A 20. század legjellegzetesebb népi épülete a sátortetős kockaház. Mindenki ismeri, hisz tízezerszám áll az ország településein. De hogyan vált a kockaház ilyen népszerűvé? Bár minden racionalitás azt diktálná, hogy egy központi típusterv alapján, mégsem így van.
A kommunista hatalomátvétel utáni Magyarországon, az 1950-es évektől az önmagát „munkás-paraszt kormányként” meghatározó hatalom szociális célkitűzései között szerepelt, hogy minél több ember juthasson lakáshoz minél rövidebb idő alatt. Az ötéves tervek sorra fokozták a lakásépítés ütemét az országban. Ennek eredményeként 1965-re 230 ezer lakást építettek, amivel közel egymillió ember kapott új otthont. Ezek java társasház vagy lakótelepi épület.
Ezzel párhuzamosan azonban 1945 után tetemes méretekben, gyakorlatilag azonnal elindult a családi-ház építkezés, azaz lakásépítés magánerőből. Évente megközelítőleg 30 ezer magánerős lakóház épült, amely az összes lakástermelés 60-65%-át tette ki.
Ezt az arányt mind a pártállam, mind pedig az építészszakma rosszallóan nézte, annak ellenére, hogy a statisztikákban és ezáltal a Szovjetuniónak való elszámolásunkban is jól mutatott. Hogy miért? Az állam szívesebben látta volna polgárait városokban és társasházakban - a magánerős lakásépítés ezzel szemben megtartotta azt a hagyományos településtípust, amelyet ma falunak hívunk. A szakmabeliek többsége pedig az építészeti és kivitelezési minőség miatt emelte fel a hangját. A sátortetős, egyforma kockaházak sorra nőttek ki falvainkban, kiütve a ringből a sokszáz éves múltra visszatekintő, organikusan fejlődött parasztházakat, és megbontva az akkori tipikus magyar faluképet. A probléma azonban túlnyúlt a falvakon: nagyvárosaink és Budapest külkerületeiben is megjelentek a „nemkívánatos elemek”. Ezzel gyakorlatilag kifordultak a felsőbb akarat célkitűzései: városunk peremei inkább kezdtek elfalusiasodni, mint a falvaink népe elvárosiasodni.
Ki tervezte ezeket a házakat?
„Építessen ön is családi-házat!” - olvasható a felhívás az 1963-as Baranya megyei Kisipari szövetkezetek színes tájékoztatójában. A szakszervezetek tervezői gyakorlatilag bagóért terveztek meg házakat a megrendelő által kockás lapra golyóstollal felskiccelt tervek és a megfelelő szóbeli útbaigazítás alapján („olyan legyen a tornác, mint a szomszédomnak”; „az egyik kő kijjebb, a másik beljebb legyen”). Egy a százas léptékű tervek készültek az engedélyeztetéshez, amelyek alapján a mester szívbaj nélkül építette meg a házakat; a művezetés és a műszaki ellenőrzés hiányában pedig a megrendelő menetközben is módosíthatott, főleg ha kiderült, hogy a hiánygazdaságnak köszönhetően a TÜZÉP-nél éppen nincsen a tervlapokon szereplő nyílászáró.
Itt fontos megjegyezni, hogy a ma már népi építészetünk remekeinek tartott, védett parasztházak kísértetiesen hasonló módon készültek el. Akkor a megegyezés tárgya csupán annyi volt, hogy „hány ablak legyen a házon, kettő vagy három?”. Azaz sátortetős kockaházaink sokkal közelebb állnak parasztházainkhoz és a falvainkban lakó és az ott dolgozó mesteremberek mentalitásához, és ezáltal saját múltunkhoz, mint azt többnyire gondolnánk. Az eljárás maradt, a forma viszont változott, mivel a benne lakó ember is.
Fürdő, vécé mindenképp, később a tisztaszoba helyett nappali a tévének: olyan helyiségek ezek, amelyek egy „modern” ember számára, legyen akár falusi, akár városi, nélkülözhetetlenek. Valamint nehezen összeegyeztethetőek parasztházaink hármas, konyha-szoba-kamra tagolásával. A szokások 1945 után olyan gyökeresen változtak meg, hogy népi építészetünk nem volt képes lépést tartani velük: feladta a harcot.
