Az erő velünk van, de eddig jelentős része kárba ment. A következő években viszont áttörés várható a megújuló emberi energia napi hasznosításában, amit a klímaváltozás elleni harc is felgyorsít. Mozgásunkkal tölthetünk mobilt és fényképezőgépet, mikrogenerátorral fejleszthetünk privát áramot. Az igazi potenciál azonban a tömegben rejlik: pályaudvart fűthetünk saját hőnkkel, járásunkkal és táncunkkal világíthatunk középületeket, sőt a harmadik világ segítésére is vannak izgalmas találmányok. Testünk bevetése a közjó érdekében nem kíván áldozatot, csak tenni kell a dolgunkat a megfelelő helyen és tempóban, az utántöltést pedig élettani adottságaink biztosítják.
Mahatma Gandhi a jövőbe látott, amikor a rokkát nevezte meg fegyvereként és India szabadságának jelképeként. A lábbal hajtott hagyományos munkaeszköz a XXI. században ugyanakkor radikálisan új jelleget kapott. A The Hindu napilap két hete számolt be a LED-izzós áramfejlesztő rokka feltalálásáról, amely a mozgásenergia hasznosításával 6-9 watt teljesítményre képes. A termelt elektromosság bőven elegendő arra, hogy 7 órán át működtesse a petróleumlámpát kiváltó egészséges fényforrást, így a munkaidő meghosszabbításával növeli a szegény családok bevételét. A 200 dolláros elektro-rokkát a remények szerint országos szinten bevezetik a kormány támogatásával. Más problémára jelenthet alternatív megoldást a San Franciscó-i Gunwook Nam díjnyertes koncepcióterve, amely különleges szivattyús szerkezetével a járókelők mozgásenergiájával csinálna látványnak sem utolsó, bizonyos régiókban életmentő köztéri ivóvízesést. Az „emberi pumpa” működtetése ráadásul, a vízellátás költségeit kivéve, semmilyen anyagi és környezetvédelmi teherrel nem járna.
Az ötlet futurisztikusnak tűnhet, pedig műszakilag működőképes. A test által leadott energiájának hasznosítása régóta foglalkoztatja a tudósokat és a tervezőket, de az ökotudatosság és a technika fejlődésének köszönhetően csak mostanra születtek társadalmilag is hasznos, ergonomikus és kivitelezhető vívmányok. A globális energiaválság még erőteljesebb lökést adhat a fenntartható multifunkcionális designnak, amely a mozgás és a testhő innovatív „befogásával” főleg Amerikában, Nagy-Britanniában és Ázsiában mutathat fel figyelemreméltó eredményeket. A humán energiaforrást használó találmányok egy része a klasszikus fizika törvényeinek újszerű alkalmazásán alapul, de a mikroelektromechanikus rendszerek (MEMS) és a nanotechnológia hosszú távon még nagyobb sikerrel kecsegtet.
Hamarosan személyes szféránkba is beköltözhetnek azok a kis teljesítményű, ám jelentős vívmányok, amelyek legalább prototípusként napvilágot láttak az elmúlt öt évben. Katonai, kutatói és katasztrófamentés céljára fejlesztették ki a 7,4 watt áramot termelő hátizsákot, amely súlyával és a mozgás energiájának átalakításával biztosít kellő elektromosságot az expedíción szükséges berendezések feltöltéséhez. A YoYo önfeltöltő kinetikus mobiltelefon már jövőbeli szokásainkat vetíti előre. Az egyik nagy kedvenccel idén jött ki a Sony: zöld termékskálájából már csak formája miatt is kitűnik a Twirl’N’Take digitális fényképezőgép. A margarétát idéző kütyüt elem helyett a fej pörgetésével lehet üzemképes állapotba hozni. Hivatásos fotósok aligha fogják használni, ugyanis a kedves készüléket minden felvétel előtt 15 másodpercig kell kézileg tuningolni, viszont játékossága és a fotók minősége kárpótol a lassúságért. A margaréta-masina biológiailag lebontható, növényi alapú spéci műanyagból készül, így hibátlanul megfelel a kor bio-hi-tech trendjének.
Kevésbé csinos külsejű, mégis hatalmas érdeklődés övezi az áramtermelő zsákot is jegyző M2E cég legfrissebb találmányát, amely a jelenlegi mozgásenergia-hasznosító technológiáknál háromszor-hétszer nagyobb teljesítményt ígér, és idővel teljesen kiválthatja a mobiltelefonos akkumulátorokat. A Faraday-féle elektromágneses indukció elvén nyugvó precíziós szerkezet felfogja a telefon tulajdonosának mozdulataiban rejlő energiát, és olyan hatásfokkal gerjeszt elektromosságot, hogy annak mennyisége nemcsak a mobil, hanem az MP3 lejátszók és PDA-k feltöltését is fedezi. Ugyancsak fajsúlyos piaci versenyzővé léphet elő a Freeplay WEZA hordozható mikrogenerátora. Neve szuahéli nyelven erőt jelent, aminek nagyságát mi határozhatjuk meg. A WEZA ugyanis lábpedállal működik, és a kifejtett energiától függően 24-40 watt villamos teljesítményre képes. Egy adapter segítségével csatlakoztatható laptophoz és egyéb készülékekhez, tehát ideális áramtermelő vadregényes és közműmentes terepen.
