Marc Mimram francia építész leginkább a világ számos pontján létesült különleges hídjairól ismert. A matematikus és építőmérnök végzettségű francia szakember a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) kurátorságával létrejött, az Építészet Hónapja keretében a Francia Intézetben megrendezett, Az elfeledett folyópartok visszavágnak című konferenciára Budapestre látogatott.
Ennek apropóján beszélgettünk vele hidakról, építészetről és városokról.
hg.hu: Hogy tetszenek Önnek a budapesti hidak?
Marc Mimram: A Szabadság híd tetszik. Ez egy igazi közterület, lámpákkal, pihenőerkélyekkel, ahol lehet sétálni, meg lehet állni nézelődni. Az Erzsébet híd már kevésbé, túl egyszerűek a formái.
hg.hu: Nálunk Magyarországon egy gyalogoshíd ötlete különösen nagy vitákat vált ki. Ez általánosságban jellemző a nagyvilágban? Egy gyalogoshíd mennyire tekinthető „luxustárgynak”, felesleges pénzkidobásnak?
Marc Mimram: Nem, nem, ne mondja ezt, hogy nálunk! Ez mindenhol így van. Konzervatívak az emberek, mindenhol harcolni kell az ötletekért. Talán Kína kivétel most. Igen, egy gyalogoshíd bizonyos értelemben néha tényleg felesleges, és főleg a szimbolikus tartalma miatt építik fel. Ilyen például a strassbourgi gyalogoshíd, amely sokkal több, mint egy egyszerű ösvény Franciaország és Németország között. És persze sokszor a szimbolikus létesítmény is lehet hasznos. Persze ma mindenből pénzkérdést csinálnak, pedig a középületek, amelyek egyben szimbólumok is, nagyon fontosak. Fontos a metró, a villamos. A hidak is ilyen közös szimbólumok, amelyek különleges hangulatot adnak: kihasználják a topográfiát, integrálják a vizet, az elemeket.
hg.hu: Talán azért is vitatják ezeket a létesítményeket, mert sokan nem szeretik látni a kortárs alkotásokat a történelmi városokban.
Marc Mimram: Pedig a város él, és kellenek bele a kortárs akciók, a művészet, a közterek. És nem az a fő kérdés, hogy ezek az alkotások hasznosak vagy nem. Hasznos-e egy városi kert, park? Bizonyos szempontból nem, de milyen lenne a város nélküle. Ezek kapcsolnak minket össze, mindnyájan részei vagyunk ugyanannak a történetnek.
Egy hölgy szólalt fel a konferencián, aki kifejtette, hogy jók a kortárs művek, de például mondjuk egy hal alakú híd nem biztos, hogy mutatna a Parlament előtt. Én erre azt mondom, hogy ha így állunk hozzá, akkor viszont a Parlament lesz egy döglött hal!
hg.hu: Melyik városok mutatnak most jó példát e téren?
Marc Mimram: Barcelona vagy Berlin volt jó példa egy időben.
hg.hu: Milyen egy jó kortárs épület, műalkotás?
Marc Mimram: Semmiképpen ne legyen a hely szelleme ellen. És ne legyen a múlt ellen sem, bár a fiatalok sokszor hajlamosak rá, hogy megpróbálják eltörölni a múltat. Pedig ők sem a semmiből jönnek. Az építészet beszéljen a korról, amelyben élünk, legyen a mai társadalom kifejezése. Persze ma már egyre kisebb lesz a világ. Ahhoz, hogy egy jó alkotást létrehozzak mondjuk Budapesten, nem kell magyarnak lennem, hogy érezzem a teret.
hg.hu: Európában egyébként mennyire van igény gyalogoshidakra vagy hasonló „szimbólum-épületekre”? Említette a konferencián tartott előadásán, hogy igazi „luxusalkotásokat” ma inkább a Távol-Keleten lehet létrehozni.
Marc Mimram: Az a gond, hogy ma túl egyszerű dolgokat akarnak, pedig a számítógépnek és a fejlett technológiáknak köszönhetően ma újra óriási lehetőségeink vannak. Mégis, mindig az a kifogás, hogy valami túl komplikált. Kína speciális ebből a szempontból: ők bizonyítni akarnak, és megértik, hogy mit jelent mondjuk egy gyalogoshíd, amely megváltoztatja a várost.
Marc Mimram 1955-ben született Párizsban. Matematikus és építőmérnöki végzettséget szerzett, de filozófiai diplomája is van. 1981-ben alapította saját irodáját, amely tervezéssel és tanácsadással foglalkozik. Franciaországban és a nagyvilágban számos hidat, illetve mérnöki létesítményeket és épületet tervezett. Emellett oktat is, jelenleg az Ecole d’Architecture de Marne-la-Vallée tanára, emellett rendszeresen részt vesz konferenciákon.
Az interjú a KÉK támogatásával jött létre.
Hozzászólások