Július 6-án indult a MOME line nyári alkotótábora, az egyhetes Hello Wood fesztivál Csórompusztán, fás, tipográfus és filmes csapatok részvételével. S ahogy Pozsár Péter, az esemény kurátora fogalmazott: „Az elmúlt hét a megismerésnek egy olyan formáját mutatta fel, mely egyszerre képes szakmai eredményeket, személyes kapcsolatokat és közösséget építeni, tudatos tervezés, vagy előre eltervezett akarás nélkül.”
Könnyen birtokba vettük az idilli helyszínt az előttünk ott szorgoskodó gyerektábor, a Demo Wood résztvevőitől, akik egy már kész alkotást, egy óriási fa mókuskereket hagytak hátra. Ekkor még sem a fesztivált szervező MOME line szorgos teamje, sem a közel 70 hallgató és csoportvezető gondolta, hogy mi mindent fog átélni és felépíteni az elkövetkezendő egy hétben. Az izgatott mocorgás a frissen megnyílt Hello-büfé előtt és a várakozással teli sétálgatás a réten a közelgő csapatbeosztásnak szólt: ekkor mindenki számára kiderült, kivel töltheti majd az elkövetkezendő egy hetet. A nyitóeste főképp az ismerkedéssel telt, ekkor még szó sem volt „Falepedőről”, „Stégről”, vagy éppen az „Ebédről”, mindez csak ezután jött.
Az alkotóhét elején ki-ki a maga módján kezdte el a munkát: helyszíni bejárással, papíron való tervezéssel, a faanyag határainak tesztelésével, kalligráfiai kísérletezéssel vagy éppen a kamerával való megbarátkozással, a három különböző workshopban azonban közös volt, hogy mindenki nagy hangsúlyt fektetett csapatának összehangolására, mely a közös alkotás elengedhetetlen része volt. Nem véletlen, hogy a harmadik naptól csak visszafogott esti szórakozás volt jellemző és egyre nőtt a valószínűsége annak, hogy a sátrakban a körfűrész édesded hangjára hajtják álomra fejüket a résztvevők. Minden csapattag a maximumra törekedett és a lehető legjobbat akarta kihozni magából és az előtte álló feladatból, ezért vacsora után sem tették le a szerszámokat.
Hello Wood
Az idei Wood workshop 6 csapatból állt és a munka a tervezés első lépéseitől kezdve csapaton belüli együttműködés keretében zajlott, a csapattagok így könnyen azonosulni tudtak koncepciójukkal. A tapasztalt építész és designer csapatvezetők koordinálták a tervezést, tudásuk és szakmai tapasztalatuk a minőségi kivitelezésnél is nagy szerepet játszott.
Huszár András és Nagy Nándor csapatával a Művészetek Völgye 2011 megnyitójához készítettek egy hatalmas Csigát, mely kétség kívül a legnagyobb kaliberű projektként indult a workshopon. Bár előzetes tervek is készültek hozzá, a helyszínen nagy szerepe volt az anyag megismerésének, a hajlíthatósághoz ideális vastagság kikísérletezésének. A végeredmény egy hálós, merev rendszer lett, melynél a lehető legkisebb összsúlyra törekedtek, ugyanis a Csigát az ünnepélyes megnyitón a felvonulók maguk viszik majd át a Malom-szigethez Csórompusztáról.
Szintén a fa hajlíthatósága ihlette meg Vass-Eysen Áront és csapatát, akik a lécek keresztirányú bevágásával kísérleteztek. Olyan vágásokat alkalmaztak, melyeknél a hajlíthatóság mellett megmaradt a szükséges anyagszilárdság is. S-alakú idomokat kaptak, melyeket egymás mellé helyezve megszületett az akár 10 ember kényelmes pihenésére is alkalmas Falepedőjük.
Losonczi Áron és Szabó Edit csoportjának kiindulópontja egy interaktív építmény megalkotása volt, mely reagál felhasználójára. 11 csuklópontból álló szerkezetet készítettek, amire ha ráül vagy rááll valaki, a csápja felemelkedik. A mozgó installációjuk 10 alapelemből állt, a befogadásra asszociálva pedig Anyának nevezték el.
Mozgó installációt hozott létre a sporaarchitectstől érkező Dékány Tibor és Harcsa Dia csoportja, akik a legelejétől egyetértettek abban, hogy valami olyan szeretnének megvalósítani, ami az esztétikai értéken felül használható is. Egy pihenésre alkalmas, árnyékolóval ellátott építményt találtak ki, a Stéget, amely ráadásul néhány levegővel teli hordó segítségével vízre is bocsátható.
Cseh András és Ványolós Endre csoportjával a kapolcsi evangélikus templom melletti területre alkottak meg egy installációt, amellyel a helyszínt kiegészíthetik és hangsúlyosabbá tehetik. A Rengeteg egy háromszög alakú padozattal megalapozott, két falból és két padból álló installáció, mely egyszerre hagy továbbmenni és bent ragadni a térben. Mindez a falak kialakításából adódik, ugyanis a rendszer egymáshoz képest fokozatosan sűrűsödő keretekből áll, melyek bizonyos nézőpontból átláthatatlanok, oldalirányból viszont teljesen nyitottá válnak. Rögzítésnek véletlenszerűen elhelyezett, festett léceket használtak, melyek egy kies rengetegbe röpítik az arra járót.
