Ha viharos gyorsasággal épülő városokról, látványos sztárépítész-bravúrokról esik szó, legtöbbünknek Kína városai, esetleg a gazdag Öböl-államok jutnak eszünkbe. Időről időre azonban az építészet világának hírei között felröppen egy-egy egzotikusabb helyszín - például Asztana, Kutaiszi vagy Baku - neve is: a volt szovjet államok keresik új identitásukat az építészet nyelvére is lefordítva. Olaj és földgáz adta gazdagság, kaotikus történelmi és építészeti örökség: hogyan találják meg a grúz, azeri vagy éppen kazah nagyvárosok 21. századi arcukat? Három ország példáját vizsgálgatjuk.
Baku, az azeri főváros olyan, akárha a 19. századból szeretne hirtelen a 21. századba átugrani. Eltekintve néhány, a szovjet érában épült grandiózus épülettől, a városszerkezet gyakorlatilag a 20. század eleje óta változatlan. A középkori városrészt 19. századi gyűrű övezi, majd ez vált át a szovjet lakótömbökbe. Az eddig elmaradt városfejlesztést az elmúlt években hihetetlen boom váltotta fel: egész lakónegyedek tűnnek el, hogy új építésű lakóparkok és luxushotelek váltsák fel őket – mindez joggal váltja ki az épített örökségért aggódók tiltakozását.
Az új épületek képe meglehetősen vegyes: a Hejdar Alijev Központ, a Flame Towers vitorlaszerű szárnyai vagy a bakui tévétorony a high-tech építészetet képviselik, vannak azonban kevésbé szerencsés példák: egyeses olyan élethűen hozzák a neoklasszicista vonalat, hogy meg sem lehet őket különböztetni a 80-as években épült hasonló társaiktól. Az egyik legnagyobb szabású megmozdulás a White City (utalva a város korábbi csúfnevére, a Fekete Városra, amelyet a kőolaj-szennyezettség miatt érdemelt ki): egy hajdani ipari negyed helyén tisztára pucolt telek várja, hogy felépüljön rá az 50 000 lakónak és 48 000 dolgozónak helyet adó vegyes használatú (iroda-lakóház-kereskedelmi) épületegyüttes.
Néhány éve már napvilágot láttak a koreai Heerim Architects and Planners tervezte Crescent City és Hotel Crescent tervei; a félholdat idéző épületek, amelyek befejezését 2015-re tervezik, talán minden addiginál látványosabb elemei lesznek a városnak. A városfejlesztés azonban nem áll meg az egyes épületek szintjén: utak, parkok és a vízvezeték-hálózat egy része is megújul.
Hasonlóképpen vegyes képet mutat Grúzia kortárs építészete is. Míg Szaakasvili elnök pár éve elkészült tbiliszi rezidenciája a washingtoni Fehér Ház szakasztott mása (eltekintve jellegzetes kék üvegkupolájától, amelyet a helyiek nemes egyszerűséggel Tojásnak kereszteltek), számos létesítmény napvilágra került tervei már haladóbb képet mutatnak. Ilyen az új, Kutaisziban létesülő parlamentépület, amely a spanyol Alberto Domingo Kabo tervei alapján már épül is. Emellett azonban számos nagyratörő tervet jelentettek be a közelmúltban: ilyen az új kutaiszi reptérépület, amely a UN Studio tervei alapján fog megvalósulni; a projektnek szimbolikus jelentősége is van, hiszen jelképezi az ország nyitottságát a külföld felé. Izgalmas építészeti színfolt a J. Mayer H. Architects már átadott mestiai repülőtere, valamint a tengerparti városba, Batumiba tervezett akvárium és több tengerparti szálloda is.
Sűrűn felbukkannak sztárépítészirodák nevei Kazahsztán vonatkozásában is. Az ország, amely 2010-ben „a világ legnagyobb sátrának” átadásával vonta magára figyelmünket, még számos építészeti izgalmat tartogat. Előbbi létesítményt sem kisebb név, mint a Foster+Partners iroda tervezte, és Asztanában épült, a fiatal főváros 13, valamint Nazarbajev elnök 70. születésnapját megünnepelendő. Az építészeti törekvéseknek határozottan lendületet adott, hogy 1997-ben eldöntötték: a régi fővárost újjal cserélik fel – ez lett Asztana. A város dinamikus növekedését egyenesen Berlinhez szokták hasonlítani – az új arculat meglelése azonban nem mindig egyszerű. A kezdetek nem voltak túl biztatóak: míg a lakóépületek terén a néha nosztalgiába hajló giccs, a középületeknél egyfajta birodalmi jelleg volt a meghatározó – az elnöki palotát a változatosság kedvéért itt is a Fehér Ház inspirálta.
Valószínűleg a Borat nevével fémjelzett film is motiválta a kazahokat, hogy változtassanak a képen – így már érthető, hogy a Foster+Partnres irodának nem ez az első megbízása, 2006-ban már elkészült piramis alakú békepalotájuk, és átadták az Asztana Aréna épületét is – utóbbi terveit a HOK készítette. Már épül a dán BIG jegyezte Kazah Nemzeti Könyvtár (befejezését 2012 elejére tervezik), karakteres spirális épülettömege egy központi mag köré tekeredik.
A Foster+Partners stabilan megalapozta kazah kapcsolatait, ugyanis az érdekeltek már aláírták az asztanai Abu Dhabi Plaza építéséről szóló szerződést – az érdekes, dominószerű épülethalmaz lakótömbökből „kinövő” szállodaépületeket foglal magába, és mint neve is mutatja, finanszírozásához a pénz az Öböl-államokból érkezik. A brit iroda mellett a HOK, az Aedas és Kisho Kurokawa nevével is találkozhatunk a már megépült vagy tervbe vett létesítmények között.
A fejlesztés azonban nemcsak egyes épületeket jelent: Nazarbajev elnök talán legnagyobb szabású terve az egész város átformálása – a célkitűzés, hogy 2030-ra meg is valósuljon az álom - jelenleg csupán 20-30%-nyi területet alakítottak át. A fejlődés jelenleg kiegyensúlyozottnak tűnik – az orosz földgáz- és kőolaj-érdekeltségek, a kínai, török és arab kivitelező gigavállalatok és a nyugati építészirodák stabil szövetséget alkotnak – a kérdés csak az: a Nazarbajev-éra után hogyan alakul a város sorsa?
Hozzászólások