Design

Ahogy az élet egyre több területén, úgy szerencsére a lakberendezésben és a bútordesignban is egyre inkább hódít a környezettudatosság. Ugyanakkor meglepő módon a bútoripar átállása a zöld pályára hosszabb időt vesz igénybe, mint az várható lenne – inkább az egyes bútorok szintjén érezhető, hogy a kreativitás és a környezet védelmének szándéka egymással karöltve hozza létre az ígéretes alkotásokat; a rendszerszintű változások már jóval lassabban következnek be.

Nemrég New Yorkban tartották az amerikai kontinens legfontosabb bútor-seregszemléjét, az International Contemporary Furniture Fairt (Nemzetközi Kortárs Bútorvásárt), azaz ICFF-t. A Jacob Javits Centre minden szegletében innovatívabbnál innovatívabb berendezési tárgyakban gyönyörködhetett a látogató, asztaloktól az ágyakig, tapétától a gyerekjátékokig. Lássuk, a fenntarthatóság szempontjából milyen tanulságokkal szolgált e nemzetközi seregszemle!

Az egyik legfontosabb kérdés ebből a szempontból, honnan is származik az adott tárgya alapanyaga – e téren általában nagy bizonytalanság tapasztalható; sokszor a forgalmazóknak is csak homályos sejtéseik vannak a tekintetben, milyen körülmények között állították elő, termelték ki és szállították a bútor anyagát. „Tíkfát használtunk, amelyet ökológiailag ellenőrzött körülmények között termeltek ki”; „állati szarut használtunk, amely húsipari melléktermék” – az alapanyag kérdését általában ilyen és ehhez hasonló vélekedésekkel szokták elintézni. Ebből a szempontból régóta nagy népszerűségnek örvend a kartonpapír – a japán Aki számos tetszetős tárgyat állított ki, amelyek ezen alapanyagból készültek. A Pratt diákjai különleges, nem szokványos bútoralapanyagot választottak: rózsaszín asztalukat filcből hajtogatták.

Szerencsére, ahol képbe lép a kreativitás, jóval ígéretesebb trendekkel találkozhatunk. Az újítás egyik ígéretes területe a takarékos szerkezeti kapcsolatok kialakítása – a cél, hogy meg lehessen spórolni a ragasztót és kötőelemeket, mint szegeket, csavarokat, pusztán a kötések megfelelő kialakításával összekapcsolva az elemeket. Erre jelent példát Craighton Bernman gumiszalagokkal rögzített objektuma, Oscar Magnus Narud meglehetősen robusztus küllemű, Keel névre keresztelt sorozata , amely a faanyagba beütött fémelemekkel készült, vagy a Tom Dixon does IKEA kiállítás, amely szintén tanúsíthatta, hogy a trükkös kapcsolatok készítése az egyik legtrendibb zöld irányzat. Hogy ugyanakkor mennyire ősi fogásokról van szó, a bútorasztalos-mesterség legszebb hagyományairól, ezt pedig Thos.Moser munkái bizonyították, aki a „fakötések egyben díszítések” szlogen jegyében készítette el munkáit, és a hagyományos fecskefarkas fogazásnak adott új értelmezést.

A bel- és kültérben egyaránt használható Flux szék határozottan a kiállítás egyik sztárja volt: a könnyű, rugalmasan alakítható ülőalkalmatosság összehajtva rendkívül helytakarékos és könnyen szállítható. Ugyanakkor hibájául róhatjuk fel, hogy teljes egészében műanyagból készül. Érdemes lenne tanulnia másik kedvencünktől, az OC Design 78%-ban bioműanyagból készült székeitől, amelyeket Reiya Natural Collection néven dobtak piacra.

Az Egyesült Államokban alakult cég a hagyományos műanyagok ígéretes alternatíváit használja fel, a környezetbarát változat kukoricából, tápiókából, cukorból vagy éppen algából készül, és ígéretes példáját adja az életciklus-elemzéses tervezésnek. Sajnos ugyanakkor, bár 100%-ban újrahasznosítható, az anyag nem bomlik le biológiai úton, úgyhogy van még mit tökéletesíteni a modellen.

Túlmutat a bútortervezés területén a természet és a hagyományos mezőgazdasági tevékenységek visszacsempészése a városokba: a RAAD például egy trendi kis napelemes tyúkóllal szeretné felkelteni a városlakók kedvét a hagyományos tanyasi tevékenységekhez.

Különösen izgalmas terület a világításé, hiszen itt az energiatakarékosság kétszeresen is képbe jön. A közelmúlt egyik legfigyelemreméltóbb alkotása egészen biztosan a Plumen 2011-es British Insurance Awarddal jutalmazott elegáns, szoborszerűen megformált energiatakarékos izzója, a Bulb, amely üdítő alternatívája környezettudatos, ám kecstelen társainak. Figyelemre méltóak Pierre Ospina fatörzs-lámpái, amelyekből rügyekként bújnak elő a LED-világítótestek, míg a QisDEsign lámpáit valószínűleg az erdei gombák ihlették. Jason Millernek a Roll & Hill számára tervezett csöves világítótestjei pedig a LED-fényforrások alkalmazásának határterületeit feszegetik. A cégnek tervezett Lindsey Adelman is, akinek munkái a zöld design egyik újabb sarkalatos kérdését boncolgatják.

Nevezetesen azt, hogyan is viszonyul egymáshoz a kézműves kultúra és a tömegtermelés. Erre a problémára jelent frappáns választ a német designer, Cordula Kehrer kollekciója az Areaware-nek, aki a fenntartható gazdálkodással termesztett rattant ötvözte a hulladékká vált műanyag szemeteskukákkal. Nemcsak a design utal a fenntarthatóságra és a hulladék-újrahasznosítás kérdéseire: a kukákat a Preda civil szervezetnek köszönhetően a Fülöp-szigeteken élő aeta bennszülöttek gyártják. Egy új éltre kaptak esélyt Coney Island tengerparti sétányának fapallói is: Douglas Thayer letisztult beton-fa padjai a Zen buddhizmus világát idézik. Szó szerint frappáns csavart a (korhadásnak egyébként ellenálló) bútorban a leszereléshez kihajtott és a helyükön ebben az állapotban hagyott csavarok jelentik. Az Art of Board a kiszuperált gördeszkákban találta meg a maga múzsáját: izgalmasan vibráló színes csempefelületeket készítettek ebből az anyagból, míg a Grain a ruhaipari hulladék kartonhengerekből kreált mókás térelválasztót. Az IQEnvironments a világítás és újrahasznosítás terültét ötvözte: Odyssey lámpái kiürült sörösüvegekből készültek.

Egyedi ötletekből tehát nem volt hiány, de van-e olyan erő, amely egységes irányba tereli a szerteágazó próbálkozásokat? Míg az építőiparnak megvannak a maga minősítő rendszerei (LEED, BREEAM stb.), addig a bútorgyártás terén egyelőre nem ilyen rózsás a helyzet. Az egységes követelményrendszer még várat magára, pedig a szakemberek, például Brian Greenberg szerint rendkívül fontos lenne, hogy a bútorkészítés folyamata minden egyes fázisában átlátható legyen. A zöld törekvések terén a Google-lel is együtt dolgozó szakember szerint a legközelebb az egységes minősítő rendszerekhez a Pharos Project jutott, amely ugyan nem jelent hivatalos minősítést, azonban megbízható információs forrásnak tekinthető az épületbe bekerülő anyagokról, így a bútorokról is.