Építészet

A piramis az emberiség történetének legősibb építészeti szimbólumai közé tartozik, és évezredek óta a maradandóság, sőt, az örökkévalóság szimbóluma. Bár a 20. század nem éppen hosszútávú gondolkodása miatt marad meg emlékezetünkben, a piramis mint épületforma épp az elmúlt fél évszázadban jött újra divatba, sőt: népszerűsége átível az ezredfordulón. Megnéztük, melyek azok a funkciók, épületek, amiket az örökkévalóság látszatával ruházunk fel.

A legismertebb történeti piramisok az egyiptomi Gízában és a mexikói Chichen Itzában. Kép: wikipédia

Hogy hol épült a legtöbb piramis? Még csak véletlenül sem Közép-Amerikában vagy Egyiptomban: a műfaj igazi újkori otthona a lehetőségek és a túlzások hazája, az Egyesült Államok. De találkozhatunk piramis-formával a világ számos táján, számos funkcióban, családi háztól a bevásárlóközpontig – sőt, a magyar fővárosban is áll egy piramis formájú autókereskedés. Az alábbi tíz példa kiválogatásánál igyekeztünk funkcionálisan, illetve az építészeti és történeti jelentőséget tekintve is reprezentatív listát összeállítani.

A Gakushūin Egyetem központi előadóterme (Tokió, Japán)
Építész: Kunio Maekawa, 1965 k. Fotó: Y440, wikipédia

Az Egyiptomtól meglehetősen távoli Japánt sem kerülték el a piramisok a 20. században: a hatvanas években a modern japán építészet atyjaként emlegetett, Le Corbusier-nél tanult mester, Kunio Maekawa plántált egyet a tokiói Gakushūin Egyetem közepére. A második világháború után alapított elit felsőoktatási intézmény padjait olyan hírességek koptatták, mint Yoko Ono, vagy a jelenlegi japán császár, Akihito. A központi előadóterem kissé szabálytalan formájú, diagonális vasbeton szerkezettel kialakított piramisának meglepő eleme az üvegezett, tört vonalú zárterkély – Hafré fáraó vélhetően nem örülne neki.

A Szlovák Rádió székháza (Pozsony, Szlovákia)
Építész: Štefan Svetko, Štefan Ďurkovič, Barnabáš Kissling, 1963-1983. Fotó: Frettie, wikipédia

A szlovák rádiószékház tervei még a hatvanas években készültek; a szocialista államokra jellemző módon nem a pályázatnyertes Milo Croat, hanem a második helyezett csapat munkájával. Az eredmény, a fémszerkezetes fordított piramis azonban Pozsony egyik legismertebb építészeti ikonjává vált, és manapság tőlünk nyugatabbra is a régió építészetének értékes példájaként kezelik. Az építészek az elfoglalt alapterület csökkentése érdekében választották a formát Szlovákia első fémvázas épületéhez, amelyet majd húsz évig tartott befejezni. Fordított piramis alakú épületre viszonylag kevés példát ismerünk; ilyen például az 1970-ben elkészült városháza az arizonai Tempe településén. A két helyi építész, Michael és Kemper Goodwin itt a jobb energiagazdálkodás érdekében (az árnyékolás miatt) választották az inverz piramis-formát.

St Petersburg Pier (St Petersburg, Florida, USA) 
Építész: William B. Harvard Sr., 1973. Kép: Texx Smith, wikipédia

Pozsonyi és tempei kollégáival ellentétben a Dalí-múzeumáról híres floridai St Pete fordított piramisa nem a környezetre és a működtetőkre tekintettel lett ilyen alakú, hanem azért, hogy minél nagyobb tetőteraszt alakíthassanak ki rajta. Az épület ugyanis szabadidőközpontként működik, üzletei, éttermei a város kedvelt célpontjává teszik. De várhatóan már nem sokáig, az utoljára 1988-ban felújított építményt ugyanis egy 2010 nyarán elfogadott rendelet alapján lebontják, hogy helyére valami új épüljön.

A Louvre üvegpiramisa (Párizs, Franciaország)
Építész: I. M. Pei, 1983-1993. Fotó: batigolix, flickr.com 

Az újkor legismertebb piramisa a párizsi Louvre előtt álldogál, és funkciója kimerül a földalatti fogadótér bevilágításában. Nem véletlen, hogy az 1983-as pályázaton győztes I. M. Pei tervét olya sokan támadták Franciaországban – az 1989-ben átadott üvegpiramis és az 1993-ra elkészült, ennek talajba fordított, inverz párját is tartalmazó második fázis sikere azonban az építészt igazolta. Az épület jelentőségét azóta városi legendák és faktoidok sora tartja fontosnak alátámasztani; a legismertebb a Da Vinci-kódnak köszönhető, amely szerint az inverz piramis nem kisebb személyiség, mint a bibliai Mária Magdolna nyughelye. (A piramis titkainak külön cikket szenteltünk átadásának 20. évfordulóján.)

A világ közepe (Felicity, Kalifornia, USA)
Építész: ismeretlen, 1985. Fotó: Kirs10, wikipédia

A világ közepét bronz táblácska jelöli egy apró, meglepően formás piramis belsejében, Kaliforniában. Története meglepően „amerikai”: a világ közepének helyszínét egy 1985-ben kiadott gyerekkönyv, a COE: The Good Dragon at the Center of the World című kiadvány határozta meg. A könyv írója, Jacques-André Istel annyira komolyan vette saját munkáját, hogy a megjelenést követő évben megalapította Felicity városát, és jelképesnek szánt piramissal jelölte benne a világ közepét, amely köré mára csinos szabadidőpark is épült. A történet abszurditását fokozza, hogy állítólag Imperial megye vezetése és a párizsi Földrajzi Intézet is elfogadták Felicity-t a világ középpontjának helyszíneként, azzal az indoklással, hogy mivel a világ közepe bárhol lehetne, miért ne legyen épp ott? A piramis napközben általában zárva tart; a világ középpontjának látogatásához, hét dollár ellenében, előzetes egyeztetés szükséges.

