Építészet

Furcsa dolog a víz biznisz. Hogy létezik ilyen, az ma már mindenki számára egyértelmű, hiszen a bevásárlások alkalmával biztosan kerül néhány üveg a kocsiba. De akárki akármit mond is, a vizek többsége az egyszerű fogyasztó számára ugyanolyan. Miért ne lehetne tehát az üveg a választás alapja?

Nem lehet könnyű feladat a tökéletes csomagolást megtalálni egy liter átlátszó és ideális esetben íztelen folyadék számára. Azt gondolnánk, mivel a fő cél az, hogy a terméket minél többen emeljék le a polcról, a tervezés alapjául ki kellene deríteni, mit is gondol a reménybeli fogyasztó a vízről, pontosabban a kívánatos vízről.

Alap esetben tisztaságról meg természetességről szokás beszélni, de ez sokkal könnyebb, mint megalkotni egy olyan tárgyat, ami valóban ezt az érzetet kelti. Ráadásul úgy, hogy közben még vannak cég érdekek, arculatok és praktikus követelmények. Ezek közül általában az ergonómiát szokás az első helyen említeni, magyarul azt, hogy jó esetben a többliteres palackot is kényelmesen meg lehessen fogni egy kézzel. Nem szabad elfelejtkezni a természetbarát anyagról, újrahasznosíthatóságról sem. Ennek mind a gyakorlatban, mind a termék üzenetében tanácsos megjelennie. Mindezen szempontok alapján azt gondolhatnánk, hogy ásványvizes üveget tervezni nem nagy kihívás, hiszen minden előre le van játszva, van talpa, nyaka meg kupakja, rajta a címke, oszt annyi.

Az, hogy az ember nem a csapból jut vízhez, hanem üvegben megvásárolja, világszerte a nyolcvanas évek végén, itthon pedig még ennél is később vált általánossá. Bármilyen furcsának, sőt egy darabig kifejezetten fennhéjázós dolognak tűnt is eleinte, mostanra a divat és az életmód változásával a palackozott víz a leghétköznapibb fogyasztási cikkek közé küzdötte fel magát. Persze vannak olyan, többségében csak a világ másik felén kapható típusok, ahol a tartalom önmagáért beszél. Valószínűleg nincs szükség extra külsőségekre például a palackozott tasmániai esővíz eladásához. Ezt senki nem fogja véletlenül leemelni a polcról a többi üveg közül, aki meg kifejezetten egzotikus esővel kívánja hűsíteni magát, kevéssé érdekli majd, hogy mibe töltötték, hogy eljuttassák hozzá

Szinte a világ minden országában palackoznak valamilyen ásványvizet. A kanadai Iceberg például ősi gleccserekből származik, amit a palackról is le lehet olvasni. Bár üvegnek néz ki, az újrafelhasználhatóság követelményének megfelelően ennek is PET az alapanyaga. A forma a jégsapkákat idézi, az enyhe zöld árnyalat pedig gyakran megfigyelhető a jéghegyeken. A dán Iskilde csomagolása nem hoz szégyent a manapság oly sikeres dán designra. Leginkább borosüvegre emlékeztet, ráadásul valóban üvegből készül, hogy elkerüljék a műanyag ízrontó hatását.

:image_3061

A finn Veen „wave 66” nevű üvegét Antti Eklund tervezte, szintén igazi üvegből. A bemélyített, színtelen logo éppen csak „suttogja” a nevet, és a letisztult formát nem zavarja meg ráragasztott papírral, ami sok esetben tönkreteszi a palack formáját. A tervező szerint egy igazán jó víznek nincs is szüksége másra. A hátsó oldalra azért még tervezett egy hullámot, ami finnek nemzeti mítoszában szereplő Veen Emonen, a vizek anyja által keltett első hullámra utal. Az igazán elegáns darabok többségénél világszerte elhagyják a papír címkét, így kiderül, mi mindent lehet kezdeni egyetlen csupasz üveggel. A világ másik végében, Új-Zélandon azzal akarják megfogni a vevőket, hogy az Antipodes ásványvíz üvege éppen olyan, mint az ott népszerű sör flaskája.

