Órák alatt bejárta az internetet az Ironic Sans blog terrorista szervezetek logóit ábrázoló képgyűjteménye. Bár az anyag sokak szerint kéretlen nyilvánosságot ad a szélsőséges csoportoknak, média uralta világunkban nehezen hagyható figyelmen kívül az illegális szervezetek sajátos brandépítése.

Terrorszervezetek logóit gyűjtötte össze az Ironic Sans blog szerkesztője a Wikipédia enciklopédia felhasználásával, és kommunikációs szempontok alapján elemezte az egyes emblémákat. A viszonylag ismeretlen webnapló gépfegyvereket, kardokat és koponyákat ábrázoló összeállítása órák alatt körbejárta a világ legismertebb sitejait: a Boing Boing, sőt a Wired magazin is foglalkozott a gyűjteménnyel. A kétes értékű szenzáció számos kritikát kapott az olvasóktól, hiszen kéretlenül is nyilvánosságot biztosít az illegális fegyveres szervezteknek. Úgy tűnik, abban azonban mindenki egyetért, hogy média uralta világunkban érdekes elemzés készíthető a különféle terrorista-logók alapján.



Ki készíti ezeket az emblémákat? Hogyan döntik el, milyen szimbólumok jelenjenek meg rajtuk? Nem felesleges-e egy betiltott fegyveres szervezetnek vizuális arculatot kölcsönző jelvény, hiszen nyilvánvalóan nem hirdethető, nem használható fel reklámkampányban sem. A pár nap alatt hatalmas látogatottságot könyvelő Ironic Sans grafikus-bloggere fontosnak tartotta leszögezni, hogy összeállításában arra keresi a választ, hogyan jelennek meg ezek a földalatti mozgalmak vizuálisan, miközben elismeri: vizsgálódása voltaképp megjelenési felületet biztosít a terroristáknak.

Ha valahol merénylet, vagy civil áldozatokat követelő robbantás történik a világban, számos terrorszervezet jelentkezik a kreditért. A terroristák videókat helyeznek el az interneten, közleményeket olvasnak fel az Al Jazeera televízióban, erődemonstrációkat tartanak - és mindezt egyre hatékonyabban kommunikálják az elérhető összes médiumon keresztül. Ilyenformán, a legtöbb legális szervezethez hasonlóan szükségük van identitáshordozó elemekre, logóra és emblémára. A vizuális kommunikációs elemeket, a grafikus arculatot meghatározó színeket és formákat a törvényes szervezetek reklámcélokra is használják. Céljuk, hogy minél többen ismerjék meg az emblémákat, hogy a cég terméke, vagy szolgáltatása könnyen azonosítható legyen a vásárlók számára. A különféle törvényen kívüli fegyveres szervezetek azonban természetesen nem vehetik igénybe a legális disztribúciós csatornákat, logóik csak szűk körben ismertek.

Egyre gyakrabban látunk símaszkos, fegyveres alakokat a tévéképernyőn, a háttérben különféle logókkal és zászlókkal. Ezek a védjegyek azonban legfeljebb a rivális szervezetek és a rendőrség képviselői számára jelentenek egyértelmű utalást a csoport kilétére. Pedig az egyes terrorszervezetek vizuális arculatáért felelős tagjai mindent elkövetnek, hogy a logóban is egyértelmű legyen a csoport működésének célja, hogy "átmenjen" az üzenet. Az Ironic Sans bloggere különféle kategóriákba rendezte az első blikkre meglehetősen egyforma emblémákat: vörös csillagok, kalasnyikovok, kardok, a Korán és Palesztína térképének sematikus ábrázolása visszatérő elemek a különféle szervezetek emblémáin.

Mivel a gyűjteményt közlő blog szerzője a Wikipedia online enciklopédia bárki által szerkeszthető adataira hagyatkozott, sietve kijelenti: nem biztos abban, hogy minden hivatkozott embléma terrorszervezethez tartozik. Bár vannak a logók között nyilvánvaló terrorista csoportok is, néhány esetben pártállás kérdése, kit nevezünk szabadságharcos gerillának és kit terroristának. A különféle neonáci csoportok és a vallási szélsőségesek esetében persze vizuálisan is egyértelműek a jelzések.

A Korán tanítását tűzzel-vassal terjesztő muzulmán terrorszervezeteknél inkább a vallási hagyományok megjelenése lehet érdekes: Az iszlám ugyanis a Koránból levezetett alapelvként titlja az emberi- állat- és növényábrázolást, így a szellemi vezetők portréi helyett inkább fegyverek, a jeruzsálemi Sziklamecset aranykupolája, feliratok, és ökölbe szorított kezek láthatók. Meghatározó üzenetet hordoz a képeken látott fegyverek típusa is, hiszen az orosz AK, vagy az amerikai M16-os gépkarabély elterjedése a világban ideológiai határvonalak mentén történt. A közelmúlt híradásaiból jól ismert Al-Quassan Brigád nevű csoport például furcsa módon amerikai fegyvereket helyezett el logóján, míg az Iszlám Dzsihád Mozgalom katonái az embléma szerint orosz Kalasnyikovval harcolnak céljaikért.

A logók és más identitáshordozó felületek fontossága az információs forradalommal megnőtt. A médiamegjelenések, az azonosíthatóság elemi érdeke a szélsőséges csoportoknak is, hiszen akcióikat éppen azért követik el, hogy a nyilvánosság létező, veszélyes és számottevő erőként foglalkozzon velük. A muzulmán világ szélsőségeseit bosszantja a hollywood-i filmek tematikája is, a kulturális tömegtermelés hatása az arab világban is érezhető. Meglehetősen hevesen reagáltak például Iránban a görög-perzsa háborúról szóló látványos, 300 című filmre is. A Sky News nemrég nyilvánosságra hozott fotósorozata szerint pedig horror filmplakátokkal igyekeznek megrettenteni az amerikai katonákat iraki ellenálló csoportok. Zombihadsereg, összeégett és zokogó amerikaiak jelennek meg a Photoshop-pal készített kamu hirdetéseken. Mindez ékesen bizonyítja, a vizuális elemek, a grafikai design szerepének erősödését a pszichológiai hadviselsben is.

Radnai Zoltán