Design

A belvárosi Falk Miksa utcában járva biztosan sokaknak feltűnik a Wladis ékszergaléria kirakata: a fából faragott ékszertartókból, a dekorációból sejthető, hogy a portál mögött egy valódi kézműves műhely rejtőzik. És valóban: a Wladis ékszergaléria és műhely, a magyar ötvös- és ékszerművészet egyik legmeghatározóbb tényezője határozott irányt jelöl ki. A műhely alapítója és vezetője, Péter Vladimir a 70-es évektől a kézműves hagyományokon alapuló iparművészeti stílus megteremtője, ötvösművész, aki egyedi ékszerei mellett sajátos hangulatú szobraival is felhívta magára a figyelmet.

1994 óta építi a Wladis ékszermárkát, amelynek mára saját „törzsközönsége” alakult ki. Emellett tanít is a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME), így a szakma igazi nagykövetének számít. A mesterrel az egyedi fadekorációnak és az eltéveszthetetlen stílusú ékszereknek köszönhetően különleges hangulatú galériában beszélgettünk.

hg.hu: 1994 óta működik a manufaktúra. Jellemzően kik vásárolják a Wladis ékszereket?

Péter Vladimir: 2001-ig csak viszonteladók voltunk, ekkortól viszont a társammal a saját kezünkbe vettük az irányítást. A cég azóta is töretlen sikerrel működik. A kezdetekben alapozni lehetett az ismeretségi körömre, hiszen már nem voltam annyira fiatal, amikor ez a dolog elkezdődött. Ez volt a kiindulási alap, amiből aztán elindult egy spontán folyamat. Most már visszatérő vevőink vannak, szinte egyfajta „klubrendszert” építettünk ki. Először főleg külföldiek vették az ékszereinket, viszont azóta már szép számmal vannak magyar vevőink is. Ma már tulajdonképpen a vevők 70%-a magyar. Missziónk mindenképpen az, hogy növeljük a márka ismertségét.

hg.hu: Ezen a területen erre milyen lehetőségek vannak?

Péter Vladimir: Ebben a szakmában, amely részben kézműves gyökerű, részben designelvű, egyfajta kettősség a meghatározó: valaki vagy egyfajta saját arcot, vagy márkát épít. A kettő együtt meglehetősen furcsa kombináció, ami egyedül talán nekem sikerült. Viszont egy márka értékét a minőség mellett az adja, hogy mennyire régi; így azonban az és egy emberélet az „széttartó”, így nem csak az én személyemnek kell ezt a márkát éltetni. Sok esetben nem is azonosítják a márkát a személyemmel, de ez nem baj.

hg.hu: Ön nemcsak alkot, hanem tanít is az egyetemen.

Péter Vladimir: A fémműves szakon oktatok, 1984 óta. A nemes és a design ékszer a szocializmusban csak nyomelemekben létezett. Az akkori ötvös tevékenysége a reprezentatív és dekoratív munkákban merült ki, és egyfajta bizsu ékszer létezett még. Az egyetemen kezdtem el felépíteni ezt a dolgot, és igyekeztem valamiféle életszerűséget adni neki, azaz a diákoknak valódi pályát, egyfajta élő tevékenységet mutatni. Az ember részben művelője, részben nagykövete kell legyen a szakmának. Az egyetemi képzés egyébként most alakul át a bolognai rendszer szerint, így lesz alap (BA), mester (MA) és doktori (DLA) képzés. Ehhez egyfajta szelekciót, átcsoportosítást kellett végeznünk a tárgyak között. Az oktatásban ma az a tendencia, hogy a hagyományos, anyag- és technológiaelvű oktatás lassan átalakul projektrendszerűvé. A projektalapú képzés ma leginkább az MA szintre jellemző, amely a tavaszi félévben indul először. A fémműves szak egyébként a Formatervező Tanszék egyik szakja.

Az idők folyamán olyan 100-150 növendékem került ki a pályára, így egyfajta „ősforrásnak” számítok, legalábbis az ékszer műfajban egész biztosan. Az oktatás azonban nemcsak erre, a tervezett ékszerre szorítkozik. Nemcsak ékszertervezés, hanem lakáskultúra, utcabútorok, érmészet stb. is beletartozik a képzésbe. Évfolyamonként olyan 5-8 hallgatónk van, tehát ez egy mikro szak.

hg.hu: Milyen lehetőségei vannak egy fiatal, az egyetemről frissen kikerült tervezőnek?

