Az elmúlt hetekben Budapest egyik legféltettebb műemlékének újjászületését ünnepelhettük. A Dohány utcai Hungária fürdő épületét a teljes pusztulás határáról hozta vissza új tulajdonosa, olyan odafigyeléssel és a részletek iránti igényességgel, amely párját ritkítja. Az új épületegyüttesbe szervesen illeszkedik, mégis egyediséget tükröz az új étterem, az Araz, amelynek kialakításáról a tervező Plusdesign Stúdió vezetőjét, Fejes Gergőt kérdeztük.
A ház történelmi múltja és a jordán befektető közel-keleti gyökerei: ez volt a két alapvető motivációs forrás, amelyeket az étterem kezdeti terveinek kidolgozásakor a belsőépítészek szem előtt tartottak. A látványos, meleg hatású terek elnyerték a megbízó tetszését, és a zártkörű pályázatot követően a Plusdesign kapta a megbízást a munkára. A kötöttségek persze hamar megmutatkoztak: az étteremnek ugyanis az utcáról betérők mellett a 270 szobás szálloda vendégeit is kiszolgálja: ehhez mindössze 160 négyzetméter állt rendelkezésre.
Az imponálóan egységes összképen ez nem nagyon látszik. A Dohány utcára felnyitható ablakokkal, a szálloda Új Irány tervezte belsőkertjére pedig nagy üvegfelületekkel néző étterem enteriőrjét az arany, a fekete és a barna változatai teszik látványossá. A tér egyértelmű urai a nagy gondossággal kiválasztott lámpatestek: a Catellani & Smith aranyporral futtatott csillárai és a Tom Dixon kollekcióját reprezentáló, fekete-arany függesztékek és fali lámpatestek, amelyekhez néhány, ugyanattól a tervezőtől való kiegészítő is járul. A szálloda nívójához igazodva a kezdetektől fontos volt, hogy legyen egy igazi nagy név – szögezi le a belsőépítész. A világszerte ismert brit Tom Dixon, aki tavaly személyesen nyitotta meg saját budapesti bemutatótermét, kiváló választásnak bizonyult: reprezentatív munkái a kortárs design élvonalát képviselik,de remekül beilleszthetőek egy történelmi hangulatú enteriőrbe is.
A látványos lámpatestek mellett az átgondolt részletek teszik igazán egységessé a belső teret, amelyek nem egy esetben épp a problematikus helyszín hatására születtek. Az utcai bejárattal szemben álló bárpult mögött, a falon például elektromos szekrények vannak, amelyek hozzáférhetőségét eltolható italtartókkal biztosították. Az egyenként 250 kilogrammot nyomó, rézveretes tolófalak kézműves munkával készültek, és az arab motívumkincs hatását tükröző, geometrikus mintázatuk az étterem borhűtőjének közel ötméteres polcrendszerében köszön vissza.
Egy másik jellemző motívum a falburkolatok halszálkamintája, amely viszont az oszlopfők és a pult feletti lépcsőző álmennyezet tagolására rímel. A színvilág tekintetében meghatározó pont a fekete gránitból készült bárpult, amelynek előlapját nyers, reccsentett homokkőlapok alkotják, aranyszínű festésükkel ugyancsak látványos hatást elérve; ezt sötét tónusú textiltapéták és arany Sicis-mozaikfelületek egészítik ki. A szálloda többi terével, elsősorban a nagyvonalú lobbival az olasz botichino mészkőlapok és meleg hatású felületek teremtik meg az összhangot. Az arculathoz a grafikai munka is hozzátartozott: a szálloda nevének megfordításából származó elnevezéshez a Plusdesign társalapítója, Huszár András tervezett egyedi logót.
Már javában folyt a munka, amikor a megrendelőben újabb igény merült fel: az éttermet szükség esetén rendezvényekre, akár lakodalmakra is alkalmassá tenni. Az utcai bejárat utáni teret így flexibilisen alakították: az asztalokat eltávolítva akár tánctérként is használható.
Bár ez az elvárások között nem szerepelt, a kivitelezésnél igyekeztek bevetni a hazai ipar legjobbjait. Magyar műhelyben készültek az italtároló falak, az intarziás parketta, és a gondosan megmunkált kőfelületek is. Ehhez és persze a helyszínen zajló háttérmunkához persze szinte mindennapos művezetésre volt szükség – Gergő az óbudai stúdióból ingázott a Dohány utcába. A végeredményt így már szinte a sajátjának érzi; nem csoda, hiszen még az étterem előtti utcaszakaszra kihelyezett tábla is a Plusdesign felügyeletével készült.
Válság? A munkának bizony utána kell menni, nem elég az irodában üldögélni – mondja Gergő, aki munkatársaival momentán féltucat szállodaépület kialakításán dolgozik. Közülük is büszkén említi az ugyancsak romjaiból újjászületett balatonfüredi Anna Grand Hotelt és a nem messze álló Ipoly Residence épületét, valamint a szentesi Petőfi Szállót, amelynek szecessziós műemlék épülete izgalmas kihívásokat tartogat a 21. századi belsőépítészetnek. Pedig a stúdiót mindössze három éve alapította a MOMÉ-n formatervezőként és design managerként diplomázó Huszár András és Fejes Gergő, aki a MOME-építészdiplomájának 2003-as megszerzése után négy évet az egyik legnagyobb hazai irodában, a Zoboki, Demeter és Társai műhelyében töltött. Részben innen eredezteti maximalizmusát és problémamegoldó képességét, amelynek a saját stúdió élén is nagy hasznát látja. Viszonyítani pedig - mondja – nem a hazai lehetőségekhez, hanem a külföldi helyzethez kell, kellő határozottsággal ahhoz, hogy a beruházót is meggyőzzük. Az Araz esetében ez sikerült, méltó módon az évszázados fürdőépület múltjához és értékéhez.
Hozzászólások