Design

Míg a képregény Franciaországban, Japánban vagy Belgiumban része a mindennapok vizuális kultúrájának, Magyarországon sokan mondják: nincs ennél értéktelenebb nyomtatott termék. A sajtó ma már új magyar aranykorról és művészetről ír. Arra kértük a szakma hazai vezetőit: oldják fel az ellentmondásokat.

Nem az analfabéták műfaja

Két éve a Sin City című film kapcsán Bölcs István a 168 Órában analfabétának nevezte a képregényolvasókat, a képregényt pedig a „nemolvasók számára lebutított“ műfajnak titulálta. Ahhoz képest, hogy analfabéták, egész ügyes dolgokat találnak ki a japánok. A szigetországban ugyanis gyakorlatilag nincs olyan ember, aki ne olvasna el munkába menet több száz oldal mangát naponta – mondta el érdeklődésünkre Fehér Zoltán, a Magyar Képregényakadémia alkotóműhely elnöke.

Szerinte az itthon tapasztalható ellenséges hozzáállás a tájékozatlanságból és a szocialista hagyományokból ered. "A képregény nem képzőművészet és nem is irodalom, még csak nem is film – amihez talán a legközelebb áll – hanem mindezen művészetek eszközeivel él, de úgy, hogy teljesen önálló nyelvet alakít ki, miközben egyik elődjével sem azonos.

Ha az irodalomhoz hasonlítva ugyanazt várjuk el tőle, mint egy regénytől, az olyan, mintha egy filmet behunyt szemmel, csak a zenéjéről ítélnénk meg. A képregény nem műfaj, hanem önálló kifejezési eszköz, művészeti ág – tette hozzá megkeresésünkre Bayer Antal, a Magyar Képregénykiadók Szövetségének elnöke. Ezt korábban Magyarországon nem nagyon tudhatták, hiszen nálunk történelmi okokból nem volt mód másra, mint irodalmi és történelmi adaptációk elkészítésére, ami félreértésekhez vezetett.

A hatvanas-hetvenes években főleg a Füles rejtvényújságban jelentek meg rajzsorok, egy évtizeddel később azonban már valódi képregényekkel is találkozhattunk a Kockás, az Alfa és a Hahota magazinokban. A magyar olvasó így csak kevéske ízelítőt kaphatott a világ képregényterméséből. Eközben a szabad országokban a japán manga hatott az európai és amerikai alkotókra és a kiadókra is. Megjelent a "global manga", amely a japán képregény stílusának, témaválasztásának és formátumának is több jegyét asszimilálva újította meg a nyugati képregénykiadást.

Mint Bayer Antaltól megtudtuk, a képregényművészetben a manga hatása már jóval korábban jelentkezett: Frédéric Boilet francia rajzoló 2001-ben hirdette meg a "nouvelle manga" mozgalmat, amely tekinthető egy multikulturális új minőségnek is a képregényben. Vannak a kortárs magyar alkotók között is olyanok, akik kedvelik a mangát, de ez munkásságukon egyelőre még csak kevéssé látszik. Rövidesen kiderül, megihlet-e magyar kiadókat és rajzolókat az a lehetőség, hogy amolyan "hungaromangákat" készítsenek az "amerimangához" vagy a "manfrához" hasonlóan.

Megérteni képekben

Persze nem csoda, hogy a vasfüggöny keleti oldalán nem alakult ki a műfajra jellemző vizuális kultúra. A nagyobb baj az, hogy vannak, akik számára még mindig létező valóság a kulturális sorompó. Bayer Antal szerint a képregénynek, mint minden más kifejezési eszköznek, létezik egy sajátos kódrendszere. Ennek a dekódolását felnőttkorban már nehéz elsajátítani. Ezért aztán azok, akik legfeljebb olyan irodalmi adaptációkat olvastak, amelyekben a kép csak illusztrálja a szöveget, nem tanultak meg képeket olvasni, a képek és a szövegek kölcsönhatására figyelni.

A Magyarországon tapasztalható negatív hozzáállás hátterében nagyrészt történelmi okok állnak, a rendszerváltás előtt a műfaj nem volt támogatott. A kilencvenes években megérkeztek hazánkba a szuperhősök, Garfield, Donald kacsa és társaik. A rajongók és a szakma abban reménykedett, végre levetkőzheti a magyar képregény is az adaptációs béklyót és nem csupán az irodalom megtűrt mostohagyermekeként tartják majd számon. Nem így történt.

Ehelyett az évtized derekára szinte teljesen megszűnt a hazai piac a Kockással és társaival együtt, a felnőtteknek szóló képregények pedig el sem jutottak hozzánk. A ma aktív, fiatal magyar rajzolók megjelenésére még várni kellett és a kiadók sem nagyon hittek abban, hogy feltámasztható még a magyar képregény.

A fordulat az évente megrendezett budapesti szakmai kiállítás idei rendezvényén történt. A sajtó hangosan kürtölte: új fejezet kezdődött a magyar képregény történetében, hiszen soha ennyi látogató nem volt még kíváncsi a kiadók éves összejövetelére. A szakma sokféleképpen magyarázza a sikert, abban azonban egyetértenek, hogy a kiadók és az alkotók összefogása nélkül nem támadt volna fel a magyar piac. A képregényre specializálódott kis kiadók szövetkezve próbálják elérni a céljaikat – mondta el kérdésünkre Korchma Zsombor a Roham kiadó vezetője. A sikerhez persze hozzájárult az is, hogy az interneten keresztül a fiatalok számára elérhetővé vált világ képregénytermése, és ezzel egy időben megjelent a fogyasztói igény a magyar képregényre is.

Felnőtt az első olyan nemzedék, amelyik a kilencvenes években már fiatalon megismerkedhetett a japán és amerikai vizuális kultúrával. Közülük kerülnek ki a mai kiadók, alkotók, fordítók, gyűjtők, rajongók és segítők is. A Roham kiadó ugyanakkor arra bíztatja az alkotókat: a környezetükből táplálkozó műveket alkossanak, ne az amerikai vagy a japán történeteket, stílust vegyék át. A jellegzetes karakter felépítése persze nem könnyű feladat.

A kortárs képregényeket közlő Pinkhell magazinban megjelent elvontabb művek például nagy felháborodást váltottak ki a hollywoodi produkciók bűvkörében élő olvasókból. A felháborodás jogos volt – vallotta be Fehér Zoltán, aki a Képregény Akadémia irányítása mellett a lapot is vezeti – hiszen a kommersz darabok kedvelői számára ez egy olyan világ, amihez nincsenek kulcsaik. Ez így irritáló lehet, főleg, ha a hazai palettáról eközben hiányzik a kedvenc kommersz képregény is.

A mélyebb értelmű, kódoltabb művek célközönsége itthon még nem igazán olvas képregényt. Valószínűleg nehezen tudják elképzelni, hogy a műfaj nem csak szuper- vagy western-hősök kalandjaiból állhat. Fehér Zoltán szerint ennek ellenére már most érdemes megszólítani azokat a leendő olvasókat, azt a közeget, akik megfelelő befogadói lehetnek a nehezebb alkotásoknak is.

Soleado-RaZo