Még nincs teljesen tisztázva, milyen funkcióknak is fog helyet adni az esztergomi Vár és a bazilika lába alatt, a Duna-parton fekvő épületcsoport – fejtette ki lapunknak Szekeres József. A dzsámi valószínűleg rendezvényközpontként működik majd, a csatlakozó újkori szárnyakban (ezekben öntöde és gázgyár működött) pedig vendéglátásra rendezkednek be a felújítás végeztével, két-három év múlva. A feltárások külön érdekessége volt, hogy a terület alatt előkerültek Esztergom Árpád-kori védőfalának maradványai. Sőt: azonosíthatóak a Veprech-torony falai is, amelyet először 1239-ben említenek források. Ebben a toronyban működött a 14. századtól az a különleges szerkezet, amely a Duna vizét több mint hatvan méter magasra, a Vár szintjére felvezette.
A hely varázsát az adja, hogy számos építészeti részlet olyan épségben megmaradt, amely átélhetővé és érezhetővé teszi a fél évezreddel ezelőtti mindennapokat. A Horváth István és Gerő Győző vezette munkálatok feltárták a jelenleginél négy méterrel lejjebb fekvő, kövezett török-kori utcát, és kiderült az is: az út eredetileg nem az épület mellett, hanem annak alsó szintjén keresztül vezetett. A dzsámi ugyanis közvetlenül egy bástya mellé, a városfalra épült, és vészhelyzetben az erődítés részeként használták. Erre utal a második szinten megtalált, a Dunára néző gyilokjáró folyosó is, amelynek lőréseiből egykor talán épp Balassi Bálint harcostársaira céloztak a török katonák.
Az esztergomi dzsámi tehát azért is érdekes, mert kétszintes: az alsó, egykor fafödémmel, mára barokk-kori boltozattal fedett szint az utca részeként működött, felül pedig templomteret építettek. Jóllehet az eredeti épületből szinte csak a függőleges falak maradtak meg, rengeteg érdekes építészeti részlet előkerült. Helyreállítható volt a dzsámi terének összes nyílása, és szamárhátíves ablaka, amelyekbe újonnan készült a korhű alabástrombetét. A régészek megtalálták a boltozatos imafülke, a mihráb kőelemeit is, és visszaépítették eredeti helyére. Így, évszázadok után, ismét délre, Mekka irányába tájolt az imaház, jóllehet vallási szertartásoknak már nem fog otthont adni.
A híres török világutazó, Evlia Cselebi 1663-ban jegyezte fel az esztergomi épületről: „Özicseli Hadzsi Ibrahim dzsámija ólom tetejű, festett deszka padlású, nagy térfogatú, tégla mináretes, magas és új építkezésű dzsámi”. A helyreállításnál, amelyet Mezős Tamás, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vezetője tervezett, igyekeztek figyelembe venni a kortárs leírást. Bár a szakrális tér nyitott fedélszéket kapott, a tetőt most is fémfedés borítja, a tízméteres magasságis épen maradt minaretre pedig visszaépítették a téglából készült felső rész egy szakaszát.
Az épület kívülről fehér vakolatot kapott; a kiegészítések, teraszok fából és fémből készültek. Részleteik elárulják korukat, de jól illeszkednek a régebbi épületrészek hangulatához. Az áradásokkal megemelkedő talajvízszint miatt az épületet szádfallal veszik majd körül, megóvandó a nedvességtől. A Duna felé nyíló földszinti nyílás felett pedig megújult az emlékkő, amelynek arabul tanúskodik arról, hogy Szulejmán szultán 1543-ban e kapun keresztül foglalta el Esztergom városát. Az évszázadokig befalazott kapun néhány év múlva ismét bárki beléphet, ám harcok legfeljebb az étterem és a kávézó asztalaiért folynak majd.
Az esztergomi dzsámi felújítása szép példa a magánszféra és az állami örökségvédelem közti együttműködésnek, emelte ki kérdésünkre a helyreállítás tervezője. Hazánkban azonban egyelőre ritka az ilyen példa, noha akad. Nemrég Dunakesziben egy családi ház építtetője önszántából finanszírozta az előkerült római erődmaradványok feltárását, sőt, a romokat láthatóvá és látogathatóvá tette a pincében. Akadnak még az esztergomihoz hasonló, rejtett kincsek máshol is az országban, emlékeztetett Mezős Tamás. Például a budai vár kéthajós középkori zsinagógája, melynek feltárását most megkönnyíti majd, hogy Táncsics utcai telke fél évszázad után újra magyar tulajdonba került.
Hozzászólások