Számos épülettípus lehet jutalomfeladat egy építésznek – és bármilyen meglepő, az autótervezés is olyan műfaj, amelyben a jelek szerint szívesen kipróbálják magukat a szakma jeles képviselői. Szinte alig akad az építészettörténet nagyjai között, akit ne ihletett volna meg ez a terület; persze más kérdés, hogy mekkora siker övezte a műfaji kiruccanást. A szalvétára vetett vázlatoktól a legyártott modellekig igen széles a skála. Az biztos, hogy ezek a modellek – nem meglepő módon – formáikat tekintve mindig karakteresre sikeredtek. Ebből a szempontból sokszor megelőzték korukat, és formai megoldásaik gyakran jó néhány évtizeddel későbbi típusokon köszönnek vissza. Az már persze más kérdés, hogy mennyire lettek működőképesek?
Az építészek az automobil megjelenése után hamar felismerték, hogy olyan tárgyról van szó, amely megváltoztatja az emberek életét. Idővel pedig az autó mint designtárgy is egyre fontosabb lett. Egyes tervezők a hétköznapi élet kellékeként igazították formáit az általuk tervezett házakhoz, míg mások magát az autót tekintették négy kerékre helyezett, mozgó otthonnak. Néhány koncepciót, például Zaha Hadid Z-Carját, vagy a Norman Foster tervezte buszt a hg-n is bemutattuk. A következőkben további példákat emeltünk ki a designtörténet homályából, hogy megtudhassuk, milyen sikerekkel járt e műfajközi kiruccanás.
Joseph Maria Olbrich: Opel
A fiatalon elhunyt osztrák tervező, aki valószínűleg az első autótervező építész volt, a szecesszió jegyében alkotott. Nemcsak építészként ért el sikereteket, kerámiától a bútorokon és hangszereken át a könyvborítókig a design számos területén kipróbálta magát. A 20. század 10-es évei előtt az autók megjelenése nem volt különösebben fontos kérdés, ezért is tekinthető úttörőnek az építész-formatervező híres rajza, amelyet 1907-ben az Opelnek készített. Valószínűleg ez volt az első munka, amely ily módon kapcsolta össze az építészetet és az autótervezést – az elképzelés azonban örökre papíron maradt.
Adolf Loos: Lancia
A modern építészet úttörői között tartjuk számon Adolf Loos építészt. Valószínűleg ráérő perceiben vetette 1923-ban papírra (vagyis egy boríték hátoldalára) egy Lancia terveit, amelyek jól tükrözik az egyszerű, geometrikus formák iránti vonzódását.
Adolf Loos vázlatai és Sergio Suchomel látványterve
A meglehetősen szögletesre sikeredett jármű tervei kiforratlanok, ugyanakkor a hátsó rész formája már előrevetíti az évtizedekkel később népszerűvé vált lakókocsikat. Sergio Suchomel designer 1999-ben látványterveken keltette életre a koncepciót.
Walter Gropius: Adler Standard 6 és 8
A Bauhaus is fontos lökést adott az autótervezésnek, bár az iskolában ezzel a műfajjal sosem foglalkoztak: tanítása azonban, hogy a művészeteket, a formatervezést és a gyakorlati megvalósulást egyetlen folyamatban kell egyesíteni, kihatott az autódesignra is.
Walter Gropius, a Bauhaus alapítója 1928-ban elhagyta az iskolát, hogy építészeti projektjeire koncentráljon – emellett azonban maradt ideje arra is, hogy több modellt tervezzen az Adler cégnek. Munkája azonban csak a karosszéria kialakítására korlátozódott, nem akart előállni teljesen új járművek koncepciójával. Az ő nevéhez fűződik az Adler Standrad 6 (1930) és Standard 8 (1931) modellje.
