A napokban utcára került a KÉK becenéven elhíresült Kortárs Építészeti Központ. A KÉK 2006 nyarán egy emlékezetes Kozma-féle raypaintinggel mutatkozott be a „Csikágó”-béli Nefelejcs utcában, amit a körülmények szerencsétlen alakulása folytán immár csak „első” székhelyének nevezhet.
Noha a Kortárs Építészeti Központnak röpke, nem egészen két éve volt kibontakozni, nemcsak a jellegzetes gázpalackok kerülnek az utcára, melyekkel a tereket fűtötték, hanem mindazon, most már a KÉK nevével összefonódott aktivitások is, amelyek nélkül a honi építészeti közéletet kár lenne elképzelni. A KÉK ki akart lépni abból a teljes bezárkózásból, ami az építészeti szférát jellemzi, legyen szó a magyar építészet láthatatlanságáról a nemzetközi színtéren, akár a hazai szakmai kommunikációhiányról. Az erre tett kísérletnek természetszerű velejárója volt, hogy az alapítók behozták magukkal azt a fiatal városi értelmiséget is, amely egyébként nem feltétlenül az építészetért és a Nefelejcs utcában képviselt szakmai határhelyzetekért, hanem a hely nyitott szellemiségéért csábult el. Hogy ez sikerült, azt a támogatók sora is bizonyítja, hiszen a KÉK a programjaira másfél év alatt húszmillió forintos támogatást tudott szerezni - legyen szó NKA-s, ÖTM-es, önkormányzati, vagy olyan szakmai szervezetektől nyert pénzekről, mint a Japán Alapítvány vagy a Holland Nagykövetség.

Kek_x

Hajléktalan lett a KÉK



Ugyanakkor eszünkbe sincs nekrológot írni, ám a kilakoltatás apropója összegzésre készteti a hg.hu-t. A KÉK rengeteget tett azért, hogy a nemzetközi építészeti áramlatok kézzelfoghatóvá válhassanak Magyarországon. Ez történt a tavaly a legtehetségesebb építésznek kikiáltott japán Takaharu Tezuka meghívásával, Marcos Novak, a folyékony építészet éllovasának prezentációjával, vagy az egyik leginnovatívabb európai építésziroda, a Big vezetője, David Zahle előadásán. Ez történt a problémakibeszélő konferenciákon: az első – Conzerve? - konferencián, mely az ipari örökség kérdését feszegette, s aminek második része – Problémás örökség - március 28-án már a San Marco Művelődési Házban kerül megrendezésre. Vagy a Holcim felkérésére rendezett Fennt fenntarthatóság konferencián, de akár a városi infrastruktúra kérdéseit feszegető Infrát is említhetjük.

Aztán itt vannak a saját brandek: az Urban Lounge beszélgetéssorozat, mely változatos európai vendégekkel tárgyalt ki építészeti problémákat (pl szociális lakásépítés; regionalizmus). A legnépszerűbb, copyrightos program a Városi séták volt, amely olyan helyekre vitte be a tisztelt érdeklődőket, amelyek egyébként nem hozzáférhetőek (így a Kőbányai sörgyár, a Gizella malom, a Kelenföldi erőmű). Népszerűségben fej fej mellett haladt a Városi séták a Pecha Kucha Nighttal, amely inkább a KÉK szórakoztató szakmai prezentációs tanfolyama volt: a nemzetközi Pecha hálózat lényege, hogy kötött formátumban (20 kép - 20x20 másodperc) lehet építészeti vagy asszociatíve kapcsolódó tartalmakat megosztani a közönséggel. A profilhoz tartoznak a kooperációk is: a KÉK számos olyan szervezetnek biztosított hosszabb-rövidebb távon fórumot, amely egyébként évek óta vándorolt a városban (ilyen az epiteszforum.hu Földalatti beszélgetések sorozata).

A KÉK utcára kerülése nem teljesen párját ritkító eset, ha a hasonló, alulról szerveződő kulturális kezdeményezések hányattatott sorsát szemléljük Budapesten, legyen szó a Kultiplexről, a West Balkánról vagy a Sirályról (stb). A különbség az, hogy a KÉK elsősorban kulturális intézmény, annak megfelelő intézményesülési szándékkal, s nem az alternatív szórakoztatóipar egy szegmense. A forgatókönyvet tekintve azonban a Nefelejcs utcában sem alakult másként, mint a többieknél. A Róth Miksa Emlékház mögötti épületben kezdetben három évre ígért tartózkodás végül a két intézmény közötti sorozatos konfliktusok miatt nem egészen két évre rövidült le. Így a KÉK működésének folytonossága megszakadt – s kerestetik a hosszútávú működésre alkalmas új hely.