A PET, vagyis polietilén-tereftalát, csakúgy, mint a legtöbb műanyag, olajból készül, némi sav és alkohol segítségével. Bármilyen gusztustalanul és mérgezően hangzik is, az ebből előállított palackokat nap mint nap a szájához emeli az ember. Eredetileg remekül tisztítható és kellemesen hordható műszál készült belőle, később népszerű alapanyaga lett a videóhoz, fényképező-, vagy éppen röntgengéphez való filmeknek. Háromdimenziós formát először a hetvenes években készítettek belőle, a régi üvegek készítéséhez hasonló fúvott technológiával. Talán innen ered a későbbi legnépszerűbb felhasználási mód, a folyadékok csomagolása. A rendkívül könnyű és erős, átlátszó felületű anyag ideális arra, hogy palackok készüljenek belőle.
Mivel pedig az üveges víz hihetetlen népszerűségre tett szert az elmúlt évtizedben, évente másfél millió tonna műanyagból készítenek vizespalackot, a PET gyártása valóban virágzó iparággá nőtte ki magát. Bár azt már mindenki tudja, hogy ezek a darabok elvileg újrafelhasználhatóak, ez valójában egyelőre nincs különösebb hatással a „szűz” PET eladására. A teljes piac mintegy hatvan százalékát még mindig az egyszer használatos félliteres palackok teszik ki, amiket a fogyasztók többségében napközben, házon kívül használnak, így esélyük sincs bekerülni az újrahasznosítás körforgásába. Legtöbbször egyszerű vegyeshulladék-gyűjtőkben végzik, ahonnan szeméttelepekre, vagy égetőbe kerülnek. Ráadásul a gyártóknak nem feltétlenül olcsóbb újrahasznosított alapanyagból dolgozni, tehát gazdasági érdekek helyett a társadalmi felelősségnek kéne döntenie, ami lássuk be, manapság még nem elég erős motiváció.
Az újrahasznosítás olyannyira nem volt központi téma, hogy például az Egyesült Államokban eladott műanyag kevesebb, mint hat százaléka került vissza a gyártásba, még 2005-ben is. Az adatok persze azóta folyamatosan javulnak. A bezzeg gyerekek mostanság Ausztria és Hollandia, ahol a kommunális hulladék 60 százalékát újrahasznosítják. Minden esetre, ahogy nő a világ műanyag hulladéka, egyre nagyobb figyelmet kapnak az újrafelhasználás lehetőségei is.
Mindez azt a furcsa eredményt hozta, hogy az újrafelhasználhatóság fogalmának ismertségével együtt valójában nőtt a műanyagfogyasztás. Miért is ne használnák, ha nem ártunk vele. Nos, éppen itt van a tévedés. Azt gondolni, hogy a kevéske újrahasznosított műanyag is jobb a semminél, sokkal inkább a fogyasztó önigazolása, mint környezettudatos gondolkodás. Félni sem kell az újrahasznosított palacktól, természetesen ugyanazok a higiéniás és élelmiszer biztonsági szabályok vonatkoznak ezekre is, mint a szűz darabokra.
Nem véletlen azonban, hogy a PET-ről esik a legtöbb szó az újrahasznosíthatóság kapcsán, hiszen könnyen szállítható és felmelegítés után többször újraformázható. Megvannak a maga hátrányai is. A műanyag, mint a PET is, minden újrafeldolgozással egyre kevésbé alkalmas élelmiszer tárolására, szemben az üveggel vagy fémmel, ami mindenféle mérhető minőségromlás nélkül újból és újból megtölthető. Az, hogy az újrahasznosított műanyagnak hány fázison kell átmennie az újratöltés előtt, az alapanyag szűz és újrahasznosított elemeinek keverési arányán múlik. Egy uniós tanulmány szerint a megfelelően újrahasznosított műanyag fizikai tulajdonságait és a lehetséges szennyeződések átvitelét tekintve praktikusan nem különbözik a vadonatúj terméktől, de sajnos valójában ez nem igaz. Ezért az újrafelhasznált PET-nek csak kis része az, ami továbbra is alkalmas élelmiszer tárolására.
