Építészet

A belvárosi Egyetem tér dél-nyugati sarkában szerényen bújik meg a föléje nőtt házak közt a klarisszák pesti kolostorának és templomának egykori épülete. A sima, fehér saroképület ma az ELTE Rektori Hivatalának, valamint Gazdasági és Műszaki Főigazgatóságának ad helyet, de volt már zálogház, iskola és kórház is története során. A Szerb és Királyi Pál utcák Egyetem téri végeinél a szomszédos házak homlokzati síkjához képest jelentősen túllógó épületet a 3. metróvonal építésekor le akarták bontani, hogy helyére kétsávos utat építsenek, de szerencsére e helyett a kilencvenes évek elején felújították.

Az egyszerű barokk épületbe a bejárást ma a Szerb utcai udvarba vezető kosáríves barokk kocsi behajtó biztosítja. A nyugati udvar hosszúkás vonalát a harmincas években bontással megnyitott Fejér György utca bauhaus házainak hátsó homlokzata szegélyezi, jobb oldalán földszintes épület választja el az utcától, itt kap helyet az üzemeltetési igazgatóság is, ahol jelentkeznünk kell. Körbetekintve hirtelen minden környező ház óriásinak tetszik, az ELTE jogi karának főépülete hatalmas monstrumként tornyosul fölénk három emeletével.

A pesti klarissza kolostor lényegében három telek egyesítésével jött létre, erre a házszámozás máig emlékeztet. A klarisszákat még IV. Béla telepítette be a tatárjárás után, a török hódoltságig Óbudán volt a legnagyobb kolostoruk, de a visszafoglalást követően a telek már beépült, így cserébe a budai várban kaptak építési telket Lipót király 1714-es visszatelepítési rendelete értelmében. A kolostor építése lassan haladt, de a rendhez egyre többen csatlakoztak, főleg a budai német polgárság leányainak sorából. A rend ideiglenes apátnője, gróf Csáky Franciska, mint leveleiből az kiderül, nem állhatta a németeket, ezért titokban egy új, pesti kolostor megalapítását tervezte. Testvére, a kalocsai érsek, és gróf Károlyi Sándor el is jártak ügyében a prímásnál, de a király hozzájárulása feltételéül szabta, hogy előbb épüljön meg a kolostor. Így viszont már nem lehetett titokban tartani tervét, ami komoly belviszályt okozott a klarisszák körében: Csákyt többek közt a „budai kolostor kártevőjének” címkézték. A huzavona öt éven át tartott, amikor az új prímás 1728 novemberében végül jóváhagyta a költözést.

Időközben azonban Csáky Franciskának másik fronton is küzdenie kellett. Az építkezésre kiszemelt pesti telken állítólag már a törökök előtt is egyházi épület állt. Az 500 négyszögöles, 114-es lajstromszámú építési helyet 1723-ban sikerül megvenni 550 forintért (ez a mai Királyi Pál utca 3). A városi tanács viszont az adás-vétel feltételéül szabta, hogy a rend mondjon le a kolostoroknak járó telekadó-mentességről. Csáky ebbe látszólag belement, de a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem fizette be a város kasszájába az összeget. Bosszúból a városi vezetők a szomszédos telek tulajdonosát – tudván, hogy Csáky azt is szeretné megszerezni a rendnek, mivel a 114-es túl kicsi a kolostorépítésre – felbiztatták, hogy kérjen irreálisan magas árat. A mindössze 200 négyszögöles, 104-es telek (Királyi Pál utca 1.) így 1726-ban 675 forintért került a rend tulajdonába. A beékelődő Rác (mai Szerb) utcai szomszéd telket a városháza közbenjárásával viszont két telekre osztották ez után, ami tovább növelte a rend felvásárlási költségeit, a város ráadásul semmiféle adás-vételbe nem egyezet bele az elmaradt telekadó miatt innentől fogva. Csáky 1729-es halála után tovább folytak a küzdelmek, az adás-vételi tilalmat a klarisszák telekcserékkel játszották ki pontosan 20 évvel később. A beékelődő cseppnyi Rác utcai telket pedig további 10 év múlva 1080 forintos spekulációs áron sikerült megvásárolni.

