A post-it lassanként éppen annyira napjaink kortünetévé válik, mint például a head-set a telefonhoz. A kis, egyik oldalán ragasztócsíkkal ellátott papírlapocskára fel lehet írni mindent, amit amúgy fejben kéne tartani, és az élelmes nagyvárosi ember számos más területen is használja. Amikor 1980-ban a 3M piacra dobta az eredeti, 7,6-szor 12,7 centis, Post-it-et, senki nem láthatta előre, micsoda hatása lesz majd.
A kezdetek majdhogynem népmesébe illőek. Negyven évvel ezelőtt a 3M kutatója, Spencer Silver felfedezte a ragasztó anyagot, ami ma a Post-it legfontosabb eleme. További hat év kellett ahhoz, hogy egy másik tudós, Art Fry kitalálja, mire is lehetne használni ezt az anyagot. A ragasztós papír fecni ötlete akkor jutott eszébe, amikor egy szép napon kiesett a könyvjelző a templomi énekes könyvéből. Sokáig ez is volt a Post-it fő felhasználási területe. Tulajdonképpen könyvjelző volt, és lássuk be, annak sem rossz, míg az emberek fel nem fedezték, hogy otthon is hasznát veszik a ragasztós papírnak. A Post-it elfoglalta a függőleges felületeket is, a konyhaszekrényektől a hűtők ajtajáig, a tükröktől a háziállatok tányérjának oldaláig. A sikerre való tekintettel a 3M 2003-ban piacra dobta a továbbfejlesztett változatot. A Super Sticky ragasztója erősebb a korábbinál, kifejezetten arra fejlesztették ki, hogy jól bírja a függőleges terhelést.
Egy, a New York Times által megkérdezett üzletember "kiszervezett idegsejtnek" nevezte, és a kutatók is megerősítik, hogy az emberek memóriájának bizony szüksége van efféle segítségre. Ez nem feltétlenül csak a „rövid eszűek” problémája, mint kiderült még Amerika memória bajnoka – mert ilyen verseny is van – is Post-it segítségével készül a megmérettetésekre. Annak ellenére viszont, hogy ilyen fontos szereplője lett a mindennapi, főként irodai életnek, még magyar neve sincs. A Post-it 2004-ben bekerült a Modern Művészetek Múzeumába, köszönhetően Paola Antonelli design kurátornak, aki az egyszerű, fehér pólóval és a befőttes gumival együtt a Post-it-et is az „alacsony származású mesterművek” panteonjába juttatta.
A klasszikus mellett mára mindenféle színben és formában létezik, kedvet csinál a gyerekenek is ahhoz, hogy használják, mert a virág, alma vagy akár kacsa alakú tömböcskék, élénk színeikkel leginkább gyerekjátékhoz hasonlítanak. De van belőle művészi verzió is, a legtöbb múzeum ajándékboltjában a bögrék mellett mostanában híres műtárgyak képével díszített post-it is van a polcon. Nem elhanyagolható reklámértéke sem, néhány cég kifejezetten a céges Post-it gyártására szakosodott. Az egyedi formák, logók, színek segítségével a reklámozó üzenete minden percben szem előtt van. Talán ez lehet a szanaszét porosodó reklámbögrék életképes alternatívája. A változatos megjelenésnek persze Post-it függő világunkban praktikus szerepe is van, egyesek színkódokkal jelölik a különböző típusú elintézni valókat, vagy éppen a családi üzenetek szerzőjét teszi egyértelművé a lapocska színe. Jövő hónapban megjelenik a cég első, hivatalosan otthoni kollekciója a Samba, forró latin színekkel és mintákkal.
Mint minden sikeres termék köré a világon, a 3M a Post-it köré is teljes termékcsoportot épített. A különböző jelölőcímkék, az asztali tolltartóval, vagy éppen mobiltelefon tartóval egybeépített papír tömböcske mellett még külön adagoló dobozka is beszerezhető. A termék sikerét a marketing szakemberek is díjazták, a Post-it 2005-ben Superbrands címet kapott. Eszerint a márkához kapcsolt értékek olyan érzelmi és/vagy kézzelfogható előnyöket nyújtanak, melyeket a fogyasztók elvárnak és elismernek.
De az egyszerű fogyasztók mellett a kortárs művészeket is megihleti a Post-it. Bár elsősorban nem téma, hanem alapanyag lesz belőle, mégis egyedülálló, hogy egy eredendően ennyire pragmatikus tárgy a műalkotások alkotóelemévé váljon. A Post-it egyik művészeti felhasználása esetében nem maga a művészi tartalom, hanem a tartalom hordozója. A koncept művészek különböző kisebb rajzokkal, vagy éppen szövegekkel látják el a lapocskákat, amiket megfelelő sorrendben elhelyezve alakul ki a műalkotás végső formája és üzenete. A termék huszonötödik évfordulójára a silverlake-i JUNC galéria számos művésznek küldött egy-egy tömböt, amelyre mini rajzok kerültek. A visszaküldött rajzokból aztán egy fajta napló, vagy képregény alakult ki a galéria falain. De a Post-it-re igaz a popkultúra egy másik nagy alapvetése is, mely szerint a médium maga az üzenet. Remek példa erre Rebecca Murtaugh, akinek művészetében központi szerepet kap a kódolás és rendszerezés. Egy rövid életű installációhoz saját hálószobáját borította a lapocskákkal, ahol szintén a színkód kapott főszerepet: a színek a különböző anyagokat, műanyagot, festéket, textilt jelölik.
Van, hogy a Post-it egyszerű, többletjelentés nélküli alapanyaga a műalkotásnak. A magyar divattervező, Vasseva „kérjük, hagyjon üzenetet” néven tervezett színes Post-it ruhákat. De sokan a színes darabokat mozaik építőelemként használják. Az egyik leglátványosabb darab egy cég tárgyalójának falára készült. Az Elvis-t ábrázoló mozaikkép a cég belső megbeszélésekre használt tárgyalójában kapott helyet. Jonathan Fong dekoratőr pedig egy kaliforniai nappaliba készített mintát véletlenszerűen elhelyezett lapokból, amit aztán "kreatív falak festés nélkül" című könyvében is bemutatott. De önjelölt művészek sem vetik meg a könnyen hozzáférhető alapanyagot. Chilében, az egyetem építész karának egyik falára a magát mecanismonak nevező utcaművész hatalmas Krisztus alakot készített, míg ismeretlenek az interneten tették közzé mondanivalójukat egy méretes fal teleírásával.
Miért maradtak volna ki éppen a formatervezők a Post-it őrületből? Duncan Wilson és Sirkka Hammer közös munkája a Pixelnotes tapéta, amely 2004-ben a „New Walls Please!” versenyen második díjat nyert. A tapéta rengeteg, Post-it jellegű papírlapocskából épül fel, segítségével a falak funkcionálissá válnak, beépített jegyzettömbként dokumentálják a szobában végzett cselekvést. Az inspirációt a mindennapi munka jelentette, amikor gyakran kellene egy darab papír, feljegyezni valami fontosat. Végülis eredetileg erre találták ki a Post-it-et.
Tímár Gigi
Hozzászólások