Mirdad-piramisok, Osho Közösségi Központ (Pune, India)
Építész: Hafeez Contractor, 1990. Fotó: Nithya Priyan in India, flickr.com

A punei buddhista meditációs központ Bhagwan Rajneesh tanító emlékét ápolja, aki élete utolsó éveiben Oshónak nevezte magát. Az ashram jellegzetes épülete az a három, fekete kerámialapokkal és gránittal borított piramis, amelyekben nagyméretű előadótermek és szabadidős foglalkoztatók helyezkednek el. A gazdag növényzettel benőtt, 12 hektáros zen-kert közepén a fekete piramisok misztikus hangulatot sugároznak. A terveket az ismert mumbai építész, Hafeez Contractor készítette német közreműködéssel – a kivitelezés azonban sajnos gyenge színvonalú, így az épületek nem kecsegtetnek maradandósággal: a legnagyobb előadóterem már az első monszun idején beázott.

Pyramid Arena (Memphis, Tennessee, USA) 
Építész: Rosser International, 1991. Fotó: JeremyA, wikipédia

Ramszesz fáraó húszméteres szobra őrzi a világ hatodik legnagyobb piramisának bejáratot – vélhetően mit sem sejtve arról, hogy odabenn sportmérkőzések zajlanak. Memphis sportközpontjának húszezer férőhelyes küzdőpályáját ugyanis egy 98 méter magas, kívülről rozsdamentes acéllal burkolt piramis foglalja magába. A maga idején nem aratott túl nagy sikert a város lakóinak körében, az utóbbi években pedig nagyobbrészt üresen áll: 2005-ben átadták ugyanis a jóval nagyobb FedExForumot, és a sportrendezvények java oda költözött. Nem ez az egyetlen piramis alakú sport- vagy rendezvénycsarnok a világon: a kaliforniai Long Beach ötezer fős piramis-arénája, a Walter Pyramid a helyi egyetem igényeit szolgálja ki, de hasonló formájú a prágao GoJa koncertterem is.

Rock and Roll Hall of Fame (Cleveland, Ohio, USA)
Építész: I. M. Pei, 1993-1995. Kép: Derek Jensen, wikipédia

Ki más érdemelné meg jobban az örökkévalóságot jelképező piramist, mint a rock’n’roll nagyjai? És ha már piramis, ki mást lehetne felkérni, mint a Louvre-ét építő Pei mestert? A kínai-amerikai építészt a Rock and Roll Hall of Fame Foundation elnöke kereste meg az ötlettel, Pei pedig egy toronyból előtüremkedő üvegpiramis vázlatát vetette papírra. Sajnos a torony kezdeti, 61 méteres magasságából a közeli reptér miatt 49 méterre kellett visszavágni, de a múzeum így is elkészült, és Yoko Ono és Little Richard közreműködésével, fényes külsőségek között 1995-ben megnyitott. Pei párizsi piramisa egyébként a forma divathullámát indította el: a cleveland-i mellett másik jól ismert példa a texasi Galvestonban álló Moody Gardens szabadidő-központ három piramisa a kilencvenes évekből (Morris Architects).

A Béke és Egyetértés Palotája (Astana, Kazahsztán) 
Építész: Foster & Partners, 2006. Fotó: Nicolle K. Hamilton, wikipédia

A kazah főváros 77 méter magas piramisa kifejezetten az építéséről döntő államfő, Nurszultan Nazarbajev kérésére kapta formáját, mégpedig nem mástól, mint a világ egyik legismertebb építészétől, a brit Norman Fostertől. A dombon ülő, 60 méteres oldalhosszúságú piramis többek közt egy 1500 fős előadótermet rejt, és 2006-ban a világ vallási vezetőinek találkozójára készült el. A beruházó határozottságára jellemző, hogy a koncepció megfogalmazásától az átadásig mindössze 21 hónap telt el. Igaz, azóta nemigen tudták másra használni.

Az Idő piramisa (Wemding, Németország)
Tervező Manfred Laber. 1993-3183. Kép: zeitpyramide.de

A világ leglassabban épülő piramisa egy 5600 lelkes németországi városka büszkesége, és az elmúlt 18 év alatt mindössze két tömbje került a helyére. Wemding 1993-ban ünnepelte alapításának 1200. évfordulóját; ekkor támadt egy helyi születésű képzőművésznek az az ötlete, hogy az évforduló előtt egy, újabb 1200 év alatt elkészülő piramissal tisztelegjenek. A Zeitpyramide összesen 120, 1,2x1,2x1,8 méteres betonhasábból áll majd, amelyek tízévenként kerülnek a helyükre – azaz az építmény végleges formáját csak 3183-ban nyeri el. Az építkezést (nevezetesen az alapozást és az eddigi két tömb elhelyezését) egy helyi alapítvány felügyeli előre lefektetett, de flexibilis szabályok alapján, amelyek például kimondják, hogy ha nincs elérhető beton, másból is készülhetnek a hasábok.