Hogy kerül a graffiti a múzeumba? A negyedik éve tartó, fiatal kreatívok munkáit bemutató PortfolioPoints keretében, amelynek idei megnyitójának és fő programjának az Iparművészeti Múzeum patinás épülete adott és ad otthont. A kiállítók egyszersmind a szervezők is, a hazai street art szcéna kemény magja, a Neopaint; a „Grand Opening” pedig valódi sztárvendéggel: a világhírű német Flying Fortress utcaművésszel kecsegtetett.

Sajnálatos módon épp a fő vendéget marasztalta otthon az izlandi Eyjafjallajökull vulkán kitörése az április 15-i megnyitón, amelynek színes kísérő rendezvényeiről korábban beszámoltunk. Bár mindent megpróbált, hogy eljusson Budapestre, az utolsó pillanatban kiderült: a vonaton is „teltház” van. Így személyesen nem lehetett jelen, helyette alkotásai beszéltek. Hazai rajongóinak egy erre az alkalomra készített képpel üzent, amely jól ismert Teddy-katonáit ábrázolja vulkánkitörés közepette. A megnyitó szolid közönségét azonban kárpótolták a kiállított, javarészt magyar munkák, amelyek cseppet sem álltak ellentétben a klasszikus múzeumi környezettel.
A graffiti bármilyen köz-, vagy magántulajdonba, -ra karcolt, vésett, festett vagy más módon készített rajz vagy írás – írja a wikipédia. Térhódítását az Egyesült Államokban kezdte 1960 körül, majd a „kór” megfertőzte az öreg kontinenst és a világ többi részét is. Európában Németország és Franciaország számít igazi „graffiti-nagyhatalomnak”. Hazánkban a graffiti a kilencvenes évek elején kezdett kibontakozni, s ahogy a világ más területein, itthon is a rap és a hip-hop zenével él szoros kölcsönhatásban. Ma már itthon és külföldön is a street art, vagy a post-graffiti kifejezést használják gyakrabban az utcai művészettel kapcsolatban: ebbe a kategóriába a hagyományos festékszórós alkotásokon túl a stencilen át a videó, sőt akár a flash mob is belefér.

Az Iparművészeti Múzeum földszintjén látható street art kiállításon először a „civilben” grafikus-illusztrátorként dolgozó Drez munkáival találkozik a látogató, amelyek pólókról, cipőkről, gördeszkáról köszönnek vissza. A csoportos kiállításra hozott anyag másik részének kifejezetten jól áll a barokkos ráma és az, ahogyan a lefolyatott festékkel a mögötte lévő falat is bevonja játékába, így az alkotás kimászik keretéből.


A német nagyágyú, Flying Fortress élénk színű macikatonái kisebb-nagyobb printeken sereglenek látómezőnk felé. FF jó példája annak, hogy a tageken és a hagyományosabb graffiti-motívumokon túl is lehet mit kezdeni a műfajjal. A német művész Teddy-katonáival világszerte összefuthatunk az utcán: a lehúzott sisakos macik figyelhetnek minket falra ragasztva, festve, vagy akár designshopok kirakataiból. Flying Fortress '92 óta foglalkozik a street art minden formájával és nem mellesleg napjaink egyik legkeresettebb grafikus-designere, de ruházati cikkeket, festett babákat (Teddy Troops), vászon képeket, utcai dekorációkat is láthatunk egyaránt a referenciái közt. Az elsők között vallhatja magát azok soraiban, akik a jellegzetes falmatricáikat 3d-s formában jelentették meg, így mára az egyik legkeresettebb utcaművész lett a designshopok polcain úgy, hogy közben nem vesztette el underground mivoltát.


A sort Blik „Brillo”, akarom mondani Blikk dobozai folytatják. Blik nehézkesen tudta dobozait kiállítani - a múzeum munkatársait ugyanis borzasztóan érdekelte, mi is van bennük, és nagy nehezen tudták csak elfogadni, hogy ezek bizony műalkotások, melyek egyik lényege bontatlanságuk. A dobozokon túl fotó-szürrealisztikus képei tekinthetők még meg. Blik, másoknak Dani, tanulmányait tekintve szobrászművész és intermédiás, de az urbánus művészetek, a graffiti és a reklámgrafika területein edződött. Közel 8 év reklámügynökségi tapasztalattal, 2009-ben negyedmagával saját céget alapított Suppré Arthouse néven. A kreatív iroda önálló projektjeire igyekszik fókuszálni, a klasszikus reklámügynökségi tevékenységen túl pedig faldekorációkat tervez és kivitelez, valamint több hazai rendezvénysorozat is a nevéhez fűződik.


NikonOne igazi képzőművész, in és outdoor „designer”, illusztrátor. A kilencvenes évek közepétől hobbiból, jó pár éve pedig szenvedélyből és munkából egyaránt aktív urban art design festő, tervező - kivitelező. Munkáival, tevékenységével aktívan részt vesz a hazai és a nemzetközi graffiti - urban art élet alkotói szegmensében. Festményeit gördeszkákon, és vásznon egyaránt megtekinthetjük. Témáiban a hip-hop kultúra köszön vissza, fotórealista minőségben.


E357 fekete-fehér fotográfiái a graffitis világ mindennapjait tolmácsolják. A képeket úgy alkotta meg mintha a néző arcára tagelnének a srácok. Ez a kolorisztikus műfaj igazán más arcát mutatja fekete-fehérben. E357 a kilencvenes évek közepén kezdett a hazai utcai művészet dokumentálásába, később az archiválásból képalkotás lett. Mostani sorozatában a hazai városi művészet meghatározói láthatók, jellegzetes betűik társaságában. E357 a fotózás mellett mozgóképek rögzítésével is foglalkozik.


A sort Rask zárja, akinek festés, vágás, a farost formára metszése egyre megy: mintha csak papírlapot szelne, ráadásul rohanva, mivel sürgeti az idő. A múzeumban már csak a végeredmény kacsint ránk az előzményekről mit sem tudunk. Hatalmas farostlapok, melyek embereket formálnak, és nemcsak, hogy formálnak, élnek! Különböző életképekbe tekinthet bele a látogató. A srác akció közben, ahogy épp mászik át egy falon, vagy az egyik arc mutatja a másiknak, hogy hol van még szűz falfelület. Szinte én is velük akarok menni! Méretük grandiózus, és érdekesen mutatnak az Iparművészeti kupolájából beszűrődő ellenfényben. Rask városi témákat feldolgozó realista alkotó. A fiatalok utcai kommunikációs kultúrája és életformája által inspirált, munkái sajátos perspektívából közelítenek. A nagyvárosi életet és pillanatképeit elemzi. Klasszikus technikával áll ellen a digitális tömeg művészeteknek. Felület igényű munkáit nemcsak hobbiként, hanem beltéri és kültéri dekorációként is alkalmazza.
A Portfoliopoints még e héten megtekinthető, érdemes minél több helyszínt felkeresni május 1-ig, de legalább az említett alkotók munkáit megtekinteni. A rendezők, már most elkezdték a 2011-es PP szervezését. Remélhetőleg jövőre még több kiállítóval, és eseménnyel találkozhatunk így tavasz elején!





Hozzászólások
ez mind szép és jó. kár, hogy a "the passion" című alkotást inkább egy bizonyos Reka Nyari jegyzi fotóként:
http://www.flickr.com/photos/rek...
persze ha ez volt a cél......