Építészet

A környékbeli fővárosok közül mi, magyarok alighanem a földrajzilag is távolabb eső Bukarestet ismerjük a legkevésbé. Pedig Románia központja nemcsak az Európai Unió hatodik legnépesebb települése, de hányatott sorsa ellenére, vagy épp annak köszönhetően építészeti öröksége a 16. századtól napjainkig sorakoztat fel érdekességeket.

Bár a legtöbben Ceaucescu elmeháborodott vízióira, a falurombolásra vagy a máig befejezetlen Bukarest-Duna-csatornára asszociálnak a "román urbanisztika" szókapcsolatot hallva, az alábbiakban megpróbáljuk bizonyítani, hogy ez nem kizárólagos. Szeptemberben 550 éve, hogy Bukarest nevét először említi egy hivatalos okmány. Az évforduló alkalmából tíz érdekes épületet és/vagy jelenséget emeltünk ki a román főváros történelméből, a kialakuló nemzet épített szimbólumaitól a kapitalista Románia Guggenheim-múzeummal megspékelt új ikonjáig - amelyet ráadásul egy magyar cég épít.

1. Koncertterem, mint nemzeti ikon

Románia európaiságának legfőbb jelképe a francia Albert Galleron tervei alapján 1888-ra felépült Athenaeum. Az eklektikus építészet nemzetközileg is kiemelkedő emlékének számító koncerttermet az 1881-ben alakult Román Királyság új szimbólumaként, szinte egészében közadakozásból emelték. Az 1992-es újjáépítés során szó szerint az összeomlás határáról hozták vissza. A kör alaprajzú koncerttermet díszítő, 75 méter hosszú és három méter széles freskó a román történelem emlékezetes pillanatait ábrázolja, Dacia Traianus császár általi meghódításától Nagy-Románia 1918-as létrejöttéig. 1919 decemberében épp ebben az épületben ülésezett az a nemzeti kongresszus, amely Erdély Romániához csatolásáról is döntött.

2. Bukarest, a Kelet Párizsa

Micul Paris, azaz Kis-Párizs: ezen a néven emlegették Bukarestet a két világháború közötti, fénykornak számító időszakban, a kirakatutcának számító Calea Victoriei pedig természetesen a Champs-Élysées helyi alteregójának számított. Bukarest Andrássy útja, mondhatnánk. A frankofón kapcsolatok erősödése az 1936 szeptemberében átadott Diadalívben csúcsosodott ki, amely a maga nemében és helyén a harmadik. Az 1878-as függetlenedés emlékére emelt, 27 méter magas árkádot Petre Antonescu tervezte, tagadhatatlanul a Párizsi Nagy Diadalív mintájára (bár valamivel jobban hasonlít a váci kistestvérhez). Az Arcul de Triumf megépülte óta Bukarest egyik jelképe.

3. A Tehnoimport-székház és a román modernizmus

A húszas-harmincas években progresszív, fiatal képzőművészek és építészek igyekeztek felzárkóztatni Romániát a nyugat-európai államokhoz. Tristan Tzara vagy Constantin Brâncuşi nemzetközi hírre tettek szert a képzőművészetben, míg az építészet terén Horia Creangă és Marcel Janco érdemesek említésre. A dadaizmus egyik alapítójaként számon tartott, 1922-től egészen 1941-es palesztínai kivándorlásáig szülőhazájában dolgozó Jancónak szokás tulajdonítani a húszas-harmincas években épült bukaresti Tehnoimport-irodaházat, amely nevét az évtizedek óta főbérlőjének számító külkereskedelmi vállalatról kapta. A kör alaprajzú, tízemeletes saroktoronnyal büszkélkedő épületet elhanyagoltsága miatt sokan a város legcsúfabb irodaházaként emlegetik, pedig valójában a korai modernista építészet figyelemre méltó emléke, izgalmas átmenet a Le Corbusier-kör alkotásai és az orosz konstruktivizmus között.

4. Sztálin-barokk Bukarestben: a Casa Presei Libere

A kommunizmus legsötétebb időszakában, a negyvenes évek végétől az ötvenes évek közepéig Romániában is egyeduralkodó stílusnak számított a szocialista realizmus. Bukarest pedig saját Sztálin-barokk tornyát, igaz, ez kevésbé ismert, mint a varsói Kultúra és Tudományok Palotája. A Sztálin nevét viselő, a kommunista párt hivatalos lapjáról röviden Casa Scînteii-ként emlegetett épület a bukaresti sajtó fényűző központjának épült, miközben Platón, Nietzsche, Poe vagy Octavian Goga műveit olvasni törvénybe ütközőnek számított Romániában. Horia Maicu építész a moszkvai Állami Egyetem mintájára tervezte a 104 méteres magasságával egészen 2007-ig helyi csúcstartónak számító tömböt, amely előtt 1960-től harminc éven át egy gigantikus Lenin-szobor is díszelgett.

