Valószínűleg sokan vagyunk megfáradt városiak, akik valami sokkal élhetőbb és természetközelibb életforma után vágyakozunk. Ugyanakkor nem szívesen kötünk kompromisszumokat a kényelem terén sem. Így voltak ezzel történetünk főszereplői is, akiknek úgy tűnik, sikerült az álom: tágas telek, háttérben a budai hegyekkel, saját művelésű biogazdaság, úszótó…
És mindenekelőtt egy egészen különleges ház, amely egyszerre környezettudatos és maximálisan komfortos – és Európában is egyedülálló módon bizonyítja: a passzívház-technológia sem szab kényszerű határt az építész fantáziájának. A Lázár Antal (A&D Stúdió) vezetésével tervezett budajenői családi ház és a hozzá csatlakozó gazdasági épület születéséről egyik tulajdonosuk, Tkacsik Márta mesélt lapunknak.
„Már jóval az építkezés előtt eldöntöttük, hogy olyan építési megoldást keresünk, ami beleillik abba az életfilozófiába, ami már régen a sajátunk (és sajnos a hozzánk hasonló ’körökben’ egyelőre nem igazán fordul elő)” – meséli Tkacsik Márta. „Mégpedig: a természet tisztelete, tartózkodás a felesleges fogyasztástól és minőségi élelmiszerek, amit saját használatra a bio (nekünk ez a hagyományos) zöldség- és gyümölcstermesztéssel érünk el, saját kezű, sok munkával, de nagyon nagy örömmel, az ezzel természetesen összefüggő házi tartósítással. Ezért kerestünk olyan, Budapesthez aránylag közel lévő telket, amin mindezt meg lehet valósítani - a kertünk egyhektáros, veteményessel, kis üvegházzal, fiatal gyümölcsössel, bio úszótóval, a környezetbe illő kertkialakítással. Tehát városi emberként olyan hozzáállást igyekszünk elsajátítani és megélni, ami még 30-40-50 évvel ezelőtt is teljesen természetes volt a világban.”
Ugyanakkor az építtetők nem kergettek légvárakat: igényelték a 21. század kényelmét is, és annak is gondosan utánajártak, milyen építési/gépészeti technológiával lehet elérni a gazdaságos üzemeltetést. Tisztában voltak azzal is, hogy valószínűleg drágább lesz az épület kivitelezése, és az sem garantálható, hogy tisztán gazdasági, pénzügyi számításokkal alá lehet támasztani a megtérülést.
A megfelelő, energiatakarékos technológia kiválasztása mellett párhuzamosan zajlottak az építészeti tervezési munkák és az engedélyezés. Azt hihetnénk, az ilyen szemléletet minden hivatalos fórumon támogatást élvez, a tapasztalatok azonban rácáfolnak erre. „Az engedélyező hatóság az energiatakarékos törekvéseinkre egyáltalán nem volt kíváncsi, viszont azon majd' nyolc hónapig ment a vita, hogy mit lehet erre a beépíthető, de külterületi besorolással rendelkező egyhektáros telekre építeni” – összegzi tapasztalatait az építtető. „Mi mindenképpen olyan épülettömeget szerettünk volna, ami a lehető legjobban belesimul a természetbe, és esetleg hangsúlyozza az építmény mezőgazdasági-ipari jellegét (lásd kortárs ausztrál építészet), de erre sem volt nyitott az önkormányzat képviselete. Így maradt a nyeregtető, a két különálló épület, ebből kellett kihozni a lehető legjobbat.”
Az egész folyamatra jellemző volt a nagyon gondos, alapos előzetes tervezés – a tervezési munkák 20, a kivitelezés 14 hónapot vett igénybe. A koncepció összeállításánál a tulajdonosok számos lehetőséget megvizsgáltak: a japán napház, a Terra-Sol, sőt a modern vályogépítkezés is felmerült mint lehetőség, és alaposan átgondolták a gépészeti technológiákat is. Több gépésztervezővel is dolgoztak – több innovatív technológiára azonban egyáltalán nem találtak itthon sem tervezőt, sem kivitelezőt. Így alakult ki végül az a technológiai együttes, amelyet a megépült házban alkalmaztak. Ennek elemei a komoly és átfogó számításokon alapuló szigetelés, a hővisszanyerős légcserélő technika, a hőszivattyús fűtés és hűtés (utóbbi használatára még egyáltalán nem volt szükség) a mennyezetbe építve, a külső, automatizált árnyékolástechnika, a napelemekkel való áramtermelés és a wellness- és vizes helyiségekben a padlófűtés. Az építés során többször is elvégezték a szükséges méréseket (Blower-Door légtömörség teszt, hőkamerás mérések), „elvünk volt ugyanis, hogy inkább többet egyeztessünk, konzultáljunk és mérjünk, mint bontsunk”.
