Fenyegető energiahiány Európában; függés a szeszélyes oroszoktól; sorozatos éhínségek és gazdasági krízis Közép-Afrika államaiban. Ezekre a problémákra a megoldást mintha egyre többen a világ legnagyobb sivatagában: a Szaharában találják meg. A sivatagba telepítendő gigászi erőművek valóban megoldást jelenthetnek, a kérdés csupán az, hogy mikorra.
Újra kizöldülhet a sivatag
Tizenháromezer évvel ezelőtt zöldellő ligetek és erdők borították a mai Szahara területét, gazdag állatvilággal. Ma az Antarktisz után a világ második legnagyobb lakatlan szárazföldje, területe közel akkora, mint a földrajzi értelemben vett Európáé. Benépesítése vagy hasznosítása nemrég még utópisztikus álomnak tűnt; napjainkban azonban egyre több elképzelés lát napvilágot rá.
A sivatag legnagyobb áldása az, ami a legnagyobb átka is: a napfény. Ezt hasznosítaná a Sahara Forest Project, amely napenergiával és tengervízzel működtetett üvegházakat telepítene a sivatagba. A projekt egyik hajtóműve az Exploration Architecture, amely a híres ökokísérleti helyszín, a cornwall-i Eden Project létrehozásában, illetve a Philippe Cousteau üvegház-esőerdejének megvalósításában is közreműködő. Az iroda vezetője, Michael Pawlyn szerint a Szahara kizöldítésének legnagyobb pozitívuma, hogy két már kipróbált technológiát használnának, egymást segítve.
A „concentrated solar power” (CSP) elvére épülő erőművek az energia mellett sok hőt termelnek, amelyet az üvegházakban párologtatásra lehet hasznosítani. A tengervízben található ásványi anyagokkal a növényeket táplálják; a megmaradt, szinte teljesen desztillált víz felhasználható az erőmű tisztántartására. A tengervizes üvegházakból már több prototípus működik Tenerifén, Abu Dhabiban és Ománban is, és az ötletgazda Charlie Paton szerint a jelenleg termelt salátán, paprikán, uborkán és paradicsomon felül szinte minden zöldségfajtának képesek megfelelő környezetet biztosítani.
A technológia iránt nagy érdeklődés mutatkozik a közel-kelet sivatagos országaiban: az Egyesült Arab Emírségekben, Bahrainban, Katarban és Kuvaitban. A már bevált technológiáknak hála, nem kell egetverő költségekkel sem számolni: a tervezők szerint egy húszhektáros üvegházrendszer tíz megawattos erőművel kombinálva nyolcvanmillió euróból megvalósítható. Az igazi kihívást a Szahara jelentené; ehhez azonban nemzetközi összefogásra van szükség.
Sarkozy hálózatot építene
A nemzetközi akarat jelei már mutatkoznak, főként Európából, amelynek politikusait egyre jobban zavarja, hogy áramellátásuk mindinkább Oroszországtól függ. Gordon Brown volt brit kormányfő és Nicholas Sarkozy francia elnök a legelszántabb támogatói annak az elképzelésnek, amely hosszú távon az Észak-Afrika sivatagos területeire telepítendő naperőművekkel orvosolná Európa energiahiányát.
Az ambíciózus terv kontinensnyi szuperhálózatot vizionál, amely összeköti Észak-Afrika naperőműveit, Nagy-Britannia és Dánia szélfarmjait, valamint Izland és Olaszország termálalapú energiaforrásait, és leágazásaival eléri a természetes energiában szűkölködő uniós országokat is. Az elképzelés nagyvonalú, azt viszont nem tudni, 45 milliárd eurósra becsült költségét miből fedeznék. Különös módon egyelőre a politikai háttér, azaz Észak-Afrika brit és francia gyarmatból önálló nemzetekké vedlett országainak támogatása tűnik a legbiztosabbnak.
Az európai terv mindenesetre összhangban van a Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzésével, miszerint a következő harminc évben a Föld (értsd: elsősorban a fejlett országok) kormányainak csillagászati összeget, több mint 45 trillió dollárt kell fordítaniuk újfajta energiaforrások kifejlesztésére. A Friends of the Earth szervezet energiaspecialistája, Neil Crumpton szerint, ha a Föld sivatagjainak csupán egy százalékát CSP-erőművekkel borítanák, az fedezné a teljes glóbusz jelenlegi energiaszükségletének ötödét. Crumpton elsősorban a nap és a szél erejének kiaknázásában látja a megoldást, és nem a pillanatnyi megoldásként olcsóbbnak és megbízhatóbbnak tűnő, ám veszélyes nukleáris energiában.
A sors iróniája, hogy a világ első nagyméretű, naperőművekkel kombinált üvegház-telepei épp azokban a közel-keleti országokban épülhetnek meg, amelyek korlátlan anyagi forrásaikat a kőolajkitermelésnek köszönhetik. Ezt a békát azonban Európának le kell nyelnie: a megállapodások szerint az EU energiafelhasználásának a megújuló forrásokból származó szelete a 2006-os 6%-ról 2010-re 12%-ra növekszik. És ebben a Szahara még biztosan nem segít be.
Hozzászólások