Hollandia a világon teljesen egyedülálló programmal készül arra, hogy a következő 200 évre hatékonyan kivédje a klímaváltozás következményeit. A sajátos földrajzi adottságú ország ezer négyzetkilométernyi területet hódít el a jövőben még veszélyesebbé váló Északi-tengertől, megemeli az IJssel-tó vízszintjét, és új, illetve magasított gátakkal erősíti Rotterdam védelmét. Az ambiciózus projekt tudományos kutatáson, gazdaságossági számításokon és össztársadalmi együttműködésen alapul, a kormány erőteljes támogatásával. A kemény tapasztalatokon edzett hollandok stratégiai szemlélete és legendás szakértelme világszerte keresett: a kiemelten kockázatos övezetnek minősülő New Orleans árvízvédelmének kialakításában is ők segítenek. A világhírű építész, Rem Koolhaas emellett olyan szélparkhálózat létesítésére dolgozott ki tervet, amely hét parti országnak termelne áramot, és nagyban csökkentené Európa energiafüggőségét.

„Habár ősi ellenségünk, Ókeanosz most nyugodni látszik, hamarosan fölkél, s dühödt oroszlánként ront reá partjainkra” – írta le a XVI. században Andries Vierlingh, a parti védműépítés tudományának úttörője a hollandok létét és tudatát máig meghatározó küzdelmet. A kétharmad részt mélyföldi fekvésű országban a múltban számos katasztrófát okoztak az árhullámok, és a tenger még a fejlett technika korában is jelentős területeket foglalt vissza a szárazföldtől. Az 1953. január 31-ei vihardagály azonban, amely a gátak átszakítása után több mint 200 ezer hektárt árasztott el vízzel a déli tartományokban, 1835 ember halálát okozta és 72 ezret tett földönfutóvá, a tragikus tanulsággal együtt alapvető fordulatot hozott az egyszerre éltető és pusztító elem megzabolásának módszereiben.
Költséghatékony csodákkal az ár ellen
Az előzetesen 14,5 milliárd dollárra becsült költségű, többlépcsős Delta-terv jóváhagyásával elindult Hollandia páratlan árvédelmi rendszerének megvalósítása. A komplex dűne-, töltés-, csatorna-, gát- és zsiliphálózat kialakítása önmagában lenyűgöző szakmai teljesítmény, de az utolsónak hagyott és a legnagyobb kihívást jelentő Oosterschelde (Keleti-Scheldt) vihardagály elleni gát egyenesen a modern mérnöki csodák közé tartozik. Az erős áramlatok mozgatta folyótorkolat védőművének eredeti tervét a különleges élővilág és a bevételi forrást jelentő kagylóhalászat megszűnésének veszélye miatt meg kellett változtatni, így − a világ elsőként − normál tengerjárás esetén nyitott, árhullám esetén zárható mozgó zsiliptáblás gát épült sosem látott méretben és technológiai megoldásokkal. A 65 hatalmas betontámpillérből és 62 acélkapuból álló konstrukciónak annyi feltételnek kellett egyidejűleg megfelelnie, hogy tíz évig készült, és előzetesen minden fázisát laboratóriumban tesztelték.
A Delta-program a szerkezeti bravúrokon túl azért is bámulatra méltó, mert az innovatív védőművek építését a kockázatnak kitett érték beszámításával, az 1950-es években forradalminak számító képlet alapján végezték, így a projekt kezdettől fogva teljesítette a biztonság és a gazdaságosság követelményeit. Az Oosterschelde-gát átadása után pályázatot írtak ki az ugyancsak kulcsfontosságú Maeslant-gát építésére, amely a Nieuwe Waterweg (Új víziút) vízszintjének szabályozásával, leereszthető és elforgatható acélkapuk segítségével védi Európa legjelentősebb kikötőjét, Rotterdamot, miközben lehetővé teszi a tengerjáró hajók zavartalan forgalmát. Az ország zömének nyugalmát biztosító két gigantikus gát, a Delta-védőművek „koronaékszereinek” súlyát jól érzékelteti, hogy Beatrix királynő személyesen avatta fel őket.
Stratégia kétszáz évre
Az 1953-as vihardagály keletkezését és következményeit vizsgálva arra a következtetésre jutottak a szakemberek, hogy a tengerparton és a sűrűn lakott mögöttes területeken hasonló erejű árhullám 10 ezer évente fordulhat elő. Minthogy a holland GDP 45 százalékát ebben a régióban állítják elő, a klíma- és árvízvédelmi kutatók ezt is messze túl kockázatosnak tartják. A globális felmelegedés és a szélsőséges időjárás ráadásul lényegesen megnöveli a vízszint emelkedésének valószínűségét. A hollandok az európai folyók gyakori áradását egyértelműen ennek a folyamatnak tudják be, miként arra is felhívták a figyelmet, hogy az Északi-tengeren egyre vadabb viharok veszélyeztetik a gátrendszereket. Megfigyelésüket igazolta a több országot fenyegető 2007 novemberi árhullám, amikor először kellett leereszteni az új Maeslant-gát hatalmas acélkapuit.

