Dombok, magas fű, arborétumi virágok, óriási fák; köztük ösvény kanyarog. Ki gondolná, hogy egy biogáz üzemben vagyunk? Méghozzá Budapest szívében, a Markusovszky téren. De mit is keres egy biogáz üzem a belvárosban? Ott, ahol egy – valójában nem jól működő – közpark van, az Iparművészeti Múzeum szomszédságában, középmagas bérházak ölelésében? Ha elsőre nem is egyértelmű a válasz ezekre a kérdésekre, Németh Roland Dániel diplomatervét megismerve hamar megértjük az elhelyezés és a funkció létjogosultságát.
A szennyvíz általában hosszú utat tesz meg a külvárosi tisztítóüzemekig, ezért nagyrészt alkalmatlanná válik arra, hogy biogázt termeljenek ki belőle. Így egy olyan nyersanyagot pazarolunk el, ami egyébként hozzájárulna a város energiakészletéhez; fűtésre és áramtermelésre használhatnánk. A Markusovszky térre tervezett biogáz üzem a Nagykörút alatt futó szennyvíz-főgyűjtőből nyerné a nyersanyagot, a keletkező gázt és a megtermelt energiát pedig a környező házak lakói közvetlenül felhasználhatnák.
Németh Roland Dániel a tervezési szakaszt megelőzően részletes kutatást végzett a biogáz üzemek működésével és a rendelkezésre álló technológiákkal kapcsolatban. Így találkozott a részben magyar érdekeltségű Organica Water által kifejlesztett természetes szennyvíztisztítási eljárással, amely során élő növények segítségével működő, túlnyomással felfújt fóliasátrakba telepített egzotikus növények végzik a tisztítást. Ez a technológia megköveteli a fóliával fedett kültéri egységek elhelyezését, melyeket a tervező egy folyamatosan lüktető, élő városi parkba komponált bele.
A technológiát magában rejtő, műtárgyszerű épület olyan, mint egy állat, egy élő szervezet, hiszen emésztési folyamat zajlik benne; bejut az iszap - az étel; a gyomorban - fermentorban – szétválik hasznosítható gázzá és haszontalan iszappá; a megmaradt, még meleg iszapból a víztelenítő tartály és a hőcserélő nyeri ki az értékes vizet és hőt; ezután kerül a nedves föld a komposztálóba, ahol stabilizálódik. A végtermék az ártalmatlan komposztföld, amit a park dombjainak kialakítására használhatnak.
A kitermelt biogázt pedig a környező épületek háztartásaiban használhatják fűtésre, főzésre, vagy a park üvegházait fűthetik vele, hogy a növényzet és a mikroorganizmusok tisztítási hatásfoka egyenletes maradjon. A maradék gáz tározókba kerül. Így egy élő egészet alkot a ház, a parkkal, a fákkal, de egész Budapesttel is, hiszen a városi csatornahálózat táplálja.
Az épület szerkezete is logikus, átgondolt: a tisztítórendszer elemeit – fermentor tartály, víztelenítő, komposztáló, generátorház – harántirányú vasbetonlemezek tartják. Az ajtókon kívül nincs is más megynyitás a homlokzat felületén; a tömör formát a belső teraszokat és az átjárót képező negatív terek oldják. Ezek a teresedések érdekes átlátásokat eredményeznek, melyek a szemlélő nézőpontjától függően változnak. A belső térben is létrejön a vizuális kapcsolat a közösségi- és az üzemtér között; a látogatók itt közelről figyelhetik meg környezettudatos technológia működését.
Az épület külső burka lőtt beton, amelyre szintén lőtt technológiával kerül fel a zártcellás PUR-hab, amely a víz és hőszigetelést is ellátja. Így a furcsa, sima és zárt alakot egyszerű, ma is használt technológiákkal is el lehet érni, amelyek összhangban vannak az épület formájával, de ugyanakkor akár holnap megvalósíthatóvá teszik.
Az elhelyezés, a park és az épület kialakítása mind azért dolgoznak, hogy a belvárosban élő emberek közelebb kerüljenek a környezettudatos technológiákhoz. Ha együtt élnek vele és megértik, nagyobb eséllyel alkalmazzák ezt a szemléletet a hétköznapokban is.
Németh Roland Dániel a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Középülettervezés tanszékén diplomázott 2012 júniusában, építész konzulense Vannay Miklós volt.
Hozzászólások