Így is marad azonban még egy kérdés. Ha ez az eljárás szabad beleszólást engedett a megrendelőnek, minek köszönhető, hogy minden ház ugyanazt azt a négyzetes formát és sátortetőt kapta? A válasz nem más, mint hogy ez csak a tiszta logika következménye.
Települési szabályzataink akkor és azóta is szigorúan előírják, hogy egy telek mely része beépíthető. Ez minden városban és faluban változó lehet, azonban általános, hogy a ház a telek közepére kívánkozik, kellő nagyságú hátsó kertet hagyva. Az építészeti szabályozások úgy nyesegették a telek beépíthető részét, hogy a 9x9 és 10x10 méteres kialakítás vált elfogadottá, valamint (és talán ez meghatározóbb) olyanná, amit gond nélkül engedélyeztetni lehet. A sátortető pedig innen már csak egy lépés, hiszen egy négyzetes alaprajzon ez a leginkább gazdaságos lefedés.
És akkor típusterv nem is volt?
A típustervek elkészítése már az építészszakma válasza volt a fokozódó problémára. 1967-ben az Építésügyi Minisztérium pályázatot írt ki „típustervek alapján magánerőből lakóházat építtetők számára” címmel, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a falvainkat elrondító sátortetős kockaházakat felváltsa egy esztétikusabb forma. A pályázaton javarészt azok a tervek kaptak elismerést, melyek ún. sejtekből építkeztek, azok tetszés szerinti egymás mellé pakolásával létrehozva 70 vagy 100 négyzetméteres családi házat, valamint társas vagy sorházat is. Ezzel a sejtességgel tartható volt egyfajta változatosság, ami engedett beleszólást a megrendelőnek is. Ám ezek a tervek, akármennyire is képviselték az építészeti minőséget és a gazdaságosságot, nem versenyezhettek az anyagköltségi áron épülő kockaházakkal; nem váltak népszerűvé.
Így válhatott tehát a sátortetős kockaház az önmagában álló ellentmondássá. Egy olyan építészeti elemmé, amelynek kiindulópontja a korral, ugyan nem tudatosan, de szembe helyezkedő individuum akarata, végeredménye pedig egy tipizáltnak tűnő, a szocialista utópiába beleilleszkedő tömegtermék, amit mégis mindenki elítélt és elítél ma is.
Hozzászólások
"Alighanem az est fénypontja Barcza Gergely előadása volt, amelyben Kovács Zoltánnal közös 1000 ház című projektjét mutatta be. A sátortetős kockaházak gyűjtéséből, feldolgozásából és “átlagolásából” álló rövidfilm osztatlan sikert aratott a nézők körében, hangos tapssal jutalmazva a fiatal építészt." Pecha Kucha Night vol. 16.
http://pechakuchabudapest.wordpr...
Amúgy nagyon örülök ennek a cikknek, ilyen típusház tényleg mindenhol van az egész országban! Ilyenben lakott nagymamám is. :)
Jó kis eszmefuttatás ez a cikk.
Ezek a háztípusok még mindig kellően idegesítően hatnak a képzett szemek számára.
Ezer ház videó a ZOÁ-tól:
http://zoa.hu/zoa-uc-asset/ezer-...
Miért épültek négyzetformára a házak ?
Ennek egyszerű és logikus magyarázata van .
Gazdaságosság és a geometria ismerete .
PL: egy 10x10 méteres ház területe 100 nm ,kerülete pedig 40 m .
ha ugyanennyi anyagból (téglából pl: egy 5x15 m-es házat építünk akkor a kűlső kerület szintén 100 m lenne (tehát ugyanannyi téglát használnánk fel ) de a ház hasznos területe 15x5= 75 nm lesz.
Tehát nem mindegy , hogy az adott mennyiségű anyagból 75 nm vagy 100 nm területű házat lehet felépíteni .
Az azonos alapterületű házak közül a négyzetes formának a legkisebb a hőleadó felülete . 10 x 10 = 100 nm es ház kűlső kerülete 40 m
mig egy 5 x 20 m= 100nm es ház kűlső hőleadó kerülete már 50 m .
Ha a ház fala 3 m magas akkor 40x3 = 120 nm a hőleadó felület .