Ma mindebből semmi sem látszik, az épület külső megjelenését a kilencvenes években lezajlott felújítás határozza meg, amikor helyrehozták rajta az elmúlt kétszázötven év átépítgetéseinek nyomait, így joggal lehet mondani: egységesebb, mint valaha. Az építkezést 1723-ban kezdték meg, a kolostorépületeket folyamatosan bővítették egészen a rend 1782-es, II. József rendelete nyomán történt feloszlatásáig. A Királyi Pál utca 3-as számú telken állt templom 1733 és 39 között épült fel, valószínűleg Mayerhoffer András tervei alapján. Tornyába 1748-ban villám csapott, de helyreállítása után, 1751-ben harangot is kapott Csáky legfiatalabb testvérétől, Miklós kalocsai érsektől. Egykori homlokzatáról semmiféle képünk sincs, a tornyot is csak korabeli metszeteken lehet azonosítani. Ebből kiderül, hogy a pesti tornyoknál valamivel alacsonyabb, de gondosan kiképzett 3 szintes, barokk hagymasisakos építmény volt a templomhomlokzat oldalához csatlakozva. Belső tere dongaboltozattal fedett, a főoltár képén Szent Anna volt látható, ezen kívül még négy oltár gazdagította belső felszerelését. Legnagyobb dobása kétségtelenül a teljes egészében aranyozott szószék lehetett, sajnos azonban a belsőről sem maradt fenn ábrázolás.

A belső teret már 1786-ban, a templom laicizálása („leszentelése”) nyomán födémekkel osztották 3 szintre. A dongaboltozatot elbontották és síkfödémmel fedték le a második emeletet, a torony sisakját és harmadik emeletét pedig elbontották, amúgy pedig az egész épületet átalakították görög katolikus papok képzésére. Torz formában az ekkor kialakított homlokzati architektúra maradt fent egészen a XX. század végéig. Nem sokkal később megszűnt a képzés, és az üres épület csakhamar új funkcióra talált: 1802-től Pesti Királyi Főzálogház egészen 1918-ig, amikor már teljesen alkalmatlanná vált a raktári funkció ellátásra. 1922-23 során felsőkereskedelmi iskola céljára alakították át, 1943-ban pedig a Műegyetem Közgazdasági karának kezelésébe került. 1938-ban került az épületegyüttes lecsapott sarkára az elöntött budapesti területeket mutató árvízi centenárium emléktáblája Gerő László tervei nyomán. A háborúban nem szenvedett jelentős károkat, majd az egyetemek közti ingatlancserék révén került az ELTE kezelésébe a kilencvenes évekre. Az átfogó felújítás 1995-ben ért véget, az épület kívül-belül megújult (sajnos eltüntették a szolid barokkos vakolatarchitektúrát), tetőterét beépítették.

A korábban említett két intézményen kívül itt van még az Eötvös Művészeti Együttes próbaterme, az egyetemi szenátus tanácsterme, és a Jogi Továbbképző Intézet két tanterme, valamint a Piarista közből való kiköltözés után itt játszott utolsó esztendeiben a híres Egyetemi Színpad, a kilencvenes évek elején. Az altemplom helyén levő pincében pénzügyi iratokat őriznek, a templomtér a földszinten boltozatos irodákra van széttagolva. A fentebbi szintek megmaradtak összefüggő térként: az első emeleten az ún. Lovagterem található, míg a másodikon a tanári klub. A torony felső szintje a tetőtér-beépítés részévé lett, a falakon díszítőfestés maradványai tárták fel; a múltra mindössze egy kereszt utal. Összességében az épületben nem sok minden emlékeztet a XVIII. századra. A templom terét is kisebb keresgélés árán sikerült csak lokalizálni, ami viszont érthető, ha belegondolunk, hogy csupán 43 évig szolgált egyházi célokat. A két négyzetes belső udvar, az egykori kerengő és az úgynevezett Klarissza Udvar nyaranta koncertek és egyetemi fogadások helyszíneként szolgál, árnyat adó fái kellemes és nyugodt atmoszférát teremtenek az itt dolgozó több száz ember számára. Távozáskor kellemetlen érzés fog el a Belváros hatalmasnak tűnő épületei közt; szimpatikus maradványa ez a barokk kori Pestnek.