A szervezett űrtúra még egy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz. Norman Foster irodája látványában és működésében egyaránt merész új terveket tett közzé a világ első turisztikai és kereskedelmi célú űrrepülőteréről, amely a médiamogul Richard Branson Virgin Galactic nevű űrlégitársaságának bázisaként szolgál az új-mexikói sivatagban.
Sci-fi hangulatú helyszínt kapott az első privát űrlégitársaság 9000 négyzetméteres adminisztratív és irányító központja: közvetlenül a rejtélyes Roswell légitámaszpont mellett épül, ahol az új-mexikói legendárium szerint UFO csapódott a földbe. A környéket azonban sokkal nagyobb lázban tartja a brit milliárdos készülő űrrepülőtere, mint a földönkívüliek vitatott látogatása. A titokzatos építkezésről kezdetben csak annyit lehetett tudni, hogy jórészt a föld alatt zajlik majd, és 225 millió dollárba kerül.
Sir Richard Branson, a Virgin cégcsoport űrturizmusba befektető milliárdos feje 2005-ben, a Virgin Galactic megalapítása után a kortárs design egyik legnagyobb ászát, Philippe Starckot kérte fel a megfelelő gép tervezésére. A formabontó és játékos alkotásairól ismert sztártervező álmodta meg Burt Rutan mérnökkel együtt a magánűrrepülés X-díjjal elismert művét, a SpaceShipOne-t. Starck emellett óriás fémszöcskét idéző látványtervet készített a földi űrállomásra.
A fejlesztés időközben a második fázisba lépett. A Virgin Galactic 2008 januárban mutatta be a SpaceShipTwo modellt, amelyet elődjéhez hasonlóan a levegőbe emelkedő hordozógépről lőnek ki, és rakétahajtóművei segítségével másfél perc alatt eléri a 109,4 kilométeres repülési magasságot. A várhatóan 2010-ben induló szervezett űrturizmus iránti kereslet és a beruházás nagyságrendjét jelzi, hogy a szövetségi állam vezetése és űrhajózási hatósága, az NMSA nemzetközi tervpályázatot hirdetett az űrrepülőtérre. A versenyből a Sir Norman Foster irodája vezette konzorcium került ki győztesen.
Az építészet brit lordja felülről nézve ráját formázó, futurisztikus tervet készített a merész vállalkozások brit lordjának megbízásából. A sivatagi dombot idéző hullámalakzat egyrészt hitelesen képezi le a Virgin Galactic úttörő profilját, másrészt a helyi adottságok figyelembe vételével harmonikusan simul bele a környező tájba. Az űrrepülőteret úgy alakították ki, hogy a zaj és a terhelés ne zavarja a Dél-Kalifornia és Észak-Mexikó városait összekötő híres út, az El Camino Real forgalmát. A komplexum épületei helyben termelt anyagokból, regionális építési technológiákkal készülnek. Az űrhajósok felkészülését szolgáló részeket és a látogatózónákat egybenyitják, hogy mindenki számára érzékelhető tegyék az űrutazás izgalmát. A biztonsági szempontból kritikus irányítótoronyba meghatározott időszakokban ugyancsak bebocsátást nyernek a laikus érdeklődők.
Az épületek területének nagy része a föld alatt helyezkedik el. A talajba vájt hosszú bejárati katlan falain eredeti dokumentumokkal mutatják be az űrhajózás múltját, illetve Új-Mexikó állam és népei történetét. A hosszanti tengely az emeleti szint szuperhangárjában folytatódik, ahol az űrrepülőgépek és a szimulációs szoba kapott helyet, és innen lehet továbbhaladni a terminálcsarnok felé. Az épületeket úgy tervezték, hogy a földhő hasznosításával kivédjék az időjárás szélsőséges ingadozásait és felfogják az erős szeleket. A komplexum természetes megvilágításáról hatalmas tetőablakok gondoskodnak, míg a terminálcsarnok üveghomlokzata zavartalan kilátást biztosít a kifutópályákra.
A Virgin Galactic repülőtere nemcsak látványában rendkívüli, hanem működésével is a jövő felé mutat. Paraméterei megfelelnek a fenntartható építészet szigorú tanúsítási rendszere, a LEED platinaszintű követelményeinek. A légitársaság arculata szintén kiemelkedik versenytársai közül, szokatlanul fantáziadús és látványos eszközeivel. A központi motívum egy kék pupilla, amelyet hatalmas méretben az űrhajók hasára festenek fel; a Sir Richard Branson édesanyjának fiatalkori képéről mintázott Galactic Girl-embléma a hordozó repülőgépek oldalán kap helyet.
A SpaceshipTwo második generációs űrrepülőgéppel három és fél órás földkörüli útra indulhatnak az orvosi vizsgálaton és centrifugateszten megfelelt utasok, amelynek fénypontjaként hat percig élvezhetik a súlytalanság állapotát. Jelentkezőkben márpedig nincs hiány: az Oscar-díjas Sigourney Weaver már 2004-ben lefoglalta a helyét. Társasága szintén illusztris tagokból áll majd, ugyanis a világhírű fizikus, Stephen Hawking és a közreműködő sztárdesigner, Philippe Starck az elsők között lesz a fedélzeten. A kevésbé híresek kezdetben 100 ezer dollár körüli összegért vehetnék részt az űrkalandban, de a türelem árengedményt terem. Branson szerint pár éven belül akár 10 ezer dollárra is lemehet a túra költsége, ráadásul Amerikába sem kell utazni hozzá, hiszen Svédországban biztosan megépül a Virgin új űrrepülőtere, és Skóciával is előrehaladott állapotban vannak a tárgyalások.
Hozzászólások