Mig a nem "kocka " formáju ház ugyanakkora terlet esetén már 50x3= 150 nm .
Vagyis 30 nm -el nagyobb felületű .
Ennyivel több tégla , malter, vakolás , kűlső hőszigetelés ,
tetőcserép .. stb ...kellene hozzá .
Ezért épültek tehát a házak kocka formára .
Nem ártana ha ma is számolnának a tervezők és a józan paraszti ész szerint épülnének a házak .
Rácz András antennaszerelő
http://antennaszereles.tvn.hu
helyesbítek : a 6. sorban természetesen a 5x15 m-es ház kerülete
nem 100 hanem hanem 40 m .
elnézést .
Szerintem semmi baj ezekkel a házakkal. A kor követelményeinek megfelelő, őszinte, egyszerű, takarékos építmények. Sokkal elfogadhatóbbak mint pl. a ma divatos "mediterrán" utánzatok stb.
Egyébként ne felejtsük el, hogy ezek az épületek nem sokkal a világháború után emelkedtek, olyan viszonyok közt amiket mai bírálóik jórészt fel sem fognának.
Szerintem akár tágabban is értelmezhető (ön)ellentmondás, hogy szinte mindenki ferde szemmel néz ezekre a házakra, holott a legtöbbünk erős érzelmi kötődéssel is bír hozzájuk. Az én nagyapám is saját kezével épített fel két ilyet.
A háború felemlegetésében van ráció: az utána mutatkozó anyaghiánynak is nagy szerepe lehetett a típus kialakulásában.
Kedves szerző!
A települési szabályzatos részből nekem nem egyértelmű, hogy szerinted a négyzetet legegyszerűbben lefedő sátortető kinek a döntése alapján került a tervbe(?). Egy adalék ehhez: egy kis, hajdanán két utcás falu főutcája tradicionálisan csak egyik oldalán volt beépítve. A 60as években aztán a túloldali telkek kerültek beépítésre. Egy 500 lelkes, nagyon kicsi faluról van szó. Az utca ezen oldalán akkoriban felépült 10-15 házról beszélünk: a tanács egyenként bírálta el, hogy milyen tetővel épülhetnek meg a kockaházak, családom építkező tagjainak manzárdra irányuló kérését a szabályzásra való hivatkozással utasították el, de nem mindenkivel voltak ilyen szigorúak, a fele házon sátor, a felén manzárd van. Nagyon bánom, hogy rokonaimén az előbbi, az a kis különbség is sokat számítana.
Hát ilyenek is hozzájárultak építészeti örökségünkhöz.
Tehát egy nagyon vesztes háború után,a korábbi " 3 millió szegény országában" kb.2,5-3 millió ember új lakásba költözhetett.
Ma már nem jó a panel,nem szép a kockaház.
De ezek az emberek korábban minden valószínűség szerint földes padlós,dohos légterű,tüdőbaj-tenyészetben,sötét,folyóvíz,fürdőszoba nélküli,toalett nélküli lakásokban,házakban lakhattak.Melyekben egy szobában akár több nemzedék élt együtt,annak minden jó és rossz következményével együtt.Ahol a szoba falának másik oldalán istálló volt...Ahol az udvari budi,akár trágyadomb szennyvize visszaszivároghatott a kútba,amelyből ittak,főztek,tisztálkodtak.
A tüdőbaj,morbus hungaricus,magyar betegség,járványként tizedelte a lakosságot,és csak a rendszeres tüdőszűrés és a tiszta,élhető lakások robbanásszerű elterjedése vetett véget neki.Ma elenyésző számú ez a betegség,de annak idején "rólunk" nevezték el...
A magyar történelemben először ,és félő,hogy utoljára fordult elő,hogy ennyi rászoruló ember életkörülményén ilyen nagyot javítsanak.
Nem élhet mindenki palotában,hely sincs rá.:)
A bírálók menjenek ki egy skanzenbe,és döntsék el,akarnak-e élni azokban a régi parasztházakban.De úgy,mint a régiek,abban az életstílusban.
Lehet az olyan házakat modernizálni,rendelkezésre állnak a korszerű anyagok és technológiák.
De 1960-as években EZ volt a modern technológia a háború előttihez képest.
Utólag okoskodni-nevetséges.