A ház kívülről egyetlen hatalmas nyeregtetőnek tűnik, a metszetre ránézve azonban látszik: a megszokott függőleges házfalak is ott rejtőznek a tető alatt - részben a pinceszintre süllyesztve. A lakóház egyetlen ún. termikus burok, a pinceszinttel együtt, ami nem szokványos megoldás a passzívházak esetében, amelyek nagy többsége nincs alápincézve és a kivitelezés idején nem volt erre példa Magyarországon. A gazdasági épület (az ott lévő kamrák és tárolók miatt) pincéje és földszintje nem része a termikus buroknak, viszont az emeleten lévő, jelenleg műteremként használt helyiség egy második termikus burkot alkot, külön rekuperátorral, azaz keresztáramú hőcserélős hőszivattyús berendezéssel.
A belsőépítészeti tervezési munkákat Tkacsik Márta végezte, de a tulajdonosok választották ki az összes építőanyagot is. A tetőfedés például kanadai vörös cédrus zsindely – hosszas keresgélés után sikerült megtalálni azt a faanyagot, amely idővel szép szürkére patinásodik. Ez az anyag került a függőleges homlokzatra is. A lezárások, csakúgy, mint a gazdasági épület fedése, cinklemezből készültek. Sok az újrafelhasznált építőanyag: például bontott bazalt kockákból épült a bejáró és a használt vasúti talpfákkal szegélyezett kerti utak. Az említett anyagokon kívül a nyersbeton, travertin, mosott kavics és tölgyfa építőanyagokat használták. A belső terek semmilyen divatot nem követnek: a tágas, világos helyiségekben jól megférnek egymás mellett a cseh designbútorok, az 50-es, 60-as évek Magyarországának jó minőségű, felújított bútorai, a francia art deco, a mai high-tech és a saját tervezésű darabokkal.
Passzívházaknál mindig felmerül a kérdés: vajon mennyire élhetőek, nem válnak-e a túlzott fegyelem rabjává lakói? „A házat nagyon szeretjük, de ehhez rögtön hozzá kell tenni azt is, hogy a ház a kerttel és a környezetével együtt ad egy nagyon egységes és harmonikus életérzést: az úszótó a rögtön beköltözött állatvilágával, selymesen lágy vizével, a veteményes, a nyári konyha a fatüzelésű kályhával és kemencével (előbbi szinte állandóan használatban van a befőzések idején), a közeli budai hegyek…” – összegzi Tkacsik Márta. „Azt kérdezték tőlünk a minap, hogy mit csináltunk volna másképpen: egyelőre nem tudok olyat mondani, aminek ne örülnénk minden nap. Gyakorlati szempontból: december eleje van és szinte még alig fűtöttünk, csakis a gazdasági épület emeletén (egy külön termikus burokban lévő) műteremben kellett ráfűteni kicsit. A ház levegője nagyon tiszta, a rekuperátorok állandó levegőcseréje miatt, utóbbi működése – előzetes félelmeink ellenére - egyáltalán nem hallható. A lakóházban lényegében a napi főzéssel lehet annyi hőt termelni, hogy a hőszivattyú majdnem kizárólagosan a használati meleg vizet készíti. A hosszú külső árnyékolók miatt a legforróbb nyári napokon sem kellett a beépített hűtést használni.”
A ház fenntartási költsége, az aránylag nagy alapterületéhez képest (majdnem750 négyzetméter alapterület és 2300 légköbméter) egy 130-150 négyzetméteres, hagyományos, bár aránylag jól szigetelt családi ház üzemeltetési költségével hasonlítható össze, a jelenlegi számítások alapján, egy évre visszamenőleg kalkulálva. A gázt kizárólag a főzéshez használják, minden máshoz elektromos energia szükséges, aminek nagy részét viszont megtermelik. Két, földbe süllyesztett, egyenként 13 köbméteres betontartály gyűjti a nagy felületű tetőkről az esővizet, ezt a vizet használják a kert öntözéséhez. A komposztálásról nem is beszélve…
A ház az alábbi (számított és valóságban mért) adatok alapján felel meg a passzívház kritériumoknak:
Fajlagos éves fűtési energiaszükséglet: 15 kWh/(m2év) ≤ 15 kWh/( m2év)
Fajlagos éves primerenergia-szükséglet: 106 kWh/(m2év) ≤ 120 kWh/( m2év)
Nyári túlmelegedés gyakorisága: 4 % ≤ 10 %
Nyomásteszt n50: 0,34 1/h ≤ 0,6 1/h
Tervezői stáblista:
építész: Lázár Antal DLA
munkatársak: Barkács Ágoston (engedélyezési terv), Della Donna Aliz (kiviteli terv)
belsőépítész: Tkacsik Márta
statikus: Pintér Ágnes
műszaki ellenőr: Garas Zsolt
Hozzászólások