Frank Lloyd Wright
Minden idők egyik legnagyobb építészét, az organikus építészet atyját lenyűgözte az amerikai életforma, így az autózás is. Az autótervezés terén tett kiruccanásai nem nevezhetők jelentősnek: tevékenysége leginkább arra irányult, hogy már létező modelleket alakítson át a saját igényei szerint. Egyik autóját, egy 1929-es Cord L-29 Cabriolet-t a saját maga által Taliesin vörösnek nevezett színre festette
Egy 1940-es Lincoln Continentalt viszont szó szerint testre szabott: lenyeste a tető egy részét, és teljesen átalakította a hátsó ablak környékét, ahol kerek kajütablakokat készített, és ezt a példányt is teljesen élénknarancssárgára festette. A végeredmény esztétikailag meglehetősen kérdéses, de mindenképp egyedire sikeredett.
Bucky Fuller: Dymaxion Car
Az egyik legkomolyabb próbálkozás az autótervezés terén Buckminster Fuller nevéhez fűződik. Az építész és mérnökzseni valóban az alapoktól kezdve újragondolta az automobilt, és az iparág vívmányait a repülőgép-tervezésben használatos aerodinamikai módszerekkel ötvözte. Mindez meg is látszik a végeredményen: az elkészült jármű, a Dymaxion Car egy háromkerekű, áramvonalas torpedószerűség, amely számos téren lekörözte kortársait.
Sorsa azonban sajnos nem alakult szerencsésen: az 1933-as világkiállításra tartva az egyik prototípus balesetet szenvedett, amelyben meghalt a vezetője. A fáma szerint a másik autót egy politikus vezette, így azt el is tüntették a helyszínről – a balhét pedig egyedül az építésznek kellett elvinnie. A három prototípus elkészülte után így hamvába holt a vállalkozás – a negyedik példányt, a Dymaxion 4-et 2010-ben Norman Foster építette meg.
Le Corbusier: Voiture Minimum
Sok kortársához hasonlóan az építész is a modernség szimbólumát látta az autóban. Úgy vélte: az autó teljesen megváltoztatta a várostervezésről alkotott fogalmakat, sőt, tovább ment, és kijelentette: ha a házakat is a karosszériákhoz hasonlóan tömeggyártással állítanák elő, sokkal esztétikusabb lenne lakókörnyezetünk. 1936-ban pedig unokatestvérével, Pierre Jeannaret-vel együtt nekigyürkőztek, hogy megalkossák saját autótervüket, egy „minimalista járművet maximalista funkciókkal”. Ez lett a Voiture Minimum.
A járgány tervei kissé túl mérnökire sikeredtek: messziről látható róluk, hogy szigorúan körzővel-vonalzóval szerkesztették őket. Nem is nagyon jutottak el a tömeggyártásig, Antonio Amado építészprofesszor viszont egy teljes könyvet szentelt a típusnak, amelyben látványtervekkel is feltámasztotta azt. Egy időben egyébként Le Corbusier azt állította, hogy az ő ötletei inspirálták a klasszikus VW Bogárhátút is – a szakíró szerint azonban mindez inkább fordítva történhetett.
Gio Ponti: Diamante
A 20. század egyik legjelentősebb olasz építésze, akinek nevéhez olyan épületek tervei fűződnek, mint a Pirelli torony (a terveke Pier Luigi Nervivel dolgozott együtt). Az építészet mellett azonban ipari formatervezéssel is foglalkozott. Az ő nevéhez fűződik a Diamante terve, amelynek elnevezése nem véletlen: úgy tűnik, míg Le Corbusier a körzőt, Ponti a vonalzót nem tudta letenni tervezése során.
A gyémántszerű formák jegyében született terv 1952-53 táján született. Míg a külső vázlatosra sikeredett, a belső tér kidolgozására sok energiát fordított a tervező: egyes megoldásai, például a lehajtható háttámla jóval későbbi modelleken tűnnek majd fel.
Carlo Mollino
Valószínűleg az olasz mérnök az egyik legsokoldalúbb ember, akiről valaha is megemlékeztünk a hg-n. A mérnök-építész-fotós-író-autóversenyző amellett, hogy hihetetlenül eredeti bútorokat tervezett, versenyautók formáit is papírra vetette.
Az előzőekben bemutatott példákkal ellentétben cseppet sem szögletes formák, inkább gömbölyded, íves vonalak jellemzik Bisiluro névre keresztelt versenyautóját – vajon köszönhető-e ez annak, hogy a művész szép sikereket mondhatott magáénak az aktfotózás terén?
Hozzászólások