Egységes elemekből építkezett Oliver Sales csapata is, ám náluk a fő szempont a monotonitás és a spontaneitás ötvözése volt. Önmagát alakító rendszert szerettek volna létrehozni, alapelemeiket pedig ehhez mérten különböző módokon, egymáshoz képest csúsztatva rögzítették egymáshoz, így különböző alakzatokat és íveket kaptak végeredményül, installációjuk végleges formát pedig egy Kígyó alakjában öltött.
Hello Tipo
Szokatlanul nagy léptékek kaptak szerepet a Tipo Workshop három csapatának több munkájában. A csoportvezetők szabad teret hagytak a spontán kísérletezésnek, aminek meg is lett az eredménye: a tipográfia és kalligráfia határait átlépő alkotások születtek, nem egyszer a faépítész csapatok megmaradó léceiből. Bár nappal a grafikus hallgatók külön projektjeiken dolgoztak, esténként közös fényfestésbe fogtak: neoncsövekkel és biciklilámpákkal véletlenszerű alakzatokat, lendületeket és betűket jelenítettek meg a sötétségben.
Horváth Janisz csapatával a munkát kalligráfiai kísérletezéssel kezdte, majd néhány öreg fagerenda megihlette őket: létrehozták az „A betű bárkáját”. A bárkába fekvő, pihenésre vágyó ember elmerülhet a nyugalomban anélkül, hogy a szerkezetre rögzített kalligráfiákkal telerajzolt szalagokon az egyes szövegrészek értelmét külön meg kellene keresnie. A csoport ezen felül részt vett Cseh András és Ványolós Endre wood-os csapatának munkájában is: egy 240x40 cm-es vászonra készítettek kalligráfiákat, mely a kapolcsi főtéren található installáció részét képezi.
Naske László csoportjával a land artból indult ki, amit tipográfiához és nyomdai technológiához kapcsoltak koncepciójukban. Fából egy teljes betűkészletet alkottak meg, melyet a földbe, majd nyomdafestékkel vászonra és minden résztvevő számára egy-egy emlékpólóra is rányomtak. Utóbbiaknál a fa erezetének részletei is kirajzolódtak, ami által a grafikai eljárás egyedisége még nagyobb hangsúlyt kapott.
Jancsó Áron csapatával két tipográfiai installációt hozott létre. Elsőként a lécek négyzetes keresztmetszetéből pixelekre asszociáltak és megépítették azt a lábakon álló absztrakt szobrot, amely naponta egyszer többletjelentéssel bír, ugyanis az égbolton haladó Nap árnyéka pontban 1 órakor az "ebéd" feliratot rajzolja ki. Második projektjük egy 8m magas A-betű volt, melynek fa alapszerkezetére szélben lobogó V-alakban kivágott papírdarabokat ragasztottak. Ennek a koncepciónak része volt a „burning man” fesztiválról ismert végkifejlet is: a felépített installáció elégetése, ám erre sem a helyszín, sem a forró és száraz időjárás nem adott lehetőséget.
Hello Film
A három filmes csoport a kapolcsi környezetre reflektálva dolgozott, a környékbeli helyszínek megjelenítésével és falubeli, valamint táborbeli szereplők bevonásával. A workshopot tapasztalt rendezők, Nagy Dénes, Nagy Viktor Oszkár és Réthelyi András vezették, akik egy-egy rövid történetet találtak ki a csapatok számára, egyetemi hallgatók szereplésével . Egy csapatban egy vezető, egy operatőr, egy rendező és egy színész dolgozott együtt, akik számára gyakran még új szituációt jelentett a játékfilmkészítés. Éppen ezért a rendezők célja részben egy olyan mesterkurzus jellegű workshop létrehozása volt, ahol tagok az új szituációk által tapasztalatot szerezhetnek.
A rendezők igyekeztek olyan karaktereket formálni, melyekkel a színészek azonosulni tudnak, miközben újszerű helyzetekkel is találkoznak. Az alaptörténeteket a csapatok együtt dolgozták fel, majd a forgatás ideje alatt a rendezőkkel folyamatosan konzultálva készítették el a filmeket. Az egy hét alatt a filmek utómunkájára is kellett időt szánniuk, a Hello Wood záró estéjén azokat levetítettek a táborozóknak. A filmesek meglepetésszerűen egy tábordallal is kedveskedtek a többieknek, mely többször is felcsendült a tábortűznél a záró est folyamán.
Good bye Wood
Az elmúlt egy hét a szervezők részéről állandó odafigyeléssel, a csoportvezetők részéről folyamatos inspirálással és iránymutatással, a résztvevők oldaláról pedig szüntelen lendülettel és munkával telt egy olyan helyszínen, ami határtalan szabadságot adott az alkotáshoz és fejlődéshez. E tényezők együttes jelenléte intenzív közösségi élményt eredményezett, melyből nem könnyű visszatérni a hétköznapokba.
Ráday Péter videói a MOME Line oldalán a fesztivál hét napjáról.
Hozzászólások