@ gyatsa
az a lényeg, hogy nem szabadna ilyen megkülönböztetésnek lenni, hogy hozzáértő szemnek zavaró, nem hozzáértőnek (??) nem zavaró
szerintem ezzel van a nagy gáz az utóbbi 100-120 évben
Nos, a cikk azért erős csúsztatás.
Én egy "kocka" házban lakom, ami több mint 80 éves! A székes főváros egy igen patinás kerületében található, ami a háború előtt még nem is tartozott a fővároshoz. És sok más ilyen ház van errefelé, a nem éppen kispolgárok nyári rezidenciái voltak ezek.
10x11 méter, eredeti nyílászárókkal, réz kilincsekkel. Ilyen beosztású házakat ma nem építenek, mert "pazarlás". Persze az összes újgazdag barátom, aki csodás ál-mediterrán és mittudoménmijenagyalmányokból eljön vendégségbe odáig van, hogy ez milyen otthonos, barátságos, élhető és lakható.
Ennek terei vannak. No és persze jól osztott terei.
Szóval nem a gulyáskommunizmus találmánya volt a dolog! És azért mert Persze a mai sok "építész", aki világmegváltó ámde élhetetlen - ha tetszik terek nélküli - akármiket tervez, persze lenézi ezt a hosszú idő alatt kialakult, logikus "kockát". valóban, ezzel nem lehet bekerülni a "Szép házak" megfelelő rovatába magamutogatni. Csak évtizedeken keresztül depresszió nélkül lehet élni benne.
Nincs ezekkel különösebb baj, csak, amikor tömegével lát az ember csúnya, gyakorlatilag tök egyforma épületeket egymás mellett, amerre csak megy, az elég lehangoló tud lenni, olyan, mint ez a sok szocreál maradvány, orvosi rendelők, iskolák, óvodák, kiráz tőlük a hideg. Kövezettek meg, de számomra talán pont ezért hatnak olyan visszataszítónak a magyar falvak. Semmi falusi jelleg, egy utca, tele egyforma, 40-60 éve épült családi házakkal, amiknek egy része pénz híján még el is van hanyagolva... Meg is lepődök néha, maikor olyan faluba vetődök, ahol tornácos házak vannak, muskátlival, tulipánnal,... hogy mennyire bájos és őszinte.
A majmolás is megvetendő, ahogy sokan írták itt ezeket a "mediterrán" rémségeket. Persze, telerakják a falat a legolcsóbb kővel, meg kovácsoltvas kerítés azt nesz neked mediterrán.
Sajnos nálunk nincs meghonosodva semmi olyan egyedi stílus, ami ránk jellemző, élhető és esztétikus is.
A cikkből csak egy nem derült ki számomra, a sátortetős koncepció honnan is ered, hol alakult ki ez a forma először.
Kettővel előttem "alf" világított rá, a pesti külső kerületek üdülőövezetében a két világháború között terjedt el ez a háztipus.
A tánckultúra, és a zene mellett, az építészetről is elmondható, hogy a falusi kultúra már régóta nem organikus, ez esetben is a magasabb kultúra szivárgott le a paraszti tárdadalomba.
Amit "alf" leírt a ház jó használati funkciójáról, ez falusi környezetben már megbicsaklik.
Hajdan , vidéki kiszállásaimon, sokszor adtak szállást ezekben a házakban. Szinte minden esetben a belső terek nagy része teljesen funkciótlan volt, kizárólag az elvárások miatt épült.
alf (2010.01.13. 22:12) véleményével értek egyet: egy újszülöttnek persze minden új. Csakhogy keressék meg az egykor volt Fővárosi Közmunkák Tanácsa II., az 1930-1940 közötti viszonyokról tájékoztató kötetét (kiadva 1941-ben), amelyben "javasolt típusterveket" is találhatnak. Ajánlom mindenki figyelmébe a 227. oldalon Zöldi Emil típustervét, amelynek megvalósulásait például az ez időben beépült XIII. kerületi (Vőlegény utca és környéke) és - átépítésükig - a II/a kerületi, budaligeti környéken lehetett tapasztalni. Aki ezt a típustervet nem ismeri: kockaház, sátortetővel, az egyik sarka minitornáccá törve, boltíves szabad nyílásokkal. De az oldalon található Ludányi Béla- és Lehoczky György-féle típustervek is nagy mennyiségben valósultak meg a II. világháború előtti években.