Mivel a műanyag viszonylag alacsony hőmérsékleten olvad, az anyag szennyeződhet a csomagolás és az újrafelhasználás folyamata során is, sőt az eredeti tartalom maradékai is megtalálhatóak benne. Az újrafelhasználást még bonyolultabbá teszi, hogy több különböző műanyagot is használnak a csomagolásokban, ezért mielőtt bármi történne velük, szét kell válogatni őket. Ez azért különösen fontos, mert bizonyos anyagok, amelyek önmagukban mind kiválóak ételek csomagolására, például a PVC, egymással keveredve viszont akár mérgezővé is válhatnak. Ezért, bár a PVC újrahasznosítására vonatkozó kísérletek ígéretesek, egyelőre tessék kivenni az ilyen palackokat a szelektív gyűjtőből! Egyébként a tervezők nagyban elősegíthetnék a „riszájkling” terjedését, ha ugyanolyan, vagy legalább egymást megtűrő anyagokat használnának a különböző üvegekhez – de ennek eldöntése sajnos nem tartozik a fogyasztó hatáskörébe. Az minden esetre biztos, hogy az újrahasznosított PET többségéből nem lesz még egyszer palack. Az újrahasznosítás módjainak fejlesztése tehát fontos feladatot ró a kreatív tervezőkre, akik élnek is a lehetőséggel.
A legtöbb újrahasznosított termék Kínában készül, oda kerül a világ műanyag szemetének jelentős része, majd más termékként - például ruhaként - újragyártva kerül forgalomba, gyakran ott, ahonnan a hulladék eredetileg származott. De nem csak nagyipari méretekben lehet újrahasznosítani egy kiürült palackot. A tervezők világszerte jobbnál jobb ötletekkel állnak elő, a változatosságnak köszönhetően pedig mindenki találhat kedvére való PET tárgyat akár szeretne dicsekedni környezettudatos életmódjával, akár csak egy üzenet nélküli szép tárgyra vágyik.
Enzo Mari már 1995-ben tervezett az Alessinek PET palack vázát, igaz, az „Ecolo” lényege nem feltétlenül a környezettudatosság, sokkal inkább a design-világ parodizálása. Nem Mari az egyetlen tervező, aki a jól ismert palackformától sem kívánta megfosztani az új tárgyat. A Designboom RE-think RE-cycle pályázatának nyertese, a svájci Nicolas Le Moigne öntözőkannája egy a palack nyakára csavarható füles–csőrős műanyag kiegészítő, aminek áramvonalas formája még esztétikussá is teszi a végeredményt. Az amerikai Xuan Yu két palackból készült vállfát tervezett, melyhez csupán a műanyag akasztó két oldalára kell betekerni az üveget, és máris kész a könnyű, és a hengeres formának köszönhetően a ruhákat is kímélő vállfa. Kétségtelenül hasznosak Miriam Mitsuko Utsumi szálakra hasogatott PET palackokból font táskái és tárolói, amelyeknél az anyag eredete már nem felismerhető.
De tisztán esztétikai élményt is szerezhet egy PET alkotás. Miwa Koizumi medúzákkal teli akváriumot készített, fontosnak tartotta, hogy vízi állatok készüljenek a víztárolóból, a végeredmény pedig mindenképpen meggyőző. Michelle Brand kifejezetten vonzódik az újrafelhasznált PET tárgyakhoz, finom, nőies virágokat készít belőlük, melyből aztán lámpaernyő, térelválasztó vagy függöny lehet.
A hazai tervezők fantáziáját is beindította a PET palack. A Cellux Csoport, vagyis Pais Panni, Dobos Édua, Élő Fruzsina és Kismarty-Lechner Zita a fiatal generációt kívánja megismertetni a „riszájkling” szépségével. Foglalkozásaikon mindenféle csomagolási hulladékból lehet alkotni, PET palackból például szépséges ékszereket. Egyfelől társadalmi és környezeti kérdéseket feszegetnek a fiatalokkal és a gyerekekkel, másfelől felhőtlen hangulatban alkotnak velük együtt, kilépve az A4-es papír és a hagyományos kézműves foglalkozások világából. Szöllőssy Barbara társadalmi probléma megoldásához kívánta felhasználni a magában környezeti problémát jelentő hulladékot, hajléktalanok számára készített ágyat belőle.
Hozzászólások