„Az élő nép a jövőjének épít" – akár az ország mottójaként is felfogható az Északi-tengert és a mai IJssel-tavat elválasztó Afsluitdijk (Zárógát) emlékművének felirata. A vizionárius hollandok ezúttal még nagyobb fába vágták a fejszéjüket, ugyanis nemrég közzétett programjuk célja az, hogy 200 évre előre kivédjék a klímaváltozás hátrányos hatásait. Ekkora távlat túl merésznek tetszhet a fejlődés beláthatatlanságának tükrében, de a terv nagyon is pragmatikus alapokon nyugszik. A Cees Verman vezette Delta Bizottság a leghitelesebb forrásból gyűjtött adatokat. Az óceánokat egybefüggő tömegnek tekintő és viselkedésüket eszerint prognosztizáló előrejelzések helyett speciális felmérést készíttettek a 2007-es Nobel-békedíjon Al Gore-ral osztozó Intergovernmental Panel on Climate Change szakértőivel. Az eredmények azt mutatják, hogy az Északi-tenger vízszintje 2050-ig 40, 2100-ig 65-130 centiméterrel, 2200-ig pedig négy méterrel emelkedik a jelenlegihez képest, tehát a cselekvés valójában létszükséglet.
Elébe vágni a tengernek
Míg a lakosság attól tart, hogy a vízszintemelkedés még beljebb nyomja a településeket a szárazföldön, a Delta Bizottság szerint három méter különbség sem jelent majd problémát, ha most elkezdik a tenger visszaszorítását. Az ország nyugati partvonalának 4 kilométeres „kitolása” a gyakorlatban annyit jelent, hogy a kotróhajók egy évszázadon át minden egyes évben 121 millió köbméter homokot szednek fel a tengerfenékről és raknak le a partszegélyre, amit a hullámok természetes úton leülepítenek, és lassan létrejön a rekreációs övezetnek is alkalmas új partszakasz. Ha minden tervszerűen halad, Hollandia területe a földnyerés révén 100 év múlva mintegy ezer négyzetkilométerrel nőhet. Emellett mesterséges szigetláncot létesítenének az északi part védelmére, a Rajna és a Maas torkolatánál termőföldet alakítanának vissza ártérré az Alpokból lezúduló csapadék felfogására, valamint a védőművek megmagasításán kívül további vihardagály elleni gátakat építenének Rotterdam, Dordrecht és más városok körül. A vízelvezetést megkönnyítendő, a tenger mozgásával összhangban fokozatosan másfél méterrel tervezik megemelni az IJssel-tó vízszintjét.
Az ambiciózus elképzelés megvalósítása kétségkívül áldozatokat kíván. A maratoni kotróművelet a környezetvédők tiltakozását vívhatja ki, ellenállásra lehet számítani az árteresítés miatt költözésre kényszerülő gazdálkodóktól, és az IJssel-tavat övező házak tulajdonosai sem fognak örülni a munkálatoknak. Nem minden térség kaphat egyforma erősségű védelmet, az elkötelezettség mégis megvan a társadalom minden szintjén. Az árvízkezelési program zárásaként novemberben a kormány kezdeményezésére és részvételével végrehajtották az első átfogó evakuációs gyakorlatot. A holland attitűd világviszonylatban is iránymutató lehet, hiszen ma 3 milliárd ember, a Föld népességének fele él olyan parti területen, ahol a globális felmelegedés a legnagyobb károkat okozhatja. A fokozott áradásveszély és a kevésbé feltűnő, de hasonlóan súlyos gondok – köztük a tengervíz beszivárgása a felszín alatti víztartó rétegekbe – a demográfiai és az ökológiai trendek alapján 2025-ben már 6 milliárd(!) ember, a 8,5 milliárdra tehető össznépesség közel kétharmadának életminőségét fogják rontani.
Európa zöld akkumulátora a parton
Ugyancsak modellértékűnek számít az Északi-tenger partvidékének megújuló energiaforrását hasznosító megaprojekt, amelyet Rem Koolhaas dolgozott ki a Holland Természet- és Környezetvédelmi Alapítvány megbízásából. A látnoki terveiről ismert sztárépítész Zeekracht-koncepciója „Európa zöld akkumulátorát” hozná létre nemzetközi együttműködésre épülő szélfarmhálózattal. A hajózási útvonalakkal, természetvédelmi és üdülőövezetekkel összekapcsolt erőműlánc a számítások szerint annyi energiát termelhetne a hét érintett parti országban, amennyit ma az Arab-öböl állít elő, és 2020-ra önállóan fedezné a mélyföldi háztartások áramszükségletét. A regionális szuperhálózat közös know-how-val és infrastruktúrával működne, és a szolgáltatástól az elosztáson át a kereskedelemig lefedné az energetikai tevékenység teljes spektrumát. A fenntartható fejlesztésben áttörést jelentő programmal 2050-re lényegesen csökkenne a kontinens Oroszországtól és az öbölbeli olajállamoktól való függősége.

A mélyföldi szakemberek stratégiai szemléletük és legendás gátépítő tehetségük miatt Európán kívül is igencsak keresettek. A Katrina által jórészt lerombolt, rendszeres hurrikánok tépázta New Orleans az ő bevonásukkal dolgozza ki új, hatékonyabb árvízvédelmi rendszerét. A mérnökök elsősorban a védőművek típusát és optimális magasságát segítenek meghatározni a hadsereg szakértőinek, jóllehet kockázatalapú rendszerük egy az egyben nem ültethető át az amerikai gyakorlatba. Louisiana fővárosa más ügyekben ugyancsak szívesen látja a németalföldieket. Brad Pitt Make It Right segélyszervezetének megbízásából többek közt a világhírű MVRDV iroda tervez progresszív és környezetbarát cölöpházakat a katasztrófa pusztította Lower 9th Wardba, ahol néhány éven belül építészetileg és szociálisan is példamutató negyed jöhet létre. Folytassa, Hollandia!







Hozzászólások