Design

Minden alkalommal összeszorul a szíve, ha meglát egy kiszáradt fát a közparkokban? Megfullad a szmogtól, és burjánzó, zöld növényzet után kiált? Sértik a szemét a félig lefestett korlátok, a használhatatlan, elcsúfult padok és a színüket vesztett játszóterek? Harisnyát a fejre, barkácsládát a kézbe, és indulhat a gerilla-városszépítés!
Szeretünk elégedetlenkedni. Elég kinyitni egy újságot, bekapcsolni a televíziót vagy belefülelni asztalszomszédaink társalgásába a kávézóban, biztosan találunk valakit, aki éppen a „koszos, ronda, szemetes utcákról”, a „környezetükért felelősséget nem vállaló városi polgárokról” és az „elbaltázott városvezetésről” panaszkodik. Sokan azonban egyre nagyobb gyanakvással hallgatják és olvassák az efféle jelentésüket vesztett szavakat, és joggal kételkednek a szószátyár morgolódók hitelességében. Úgy tűnik, haszontalan a sok elégedetlenkedés, hiszen az utcára lépve nem tapasztalunk változást. Mi több, sokszor még a leghangosabb „városvédők” sem képesek a tisztaságra és a rendre ügyelni a saját portájukon kívül. Hiába vágyakozunk hát az otthonos város után, sétálgatásra invitáló utcákkal és rendezett, zöldellő közparkokkal. Vagy az akadály épp ott rejlik, hogy csupán vágyakozunk utána? Hogy mi magunk is csak elégedetlenkedni tudunk, ahogy azok, akiktől a változást várjuk? Ám szerencsére vannak köztünk olyanok, akik szembe mennek ezzel a hagyománnyal, és a tettek mezejére lépnek.

Az önkéntes városszépítés egyik első, jeles képviselője egy londoni ifjú, akinek megesett a szíve az elhanyagolt városi növényeken, és úgy döntött, a pártfogásába veszi őket. Azóta éjszakánként inkognitóban járja az utcákat, és a törvénnyel szembeszegülve ültet, gyomlál, locsol – azaz gerilla-kertészkedik. Illegális akciói során fölkeresi a legszomorúbb látványt nyújtó közparkokat, virágágyásokat és a természet egyéb városi képviselőit, hogy egy kis kerti munkával megszépítse az urbánus társadalom életét.
A nemes küldetés híre hamar lábra kapott, és nemsokára népes mozgalommá nőtte ki magát. A Guerrilla Gardening csoport immár a világ minden táján – Amerikától Franciaországon át egészen Japánig – büszkélkedhet tagokkal, akik a www.guerrillagardening.org honlapon rendszeresen beszámolnak egymásnak saját projektjeikről. Egyelőre a legtöbb és legnagyobb szabású akciókra Londonban kerül sor, s ezeket előtte-utána fényképekkel részletesen dokumentálják. Ilyen volt, ilyen lett. Láthatunk gazzal benőtt utcai virágcserepeket, amelyekbe színes leanderbokor költözött, zabolátlan borostyánt házfalakon, amelyet csinosan visszametszettek, és kopár parkokat, amelyeket mindenféle virágzó bokorral varázsoltak csalogatóvá.

De Magyarországon sem rest az öko-szcéna, nálunk is hamar meghonosodott az önkéntes városszépítés eszméje. A Guerrilla Gardening megmozdulásaihoz nagyon hasonló munkát végző Ültess! csoport igyekezetét dicsérik például a budapesti KRESZ-táblák tetején zöldellő virágok. Az alakulat honlapján – szorgoskodásra buzdítva az átlag városi embert – részletes útmutató található, amely segítségével bárki könnyedén városszépítővé válhat. Mindössze némi földre, egy gyökereztetett virágra és egy műanyagpohárra van szükség hozzá. A már virágcserépként működő poharat aztán egy fürge mozdulattal a táblákat tartó cső tetejébe kell helyezni, s máris büszkén távozhatunk a tett helyszínéről. És bár az apró poharakból feltehetőleg nem nőnek ki égbeszökellő fák, a csoport fontos üzenetet közvetít az akcióival. Amint az a www.ultess.uw.hu-n olvasható, „az üzenet maga a növény” – tehát a növények joga az élethez, amelyet még a városban sem szabad elorozni tőlük.
De akad olyan társaság is, amelynek egészen más körre terjed ki a munkássága. A Budapest Rekonstrukció névre hallgató csoport tagjai például ezzel a kérdéssel fogadják a honlapjukra látogatókat: „Mi történik akkor, ha egy hétköznapi ember úgy nyúl bele a közterek képébe, hogy nem rongálja, de nem is hagyja lepusztulni, hanem felújítja azt?” Így cselekednek maguk a kérdezők, akik összefirkált és kopott padokból varázsolnak hivogató, vidám, piros ülőalkalmatosságokat, hogy így azok ismét eleget tehessenek a rendeltetésüknek. A www.bprekonstrukcio.tar.hu-n bárki megteheti a javaslatait, aki nyitott szemmel járva a városban csinosításra szoruló padokra lel, a csoport pedig képekkel és részletes költségvetéssel ad számot a megvalósított akciókról.

Kevésbé tevékeny, ám hasonlóan a városi polgárok megmozdítására és elgondolkoztatására törekszik a Praktikus város nevű társaság, amely egy honlapot hozott létre a városban föllelhető, bosszankodásra okot adó tényezők leltározására. Itt ugyancsak bárki beszámolhat elszúrt kivitelezésektől építészeti melléfogásokon át gonoszul parkoló kocsikig bármiről. A projekt célja, hogy fölhívják a városvezetők és a városi polgárok figyelmét azokra a mindennapi helyzetekre, amelyek megnehezítik az életünket, és ezzel próbálják ösztönözni az összefogást civil és politikai szinten egyaránt.

„Az ökológiai belátás azt igazolja, hogy az ember lényéhez nem egy húsdarab és egy biológiailag programozott kibernetikai rendszer tartozik, hanem egy egész világ.”, állítja Lányi András, az Élőlánc Magyarországért elnökségi tagja. Egyes kutatások szerint azonban ennek a világnak – amelynek a Föld nevű bolygó ad otthont – hetven-száz év múlva legföljebb a csillagközi űrben bolyongó molekulák viszik majd hírét távoli galakszisok felé. Ki tudja, hihetünk-e ennek a jóslatnak, ám annyi bizonyos, hogy amíg otthonunknak mondhatjuk ezt az égitestet, ha másért nem, hát a saját magunk érdekében is ügyelnünk kellene rá és földlakó társainkra. Hiszen mindössze azt kell eldöntenünk, hogy a földi életünk hátralevő részét egy szellemi és fizikai szemétdombon vagy otthonos, kényelmes és tiszta környezetben szeretnénk-e eltölteni. Ha az utóbbit választanánk, mozduljunk végre: harisnyát a fejre, barkácsládát a kézbe, s induljanak a gerillák. Szomorú, hogy idáig jutottunk. Jobb sorsot érdemelne az ember. A leleményeire oly büszke, (városokat is) teremtő hős.