Noha az egyéni erő nem lebecsülendő, megvannak a korlátai. A kutatások szerint egy átlagos lépés energiája mindössze arra elég, hogy egy másodpercig égjen vele két darab 60 wattos izzó, ezért a legnagyobb lehetőség a tömegben és a forgalmas középületekben rejlik. Az építészetben több sikeresen modellezett és nemzetközi elismerést keltő koncepció született, amelyek egy-két éven belül biztosan megvalósulnak. Az egyik legjobb ötletet a New York-i FluxxLab jegyzi: forradalmi forgóajtójuk a ki- és beáramló emberek által leadott, normál esetben veszendőbe menő mozgásenergiáját alakítja árammá a víz- és szélerőművek turbináinak mintájára. Három komponensből álló találmányuk ráadásul a régi ajtókra is felszerelhető, és azonnali megtakarítást eredményez. A végleges változatot 2009 tavasszal mutatják be.
A Jernhuset svéd állami cég ugyancsak haladó szemléletűnek bizonyul e téren, de ők a humán energia másik válfajára vetettek szemet. A skandináv régióban a legnagyobb vasúti forgalmat bonyolító stockholmi főpályaudvar szállodát, üzleteket és irodaházat magában foglaló bővítését a naponta megforduló 250 ezer utas testhőjével fűtenék vizes csőrendszer segítségével. Az átmenő forgalom generálta hő eleve néhány fokkal megemeli az állomás épületének hőmérsékletét, ám egy hányada elveszett – eddig, mivel a csővezetékrendszer, víz és szivattyúk alkotta technológia maga régi, viszont ilyen módon még sehol nem használták.
Ne lepődjünk meg, ha nemsokára mi is hozzájárulunk a plázák és a metró üzemeltetési költségeihez. Claire Price brit építésznő szerint nyugalmi helyzetben percenként 100 watt energiát bocsátunk ki környezetünkbe, amit lépteink lényegesen megemelnek. A járás közben kifejtett nyomóerő hasznosítását először az USA hadseregében kutatták azzal a céllal, hogy csökkentsék a felszerelés részeként cipelt akkumulátorok súlyát. A bakancsokba cipősarokenergia-gyűjtő minigenerátorokat építettek be, amelyek 3-6 watt teljesítményt mutattak. Az építészek is felfedezték, mekkora energia rejlik a zsúfolt terek és közlekedési csomópontok forgalmában. Londonban idén nyáron az óránként 34 ezres utasforgalmú Victoria metróállomáson tartották a padlózat alá helyezett speciális járólapok főpróbáját, amelyek folyadékkal meghajtott miniturbináknak továbbítják az átvett cipősarok-energiát áramfejlesztésre. A telepekben tárolt elektromosság a teszt alapján 60 percen át 6.500 izzó világítására volt elég. Ugyanezt a technológiát építik be a portsmouth-i Spinnaker kilátótorony lépcsőibe, ahol a kimerítő mászás után megnyugtathat a tudat, hogy még nagyobb közhasznot hajtunk mozgásenergiánkkal.
Szintén a járás nyomóerejét aknázza ki, és talán mind közül a legzseniálisabb a Massachusetts Institute of Technology-n végzett fiatal építészduó Crowd Farm nevű koncepcióterve. James Graham és Thaddeus Jusczyk kimagasló látogatottságú középületek padlózata alá fektet a dinamó elvén alapuló, vagyis a cipősarok-energiát felvevő és a súrlódás révén egymásnak továbbító, moduláris egységekből álló áramfejlesztő járófelületet. Elképzelésük koncerteken is működik, bár a fellépő zenekart váratlanul érheti, ha a tömeg intenzívebb mozgása felerősíti a hangot. A Crowd Farmot a 2007-es velencei biennálén áramfejlesztő hokedlikkel modellezték a közönségnek, általános tetszésre. A szakma ugyancsak nagyra értékelte őket: tavaly megkapták a fenntartható építészet csúcsteljesítményeinek járó Holcim-díjat.
Az újítások a szórakozás szentélyeit is meghódították. A piezoelektromos hatással (a nemfémes anyagok felületén mechanikai feszültségállapot következtében villamos töltés jön létre) operálnak Rotterdam és London nemrég nyílt ökodiszkói. A holland Club WATT és a brit Surya nemcsak elsőrangú zenéikkel és celebvendégeikkel csábítanak, hanem a kvarckristályból és kerámialapokból kirakott, LED-fényben úszó parkettjükkel, amely árammá alakítja az eksztatikus táncolók mozgásenergiáját. Az esővizes mosdókkal, légnyomásos öblítőtartályokkal, szél- és napelemekkel felszerelt műintézménybe belépők tízpontos „sötétzöld” kiáltványt kell aláírniuk. A New York Magazine legkreatívabb fitneszterem-pályázatán lett 3. helyezett az úszó fitneszhajó. Haladásukról a mindenkori sportolók gondoskodnak majd, mivel a River Gym-eket a futás, spinning vagy súlyemelés közben kifejtett erő mozgatja. A buborékhajó emellett önműködő városi kompként, víztisztító berendezésként és látványosságként is funkcionál. A tervek szerint hamarosan kisebb flotta fog lebegni belőle a Hudson és az East River vizén.
Még csak ezután jönnek a nanogenerátorok, de a létező találmányokból lassan összeállíthatunk egy teljes értékű programot. Reggel mikrogenerátorral feltöltjük laptopunkat, lóbálással üzemképessé tesszük fényképezőgépünket, a pályaudvaron befűtünk egy kicsit magunknak és embertársainknak, pár percre megvilágítjuk az üzletközpontot, munkahelyi taposás helyett a közösségért pedálozunk, hétvégén pedig a glóbusz megóvásáért táncolunk az ökodiszkóban. Eközben arra is rádöbbenhetünk, hogy szó szerint fel tudjuk villanyozni környezetünket, saját erőből, minimális károsanyag-kibocsátással, segítünk másoknak, és még jól is érezzük magunkat. Utópia? A dolgok irányát nézve könnyen meglehet, hogy néhány év múlva már nem lesz az.
Hozzászólások