Péter Vladimir: Hogy a lehetőségeiket egy kicsit megkönnyítsem, alapítottam egy galériát fiatal tervezőknek, ez a Sterling Galéria. Ennek elég nagy a felvevő szerepe. Vannak, akik önálló ékszertervezőként művészeti galériákat céloznak meg. Amire nagyon büszke vagyok, hogy van olyan, erről a képzésről kikerült fiatal, aki érmész lett az Állami Pénzverdében; alkalmazott érmészképzés ugyanis elsőként nálunk jött létre, előttem nem létezett. Sokan arctalan „manufaktúrákhoz” kerülnek, ahol a munkájuk névtelen marad; összekeveredik például az importként behozott holmikkal. És ami nagyon biztató, hogy alkotó teamek jönnek létre (például a metró arculattervezésekor is volt erre példa), akik adott feladatokra szerződnek. Végül természetesen vannak, akik külföldön próbálnak szerencsét, van, akinek ott is sikere van. Tehát mondhatjuk, hogy nyomelemekben már nálunk is minden létezik. Vannak lehetőségek önálló tervezőművészként, és tervező alkalmazottként is.

hg.hu: Régen probléma volt a nemesfémek beszerzése, hiszen az állami monopóliumnak számított. Mi a helyzet manapság; egy egyetemi hallgató például mennyire próbálhatja ki magát ezeken az anyagokon?

Péter Vladimir: Ma már nincsen ilyen korlátozás. A diákok az egyetemen „hozott anyagból” dolgoznak; természetesen a modellezéshez szerszámok, segédanyagok vannak. Viszont amit készítenek, az a saját tulajdonuk. Ugyanakkor kollektív szellemi termék is, tehát például kiállításokon a saját nevük mellett az egyetem nevét is fel kell tüntetni. Ez a legtöbb nyugati egyetemen így van egyébként.

hg.hu: Ön hogyan választotta ezt a pályát?

Péter Vladimir: Azt, hogy valami művészetközeli dolgot válasszak, nem volt kérdés, ebbe beleszülettem (megj.: Péter Vladimir édesanyja Anna Margit festőnő volt). A szüleim megpróbáltak lebeszélni erről, de nem sikerült. A középfokú oktatásnál több lehetséges szakot is megjelöltem. Némi vargabetűkkel, de végül az ötvösségnél kötöttem ki. Nagyon sok anyaggal dolgoztam azonban. Megpróbálom azt a munkamódszert és szemléletet megvalósítani, amit kialakítottam magamban: nem az anyag a fontos, hanem a tervezői szemlélet.

hg.hu: Van kedvenc anyaga?

Péter Vladimir: Nagyon szeretem az ezüstöt. Ennek részben praktikus okai is vannak: az ezüstnek az ára még mindig nem olyan magas, hogy különösebben foglalkoznom kelljen vele, hogy minél kevesebbet használjak. Én szeretem a testesebb, nagyobb darab ékszereket, az ezüst pedig ezekhez tökéletesen alkalmas.

hg.hu: Miben különbözik a szobrászat és az ékszerkészítés?

Péter Vladimir: A szobrászat egy autonóm művészet. A szobrásznak, képzőművésznek nem kell törődnie a közönséggel; neki az a kötelessége, hogy a világról való reflexióját valamilyen közegen keresztül tudassa. És ez vagy észrevevődik, vagy nem. Az alkalmazott művészetnél pedig napi kapcsolat van a közönséggel, tehát itt nap mint nap tudni kell, hogy a világ merre tart, milyen tendenciák vannak. Mi nemcsak létrehozzuk a tárgyat, hanem el is juttatjuk a célközönséghez. Egy autonóm művész is létrehoz valamilyen csomagot, de azt, mint egy palackpostát kidobja a tengerbe, aztán vagy kifogják, vagy nem. Mi viszont pontosan tudjuk, hogy milyen közeg, milyen típusú emberek használják a tárgyainkat.

hg.hu: Hogyan jellemezné a Wladis ékszerek vásárlóit?

Péter Vladimir: Kell egyfajta autonómia, kialakult ízlés, egyfajta szerencsés mintakövetés. A márkának az a szerepe, hogy szavatolja, egyfajta minőséget jelent. Számítok azokra a felhasználókra, akik határozott ízléssel választják ki, hogy igen: ez az, amire szükségem van. Ők azok, akik ugyanolyan határozott ízléssel tudja bizonyos dolgokra azt mondani, hogy nem. Ez egyfajta kulturális hátteret is előír. Ez egy konzervatív modernizmus.

hg.hu: Azoknak van könnyebb dolguk, akik ma kikerülnek a pályára, vagy Önnek volt annak idején?

Péter Vladimir: Én azzal szoktam biztatni a fiatalokat, hogy nekik mindenképpen könnyebb dolguk van. Amikor ugyanis én kikerültem, még nem volt pálya! A világ kinyílt, gazdaggá vált, az országhatár neutralizálódott, egészséges keveredés jött létre különböző kultúrák között.

hg.hu: Sok sikert kívánunk a továbbiakhoz!