Kifejezetten éttermi fogyasztásra tervezték, ennek megfelelően nem is igazán kézbe való. Viszont nagyon modern forma, és kifejezetten energikusnak tűnik duzzadó pocakjával és aprócska nyakával. Visszafogott design elemként az üvegre nyomták a legfontosabb tudnivalókat, olyan apró, fekete betűkkel, amik érdekes mintaként hatnak. A Finé különösen exkluzív japán víz, ami valaha esővízként kezdte, aztán a Fuji vulkán kőzetén át, ásványokkal gazdagodva, de emberkézzel vagy szennyező anyaggal való találkozás nélkül kerül az üvegbe. Egy olyan üvegbe, amely méltó a termékhez. Egyszerű, elegáns. De hogy a csomagolás mégis egyedülállóvá váljon, a Finé-t kizárólag tejüveg palackba csomagolják. A modern vonalú felirat mellett pedig halvány japán szöveg utal az eredetre, és teszi egzotikussá a klasszikus megjelenést.

De hozzánk sokkal közelebb is palackoznak számon tartott vizet. A szerb VodaVoda üvegét Branko Lukic álmodta meg. Itt sem lehetett kihagyni a természet közeliséget, mint a tervezés fő vezérlőjét, de azért vitathatatlanul praktikusabb szempontok is szerepet játszottak a forma kialakításakor. A szögletes palack eleve egyedi, ráadásul sokkal könnyebben csomagolható kartonba és olcsóbban szállítható. Hogy miért van az, hogy a keleti PET palack nem tudja eltitkolni, hogy micsoda, míg máshol tökéletesen képesek üvegnek láttatni ugyanezt az anyagot, az már egy másik történet. Nem beszélve arról, hogy miért nem szerepel a szép palackok listáján egyetlen, a víz minősége szempontjából nemzetközileg elismert magyar víz sem.

Időnként a legnagyobb formatervező sztárokat is sikerül rávennie egyik-másik cégnek, hogy terméküket egyedi és híres névvel megerősített formába öntsék. Ross Lovegrove nagyon komolyan vette a rábízott feladatot, és nem kevesebbet akart, mint egy olyan palackot, ami olyan, mintha a vizet saját magába csomagolta volna. Az organikus design atyjaként ismert Lovegrove összes tárgyának formáját a természet ihleti, neki való feladat volt hát vizet tervezni műanyagból. Azzal egyébként sem sokat foglalkozik a tervező, hogy a megálmodott formát hogy lehet majd legyártani. Először megrajzolja, mit is szeretne, anélkül, hogy a gyártástechnológia korlátozná, később pedig megoldja a létrehozás problémáit. A walesi Ty Nant cég számára tervezett üveg így olyan szép lett, mint maga a hullámzás, emellett „gyárilag” össze van nyomva ami előnyös a hulladékkezelés szempontjából, és formájának köszönhetően éppen úgy passzol a gyerekek, mint a felnőttek kezébe.

Ora Ito munkáinak többsége világmárkák megrendelésére készül, mégis vitathatatlanul önálló művészi értékkel bírnak. Így elfogadják a tömegtermeléstől ódzkodó sznobok, de eljut a design iránt csöppet sem érdeklődő tömegekhez is. Ásványvízzel többször is foglalkozott, első próbálkozása a talán leghíresebb víz, az Evian számára tervezett sport palack. Az abszolút prémium márka tulajdonosa úgy döntött, nem elég, hogy ebből a vízből adnak el a legtöbbet világszerte, az elegáns éttermek mellett ideje megjelenni a sportklubokban is. A francia sztárdesigner sport palackja többé-kevésbé megtartotta a jól ismert formát, az újdonság a kupak. A sötétkék műanyag tetőbe egy gyűrűt építettek, amelynek segítségével az akár háromnegyed literes palackot is könnyen és kényelmesen lehet egy ujjal cipelni.

Az O-Company számára Ito a belső tartalomról árulkodó külsőt tervezett. Az Ogo kis, gömb alakú üvege teljesen szabályos, tulajdonképpen az sem világos, hogy mitől áll meg a talpán. A név kerek betűi pedig még inkább hangsúlyozzák az „o” betű formáját a csomagoláson. A „vitalitás kapszulájának” nevezett Ogo ugyanis egy oxigénben extrán gazdag víz, és a forma segít meggyőzni a vásárlókat az oxigén jótékony hatásáról a szennyezett környezetben. De arról biztosan, hogy válasszák ezt a helyes és szép üvegcsét.

Philippe Starck tulajdonképpen mindent tervezett már, miért éppen az ásványvizes üveg maradt volna le a palettáról. A francia St. George csomagolása viszont a meghökkentő formákkal dolgozó Starcktól szokatlan módon éppen a végletes puritánságra törekszik, hogy ezzel hangsúlyozza a víz, mint ital egyszerűségét. Starck az ital származását is meg tudta jeleníteni az egyenes vonalú csomagoláson, a kupak fekete színe Korzika zászlójára utal.

Tímár Gigi