Sokan talán már nem is tudják, hogy a hatvanas években lottózók nem csak pénzt, hanem lakásokat is nyerhettek a szerencsejátékon. Budapesten 1957 után számos lottóház épült, amelyek első tulajdonosai közül többen még most is nyereményükben élnek. Szeptember végén a Múzeum körúton álló lottóház megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt: az épület életét a lakók közreműködésével képzőművészeti programokkal pezsdítették fel egy hétre. Ebből az alkalomból a házban a hg fotósai is körülnéztek.
A Múzeum körút 9-es ház, az első pesti lottóházak egyike 1959-ben épült, a szerencsés nyertesek 1960-ban kezdtek beköltözni. Az épületben minden lakást lottónyerteseknek osztottak ki, de ma már csak kettőben él az eredeti tulajdonos.
A lottóházak kutatása társadalomtörténeti szempontból egy sajátos városszociológiai tanulmány, mely az adott korszak gazdasági-társadalmi átalakulásának lenyomataként is vizsgálható. A házak nagyrésze azonos sémára épült: a háború és a forradalom alatt romba dőlt épületek helyén a városépítési kampány fontos mozzanataként rohamtempóban húzták fel az új társasházakat, de a dinamikusan átalakuló főváros még így is alig tudott eleget tenni a növekvő lakásigényeknek.
A köznyelvben általában szocreálként emlegetett, valójában modern stílusú lottóházak alig egy év alatt épültek fel, nem ritkán a régi polgári társasházak közötti foghíjtelkeken. A lakásokba egyszerre költözhettek be a szerencsés nyertesek, és közülük többen azóta is ott élnek.
Szeptember 25. és október 2. között a Placcc fesztivál keretében bárki szétnézhetett a Múzeum körúti lottóházban: a Laki Eszter képzőművész és Nagy Szilvia kulturális antropológus által szervezett programok során a vendégek bejárhatták az épület számos terét a pincétől a mosókonyháig - a hg fotósai, Bakonyi Zsuzsa és Babecz Ákos ebből az alkalomból járták körbe a különleges épületet.
Hozzászólások