A protestálók is leginkább a környező házakat féltették a készülő új hídtól. A Canale Grandén három történelmi átkelő ível. A legismertebbet, a piacként is funkcionáló Rialtót 1591 óta használják. A másik két átkelő jóval később, az 1930-as években épült: az Accademia fából, a Ponte degli Scalzi pedig kőből. A fémszerkezetű, modern vonalvezetésű Calatrava-híd ellen tiltakozók a műemléki környezet mellett a híd elhelyezkedését is kifogásolták, az ugyanis a történelmi belvároson kívül áll, a Piazzale Roma autóbuszparkolóját összekötve a vasútállomással. A városban azonban nincs igazi szükség a vasút és az autóbusz közti kapcsolatra, hiszen mindkét vonalnak ez a végállomása.
A 94 méteren átívelő szerkezet építésénél az alapozás emésztette fel a legtöbb időt. De az, hogy a 2003-ra ígért avatás még mindig késik, olasz mértékkel is idegborzoló; a kezdeti, 3,4 millió euróra becsült költségek pedig időközben elérték a tízmilliót. A kétszáznegyven tonnás középső elem elhelyezése azonban látszólag megnyugtatta a háborgó kedélyeket: a híd már közel jár az átadáshoz. Az építkezés felgyorsulásával keresgélni kezdték az eddig Calatrava-hídként emlegett szerkezet hivatalos nevét is: az eddigi javaslatok között a Béke hídja, a Keleti-híd és az Új híd mellett a Miértek hídja és a Ronda-híd is felmerült.
Hozzászólások
Még senki sem szólt hozzá, legyen Ön az első!
Hozzászólok