Nyertest hirdettek a szombathelyi színház tervezésére kiírt országos pályázaton. A Zsuffa-Kalmár Építésziroda, amely már az előző fordulót, az ötletpályázatot is megnyerte, mégsem örülhet szabadon: Ipkovich György, a város polgármestere az eredményhirdetéssel szinkronban kijelentette, hogy az építkezésre momentán egyáltalán nincs pénz. A forrást már a pályázatra is a kormány biztosította, és a kőszínház megvalósulására is csak központi támogatással lehet esély – valamikor a jövőben.
Pedig az első díjas terv újabb minőségi lépcsőfokot jelentene Szombathely életében. A város méretéhez képest is jelentős középületekkel gyarapodott az elmúlt években; említeni elegendő csupán az Arena Savaria sportcsarnokot (tervezők: Pálfy Sándor, Fialovszky Tamás, Sajtos Gábor és Ivanics Éva), a mellette álló rendezvényközpontot (Koós Marianna, Sztojka Gábor). Az első díjas terv megvalósulása nemcsak a város életében jelentene újabb igazodási pontot, de Zsuffa Zsolt és Kalmár László családiház-tervezésben élen járó irodájának is, amely eddig egyetlen komoly lehetőségével: a budaörsi városháza sokszorosan díjnyertes tömbjével bizonyította be, hogy magasztosabb feladatokra hivatott.
De ne szaladjunk ennyire előre. Szombathely városa két éve jutott dűlőre a régóta dédelgetett Weöres Sándor színház álmával kapcsolatban: a lakossági fórumokat követően 2008-ban ötletpályázatot írtak ki az épület helyszínére és tömegére vonatkozóan. Ezt decemberben a Zsuffa-Kalmár Építész Műhely terve nyerte. A városnak ekkor kormányzati forrásokból 1,8 egymilliárd forint állt rendelkezésére az építkezésre, amelyről a polgármester egy lakossági fórumon korábban kijelentette: „túl sok ahhoz, hogy csak úgy odaadogassuk”.
Aztán mégis „odaadogatták”: miután bebizonyosodott, hogy az állandó épülethez szükséges 8-10 milliárd nem fog összejönni, a céltámogatásból inkább a helyőrségi művelődési otthont építették át a színház céljaira, és ebből állták a már meghirdetett tervpályázat költségeit is.
Az eleve kilátástalannak ítélhető munka nem vette el az építészek kedvét: 18 iroda jelentkezett a pályázatra. Közülük választották ki végül az első helyezett, 8,5 millió forinttal jutalmazott Zsuffa-Kalmár-féle munkát, a 6,5 millió forinttal díjazott második helyezettet (Sztájl Vizuális Alkotó Bt.), valamint a két kategóriába osztott bronzérmeseket (öt-ötmillió forinttal díjazták a Wéber Építész Iroda, valamint a Finta és Társai Építész Iroda művét, két-kétmillióval az Amphy Antis Építész Iroda, Gerő Balázs, valamint a Kertész Építész Stúdió munkáit).
Miután az ötletpályázatot is megnyerték, Zsuffáéknak inkább csak a zsűri által igényelt változtatásoknak kellett megfelelniük. A tervet ennek fényében és a lehetséges költségcsökkentés érdekében módosították. A 90 fokkal elfordított színház alapterülete kisebb lett, és tömege a korábbi változattól eltérően elvált a megmaradónak ítélt Sportháztól, a két épület között hangulatos, a környező térrendszerbe is illeszkedő „városi agórát” hozva létre. E tér különlegessége, hogy az oldalszínpad tolófalának megnyitásával fedett szabadtéri színpadként is használható, akár a színházban zajló előadással egy időben – így nagyobb fesztiválok rendezésére is alkalmassá teszi az épületcsoportot. A teresedést körülölelő építmény, amely magasított sétányként működik a fák lombkoronaszintjén, és összeköti a két nagy tömböt az étterem- és kávéház kisebb léptékű tömegével, a terv egyik legeredetibb elemeként továbbra is megmaradt, sőt, új funkcióval bővült: az esetleges szabadtéri előadások karzataként is használható.
A Zsuffa-Kalmár-féle terv specialitása a fenntartható gondolkodásban rejlik. A bontásra szánt rendelőintézet minden anyagát megmentenék és újrafelhasználnák: az épületet jelenleg burkoló mészkőtáblákat a színház homlokzata örökölné meg. Az építészek a bontás-építés folyamatára programtervet is készítettek. Első fázisban, szerkezetkész állapotig az étterem-kávéház-városi kiállítótér együttesét építenék meg, amely Károlyi Antal építész kiállításával nyithatna, bemutatva az 1963-ban épült Művelődési és Sportház, valamint az 1964-ben épült megyei Szakorvosi Rendelőintézet eredeti terveit, mintegy főhajtásként az átépülő házak előtt. Ezt követően indulhatnának a bontási munkák, a kortárs színház- és képzőművészet eszközeinek és gesztusainak bevonásával.
Ez az egyedülálló szemlélet egy, a város történelmi és társadalmi szövetébe szervesen beépülő ház létrejöttét eredményezné, amely stílusát és gondolkodásmódját tekintve példamutató lehetne más városaink számára is. A Zsuffa-Kalmár féle színház vidéki kulturális épületeink nemzetközi szinten is értelmezhető, szűk, de izgalmas körébe illeszkedne, Bán Ferenc nyíregyházi művelődési háza, Álmosdi Árpád és Csendes Mónika szolnoki TiszapArt mozija vagy a Kiss és Járomi Építésziroda tervei szerint kialakított Paksi Képtár mellé. Röviden szólva: egy európai módon gondolkodó polgárság mozgásterébe.
Hozzászólások