajdonképpen kénytelen lenne újraértékelnie, újrarendeznie a saját környezetét. Többször járok arra és mindig meglep, hogy miként van létjogosultsága a hősök terétől 150 méterre a városligeti tó partján egy kihasználatlan 1200m2 -es épületromnak, vagy a Szépművészeti Múzeum közvetlen szomszédjaként a Robinsons étterem – a brazil bádogépítészetre emlékeztető „mediterrános” épületegyüttes – hogyan terjeszkedhet egyre beljebb az eleve tizedére csökkentett méretű Városligeti tóba. (az étterem jelenleg is bővítés alatt áll)
A Szépművészeti Múzeumnak oldalirányban rengeteg szabad hely áll rendelkezésre bővítés céljából. Megannyi izgalmas megoldási lehetőséget foglalhat magába, egészen más jellegű párbeszédeket indíthat el, ha a Városligeti tó irányába bővül, akár épületrész, vagy különálló épület át is kerülhet a tó túloldalára. Ez a megoldás biztosan érdekelné hazánk tájépítészeit is. Érdekes átkelési lehetőségek kínálkoznának: ugráló kövek, rámpás megoldás. A megoldás 3 lépést feltételez:
Csak az Állatkerti körút múzeum melletti szakaszát meg kellene szüntetni. A Robinsons éttermet és a Városligeti körút HRSZ. 29732 telkeket a múzeumnak meg kellene vennie. (természetesen az étterem helyet kaphatna az újonnan épülendő múzeumszárnyban.) A környezet rendezésével ezt találom legharmonikusabb, legelőremutatóbb megoldásnak a bővítési lehetőségek közül.
szóval valaki árulja el nekem miért kell mindenképp a föld alá terjeszkednie a múzeumnak??? És miért mindenki csak ebben gondolkozik? És miért van az, hogy Magyarországon csak "sziget-szerűen" tudunk építkezni, ha építünk valamit, akkor az semmilyen városszövetbe nem illeszkedik, csak "oda van téve" hogy hogy jutsz el hozzá az már mellékes (lásd Ferihegy, Müpa, vagy pl az összes kerékpárút is csak saroktól sarokig tart)
A Szépművészetit most majd megcsinálják valamilyenre, aztán a bódék körülötte ugyanúgy megmaradnak, meg a bádogkerítés a tó felől (meg az a Wünsch Róbert féle sehonnan sehová vezető kishíd, ami tökjó, csak áttelepíteném oda ahol szükség lenne rá, pl a Vajdahunyadvár túloldalára), a Robinsons, a Városliget körút HRSZ.29732 is, meg az egész tókérdés.
Szóval nem tudunk átfogó hosszútávú koncepciót készíteni, ami nem feltételezi h mindent rögtön, de átalakításkor irányt mutat, és idővel érezhetővé válik a közös koncepción alapuló rokoni kapcsolat az egyes elemek közt.
axioma!
Izgalmas lenne ez a tó felé való terjeszkedés, de nem látod az átfogó koncepciót! Itt nem szigetszerű terjeszkedésről van szó. Ez egy nagyon átgondolt lezárása az Andrássy útnak: Mivel az Andrássy másik vége (sikeres-fantasztikus-kortárs) gödörrel indul, elodázhatatlan volt az út ezen végének ilyen lezárása! :)
axioma
Budapest az egyik legaszfaltosabb főváros a környező országokat nézve. Már szinte alig van olyan összefüggő zöld felület, ahol a növények nem csak úgy tesznek, mintha élnének egy borzalmas marsbéli klímán, hanem tényleg szépek, nagyok, stb.
Gondolatban számold össze, hány fa esne áldozatul az elgondolásodnak, ráadásul abban a pillanatban, ahogy precedens keletkezik a Városliget további beépítésére, azonnal beindulna a nagy úthenger és még tán Auchan-ba is járhatnánk Wünsch Róbert hidacskáján.
Maki :) ez nekem eddig hogy nem tűnt fel??? :D:D:D
Kedves Fenyvesi!
Sajnos tényleg nagyon sok a lebetonozott, leaszfaltozott felülete BP-nek. Ezen az arányon én sem szeretnék tovább rontani. Az én elképzelésem valami egészen más jellegűbb lett volna: pl ilyen hozzáállással http://www.youtube.com/watch?v=n...
vagy számos hazai példa is van erre, hogy egyet mutassak: http://www.gyomaendrod.com/files...
Én vallom hogy az általam művészetnek vélt jelenségben a művészet nagyon harmónikusan megfér, sőt kiegészíti a természetet.
A youtube nagyon szimpatikus, de az arány sajnos két szál fa és 100 nm beton, meg fűtaposó ember,meg árufeltöltő kocsiút, meg tűzoltó felvonulási út, meg....A finnek ezt a 60-as 70-es években találták ki és egész kis erdőket építettek házakba.
Nem bánnám az építést, de könyörgöm bontsunk már valahol!!!
Nagyon szívesen elnézegetem pl.a Nagy Lajos király útján azt a néhány fghíj telket, amit a természet már kezd visszavenni. Most a várostervezők megköveznek, de fantasztikus élmény, ahogy az alkonyat beteríti ezt a néhány spontán városi kertet, jobb kedvem van tőle.
A természet művészettel való harmóniája is ok., de ha már elfogyott a természet?!