5. A Kárpátok géniuszának Bukarestje

Bukarest történelmi épületeit megviselte a 20. század, elsősorban a II. világháború szövetségi bombázásai és az 1977. március 4-i földrengés. A legnagyobb pusztítást azonban Ceaucescu városrendezése okozta. Negyvenezer lakó kiköltöztetése után a történelmi belváros nyolc négyzetkilométerét gyalulták le, kolostorokat, zsinagógákat, egy kórházat és egy stadiont tüntetve el örökre. Helyükre a „Centrul Civic”, azaz az új Parlament épülete és a hangzatos nevű Szocializmus Győzelme sugárút került, amelyet Ceaucescu természetesen a párizsi Champs-Élysées mintájára terveztetett – épp csak néhány méterrel hosszabbra előképénél. A ma Unirii Boulevard névre hallgató út mentén emelt, márvánnyal borított lakóépületekbe eredetileg Románia kommunista elitje költözött volna, neki azonban kevéssé fűlt a foguk az eminens környékhez. A házsorok mögött ma is hatalmas, üres telkek húzódnak, több félkész épületszörnyeteggel – ezt a környéket a diktátor és Hiroshima nevének összevonásából csak Ceauşimaként emlegetik.

6. A világ legnagyobb parlamentje 

Bukarest és Románia kétségtelenül legismertebb épülete az egykori Casa Republicii (a köznyelvben Casa Popolurui, azaz A Nép Háza), amely ma a parlament székhelye. A Pentagon után ez a világ második legnagyobb épülete: alapterülete 270x240 méter, a talaj fölött 86, míg a felszín alá 92 méteres mélységbe nyúlik. Az 1983-ban építeni kezdett, és részben máig befejezetlen tömb külsejét és az 1100 helyiség javát fényűzően dekorálták, meglehetősen eklektikus stílusban. A vezető tervező, Anca Petrescu később a szélsőséges Nagy-Románia Párt színeiben parlamenti honanyaként munkahelyéül is tekinthetett az épületre. A Casa Republicii-ben nem csak a román állam vezető szervei, de Ceaucescu hivatali és magánrezidenciája is helyet kapott volna. Ma itt található a parlament mindkét kamarája (a képviselőház és a szenátus), a modern üvegtoldalékkal kiegészített nyugati szárnyban pedig 2004-ben a Nemzeti Kortárs Művészeti Múzeum és a Totalitarianizmus és Szocialista Realizmus Múzeuma kapott helyet.

7. Helyspecifikus várostervezés: az éhség cirkusza

A korábban említett Centrul Civic csak a legismertebb példája Ceaucescu „szisztematizációs” urbanisztikai törekvéseinek, amelyekhez a Kárpátok géniusza egy 1971-es észak-koreai látogatásból merített ihletet. A buldózeres városrendezés és a panelrengetegek felépítése egy speciálisan román jelenség kialakulásához vezetett: a Circ al foamei („Az éhség cirkusza”) elnevezéssel azokat az épületeket illetik, amelyeket egységes formában, Románia-szerte építeni kezdtek a nyolcvanas években az új városrészekben. A nagyméretű, kupolás épülettömböket egyfajta „szocialista hipermarketnek” szánták, de mindössze kettőt fejeztek be. Néhány helyen a félkész épületeket később plázák építésekor hasznosították újra.

8. A kapitalista Bukarest

Az újjászületés lázában égő Bukarestben a kilencvenes években az ingatlanfejlesztők vették át a stafétát Ceaucescutól: a még megmaradt történelmi épületek, különösen a századfordulós villák közül sok áldozatul esett a meggondolatlan beruházásoknak; a faszádista megoldások gyakorta még a jobbik megoldásnak számítanak. A szabályozás hiányosságai miatt a városkép is inkább hátrányára változott. A kontrollálatlan spekulációs ingatlanfejlesztés veszélyeire 2002-ben az ICOMOS is figyelmeztette az országot.

9. Mit csinál Demján Sándor Bukarestben?

Románia jelenlegi legnagyobb ingatlanfejlesztése az Esplanada City Center, amely a magyar Trigránit beruházásában, az amerikai Murphy/Jahn építésziroda tervei alapján valósulna meg. A helyszín az Unirii Boulevard, nem messze a Parlamenttől és a nyolcvanas években elkezdett, majd félbehagyott Nemzeti Könyvtártól. Az egymilliárd eurós projekt része egy 250 és egy 210 méter magas felhőkarcoló, egy bevásárlóközpont, a nemzeti koncertterem, a Trigránit pedig meglengette, hogy ide csábítanák a legközelebb Berlinben (és 2011-től Vilnius-ban) jelen lévő Guggenheim-múzeumot is. A speciális fejlesztési konstrukció részeként 49 év után a teljes komplexum a román állam tulajdonába kerül. Az építkezés eredetileg idén kezdődött volna meg, ám az ingatlanpiaci válság hatására román sajtóértesülések szerint a Trigránit felfüggesztette a projektet; megvalósításáról egyelőre nem mondtak le.

10. A jövő Bukarestje – Hadid-toronnyal?

A város ikonikus épületeként harangozták be 2009 elején a Zaha Hadid tervezte Dorobanți Tower-t, amely 200 méteres magasságával a helyi rekorder szerepét is átvehetné. Az izgalmas homlokzatú torony százezer négyzetméterén ötcsillagos hotelnek, kaszinónak és luxusapartmanoknak adna helyet. Bár a magyar sajtóban megjelent hírek szerint a torony építése egyéves csúszással ugyan, de hamarosan megkezdődik, a hg.hu értesülései szerint a beruházó egyelőre az engedélyt sem kapta meg, így a terv valószínűleg Hadid budapesti buborékjának sorsára jut majd.