A század elsô felében a helyi "urak" - orvos, jegyzô, stb - laktak ilyen jellegû házakban, amik meg a nagyurak kúriáinak a kicsinyített (és rontott, egyszerûsített) másolatai voltak. Ezeket a másolatokat másolták a falusiak, hogy olyan legyen mint a doktor úré, aztán meg, olyan mint a Józsi szomszédé, meg nehogy má pont nekünk ne legyen olyan mint a többieké... A belsô terük tökéletesen funkciótlan, rengeteg apró helységre tagolt, amik a falusi élethez egyáltalán nem alkalmazkodtak. A kedvenceim az emeletes kockaházak, szép nagy erkéllyel, amin soha senki nem ücsörgött amióta megépült, merthát minek is - de ha a szomszéd házán is van, a mienken kettô lesz...
Arról írni, hogy ezek a házak nem szépek? Ezt mindenki látja és érzi. Ez nem túl érdekes téma. Arról szívesebben olvasnék kinek milyen ötlte van arra, hogy szebbé, érdekesebbé tegyük őket. A " fikázás" ugyan egyszerűbb de már rendkívül unalmas. Lássunk valami kreatívat!! Ja, hogy az nehezebb?
www.konyveltessvelunk.hu
Egygrafikus! Igen, ezek a házak voltak a helyi "urak" (orvos, ügyvéd, pap, tanár) házai. Viszont nagyon nem keverendő a későbbi falusi másolatokkal! Az én 110nm-em 2 szoba +hal! És 3.2 m belmagasság. A falusi változatok pedig sok feldarabolt és ezáltal haszontalan kis helyiség. Továbbá az enyém több mint 80 éves, és nem csak szerkezeti felújítás nem volt benne, de egyszer volt újra vakolva és természetesen festve van úgy 10 évente. Na meg modernizáltam a fürdőt meg a konyhát egy központi fűtéssel egyetemben. De még egy ajtót sem helyeztek át a házban soha. És ebben a házban majd az unokáim is lakni fognak, amikor az a sok csodás "mediterrán" modernség már sehol a Föld hátán nem lesz. (Egy másik fórumon egyébként komoly vitába keveredtem egyébként, hogy ez a technológiailag korszerűtlen ház nyáron sosem melegebb 24-25 foknál és télen is ki tudom úgy fűteni, hogy az általányom havi 23 ezer forint! A hungarocel pelenkázott házakkal ellentétben nincs penész, jó a levegő...)
Gratulálok, zseniális a feldolgozás!
@alf: egyébként éppen az Ön/te háza/d erősíti meg azt az észrevételt, hogy itt is népi építészetről van szó. A népi építészetbe mindig felülről szüremkedtek le a dolgok, a népi építtető/mester tornácot, vakolatdíszt, ablakkeretelést, cserépkályhát az úri kastélyról/udvarházról lesett el, a 20. században pedig az (elő)városi villák és nyaralók jelentik a mintát.
Szerintem ezek a házak nem csúnyák. Ha van pénz és igény a karbantartásukra, és nem túl ripacsok a lakók, akkor egészen kellemes falukép alakulhat ki. A mellet, hogy kényelmesek, barátságosak, és gazdaságosak, nekem mindig a mesék világa jut eszembe róluk, és a gyermekkor. Szüleim egy ilyenben laknak Baranyában, hozzájuk jár a pesti rokonság pihenni. Valahogy teljesen más a hangulata, más időbe visz vissza. Nem kell rohanni, az ember felveszi a számára természetes ritmust, otthon van.
Szerintem sokkal kétségbeejtőbb a mai városi építészet, és a mai városkép. Az hogy bárki, bármit, bárhova felhúzhat, ha van elég pénze rá. Teljesen mindegy, hogy egyáltalán nem illeszkedik a városképbe, funkció nélküli és teszem azt ronda. Beépítenek parkokat, piacokat, tereket, lebontanak műemlékeket, vagy csak hagyják őket szétrohadni stb. Ez a felháborító, vagy legalábbis ennek kellene bökni a képzett és képzetlen szemeket egyaránt.
üdv