Egyre nő azoknak a cégeknek száma, amelyek új épületeiket a környezettudatos építészet jegyében emelik – és persze reklámozzák. A jelenségben napjaink két fontos trendje találkozik: a fenntartható építészet lassanként kötelezővé váló motívum- és gesztusrendszere, valamint a mind elterjedtebb CSR (corporate social responsibility, a vállalatok társadalmi felelősségvállalása). A folyamat már rövid távon is meghatározó változásokat hozhat a gazdaság több fontos szektorában, különösen a kereskedelmi célú és az irodaépítésben.
Szeptember 22-én adták át a Pannon új székházát Budaörsön. Az esemény, amelyet a norvég trónörökös-pár is megtisztelt jelenlétével, kellő és gondosan előkészített médiavisszhangot kapott, lévén a Zoboki, Demeter és Társaik tervezte épületegyüttes „Magyarország egyik legzöldebb vállalati központja”. A hőszivattyús klímarendszer és a melegvíz-szükséglet kétharmadát biztosító 168 négyzetméternyi napkollektor itthon egyértelműen párját ritkítja. Mindez főként a Pannon norvég anyavállalatának, a Telenornak köszönhető, amely kiemelt figyelmet fordít a társadalmi felelősségvállalásra, vagyis a „köztudatos” viselkedésre a fenntartható építészet terén is.
Az üzleti-kereskedelmi szektor az építőipar meghatározó szereplője: ami a cégeknek fontos, az fontos a kivitelezőknek és rajtuk keresztül az építészeknek is. A CSR pedig fontos a cégeknek. Az üzleti szféra közjobbító gesztusait a jelenség hetvenes évekbeli felbukkanásától heves vita övezi: sokan úgy tartják, a CSR-lepedő csupán a vállalatok káros tevékenységének takargatására szolgál. Ez azonban az építészetre nehezen fogható rá: egy jól kommunikálható, környezettudatos székház felépítése olyan plusz kiadásokkal jár, amelyek csak évtizedek alatt térülnek meg - magyarán a rövid távú profitban gondolkodóknak nem ez a terepe.
A „zöld CSR” terjedését azonban megnehezíti, hogy nincs kialakult, globálisan értelmezhető háttere. A US Green Building Council által 1998-ban létrehozott LEED-szisztéma (a mozaikszó a Leadership in Energy and Environmental Design kifejezésből ered) hat tényező alapján rangsorolja az épületeket: energiatakarékosság, víztakarékosság, terület- és telekhasznosítás, széndioxid-kibocsátás, beltéri környezettudatosság és anyagválasztás. A LEED meghatározó az amerikai kontinensen, és egyes helyi szabályozásokkal párhuzamosan elterjedt az Európai Unióban is, ahol nincs számos, átfedéseket és jelentős eltéréseket is mutató szisztéma él. Az épített környezet jövőjére különös hangsúlyt fektető Nagy-Britannia saját, 1990-ben létrehozott és tavaly jelentős ráncfelvarráson átesett BREEAM-rendszerét használja; Franciaországban ugyanezt a szerepet a HQE, olasz földön a Protocollo Itaca tölti be; Németországban a Deutsche Gesellschaft für Nachhaltiges Bauen a bizonyítványosztó. 2005-ben az Európai Bizottság is elindította saját programját, GreenBuilding néven; ennek minősítését itthon például a Népliget Centert fejlesztő Skanska nyerte el. A rendszert Magyarországra a néhány hónappal ezelőtt, amerikai mintára létrehozott Magyar Környezettudatos Építés Egyesülete (Hungarian Green Building Council, HuGBC) igyekszik átültetni.
A minősítés azonban egyelőre sehol sem kötelező érvényű. Britanniában 2016-tól tervezik a zéró széndioxid-kibocsátás kötelezővé tételét, és 2030-ra károsanyag-kibocsátás mentessé válna minden brit otthon. Ehhez képest csak nemrég végeztek a meglévő középületek környezettudatosságának felmérésével, ami elkeserítő eredményeket hozott: a vizsgált 18 ezer házból mindössze 22 mondható maximálisan környezetbarátnak.
Komoly sikerekkel kecsegtet azonban, hogy a vállalati és a közszférában egyre több esetben veszik kihívásnak a rendszernek való megfelelést - spontán módon, az ezen dolgozó alapítványok és kormányzati szervezetek propagandájának hatására vagy egyszerűen PR-szempontból. A legjobb reklám elvégre, ha egy cég vigyáz dolgozói és környezete épségére. Ebből a szempontból minden típusú közösség számít: egy májusi hír szerint az Egyesült Államokban 64 templom, imaház és zsinagóga kapott vagy várt LEED-minősítést, a jelentkezők száma pedig sorra gyarapodik. Ezt messze meghaladja a jelentkező irodaházak mértéke: magát komolyan vevő fejlesztő ma már nem hagyja figyelmen kívül az alig tízéves LEED elvárásait. A trend betörni látszik az ipari építészet és a tér- és tájépítészet területére is. A régióban nemcsak a Pannon ismerte fel a lehetőségeket: a cseh ĆSOB Bank már 2007-ben átvette Josef Pleskot tervezte, ezüst LEED-minősítést kapott prágai székházát. Ha megépül, a Kormányzati Negyed léptékváltást hozhatott volna itthon, a Janesch Péter és a TEAM0708 által kidolgozott tervek alapján ugyanis Európa legjobb fenntartható épületének választották 2008-ban. Ez azonban kevéssé a kormányzat, mint inkább az építészek elkötelezettségét mutatja.
Nem mondhatni, hogy a globális gazdasági válság egyértelműen előrelépést hozott volna e téren. A magyarhoz hasonlóan a brit kormány is épp a fenntartható beruházások "racionalizálásával" próbálta megfogni a lóduló büdzséket: a 2012-es olimpiai létesítményeinél több zöld megoldást elvetettek, a londoni Parlamentnél pedig még az ablakok tervezett dupla üvegezésére sem maradt pénz. Mások szerint viszont épp a hosszú távú gondolkodásban rejlik a kiút. A kisebb-nagyobb vállalatok PR-osait vélhetően még ennél is jobban érdekli, hogy a lassacskán hívószóvá váló "zöld", "fenntartható", "környezetbarát" szócskák lehetőleg mindegyikét elsüthessék egy-egy sajtóközleményben. Mette-Marit norvég koronahercegnő a Pannon-ház megnyitóján az Economist elemzésére hivatkozva úgy vélte: a jövőben a nagyvállalatok tevékenységének fókuszába a dolgozó és a környezet épsége kerül. A folyamattól egyelőre csak jót várhatunk - még ha csupán marketing is.
Hozzászólások