Fiatalság, felelőtlenség, verekedés, nézeteltérés, élvezet, ütközés, megbotránkoztatás, meztelenség, hitelesség, képmutatás, vicc, humor, groteszk, elgyötörtség, fáradság, öregség mind-mind az élet velejárói, és egyben Ed Templeton The Cemetery of Reason című kiállításának ihletadói.
Bár még csak 38 éves, mégis retrospektív címmel is illethetnénk az amerikai profi gördeszkás kiállítását, amely Belgium, és Olaszország után Budapesten az Ernst Múzeumban zárja európai körútját. Ed Templeton videóművész, festő, fotográfus, szobrász és nem mellékesen az egyik leghíresebb amerikai profi gördeszkás, 20 évnyi versenyző múlttal a háta mögött. Az ERNST Múzeumban január 21-én megnyílt kiállítása saját életéről mesél. 1200 fotográfia, szobrok (bigheads), egy videómunka és akrilfestményei mutatják be eddigi munkásságát.
Templeton kiállításának installálása merőben eltér az eddig megszokott letisztult terektől, falaktól. A fotók egymás hegyén-hátán tobzódnak, és szinte lehetetlen egyszerre befogadni az elénk táruló látványt. Főleg azért, mivel a fotók egyenként is megállnák a helyüket, sőt szinte kivétel nélkül mindegyik nehezen emészthető, elgondolkodtató, magába rántó alkotás.
Ed Templeton igen nyitott, közvetlen, mégis visszafogott figura. Minden kérdésre szívesen válaszol, szinte már kényelmetlen őszinteséggel. Hazájában gyerekek ezreinek példaképe ez a világhíres művész, gördeszkás, aki rendkívül mértéktartó példás életével vívta ki generációk megbecsülését. Soha életében nem drogozott, cigarettázott, sőt még egy teli pohár bort sem hajtott le. Ezen nem is csodálkoznánk, ha neveltetése vagy környezete egyértelműen ezt diktálta volna, de korántsem erről van szó. Az amerikai gördeszkás világ, főleg a szponzorált profik nem erről híresek, a drog, az alkohol töménytelen mennyiségben van jelen, sokan küzdenek leszokási problémákkal, Ed Templeton viszont ebből valahogy kimaradt. Utazott velük, járta az Egyesült Államokat, és rengeteg európai turnén is részt vett. Ő a versenyek előtt és után inkább a dokumentálással volt elfoglalva. Állítja, mindig van nála fényképezőgép, és folyamatosan megörökíti a történést, ami épp körülötte van.
Másodpercek haladnak
A kiállítás első termében hosszan elnyúló téglalap alakú fotók egymásutánjába ütközünk, amelyek végeláthatatlan folytonosságot alkotnak. A művész állítása szerint itt az összes fotó mozgó autóból készült. És a tárlatvezetésen, amelyet személyesen kommentál, gyorsan el is mondja, hogy mivel ő Kaliforniában él (tudvalevő, ott nem lehet meglenni autó nélkül), így mindenki mindig kocsiban ül. A sorozat címe: Másodpercek haladnak. Miután saját környezetében elkezdte ezt a projektet, az európai turnékon folytatta.
Cryin Girlz, Teenage smokerz
A következő kisebb teremben a síró lányok képeivel (akrilfestmények) jól megfértek a polaroidfotóval dokumentált cigarettázó tinik. Ed, mivel folyamatosan a deszka pályán gyakorolt, észrevette, hogy ahogy vége a sulinak, rengeteg fiatal cselleng arra, és elkezdte fotózni őket. Volt, akit ismert, volt akit nem. Egy idő után kész gyűjteménye lett a dohányzó tinédzserekből, így adódott az ötlet megmutatásukra. Koncepció volt második látásra.
Meztelen és mégsem
A legnagyobb teremben eszméletlen mennyiségű fotográfia fogadja az odalátogatót, és nem csak fotók, szobrok és vegyes technikával készült kollázsok is részei a térnek. Az egész falat beborító, különböző méretű bekeretezett fényképek Ed szerint közvetlenebbül, teljesebb képet adva mesélik el a történeteket. A gigászi mennyiségű fotóval szemközt 6 meztelen nő portréja látható, de színezésükkel, és a negatív felhasználásával a művész törekedett a meztelenség hangsúlyának csökkentésére. Az alvók (sleepers) sorozat egy átívelés a fotókavalkád és a női portrék között, a lilás-rózsaszínes átfestés álomszerű víziót eredményez, így a fotográfia elveszti hithű ábrázolását.
Minden nagyobb teremben található egy-egy bighead, azaz "nagy fej" szobor, ezek a múzeumi tér kitöltését és a kiállítás egységét hivatottak egyensúlyban tartani.
Ed Templeton kiállításának közvetlen környezete, barátai, ismerősei, a család és utazásai során megismert emberek a központi témái. Viszont természetesen a média világa is inspiráló erőként hat munkásságára. Festményei reflektálnak az elmúlt pár év politikai és kriminológiai történéseire. George Bush és Roman Polansky is műveinek ihletői.
Jobb nélküle, mint vele
A vallás és a hit fontos téma lett munkáiban, bár a művész maga ateista. Viszont gyermekkorát meghatározta a vasárnapi iskola, ahova nagyszülei járatták. Szüleivel a kapcsolata elég hamar megromlott, édesanyja több fotón és festményen is visszaköszön, de anyja betegsége miatt soha nem tudott igazi szülőként helyt állni. Édesapja viselkedése súlyos nyomokat hagyott benne, egyik festményén örökítette meg élete legnagyobb traumáját, a kép mondanivalójára a sajtótájékoztató alkalmával kérdezett rá egy újságíró. A festményen apja látható a fürdőkádban ülve, háttérben színes négyzet alakú csempék, a kád mellett egy kisfiú térdel, és apja a víz alá nyomja a fejét.
„Ed játszott a testvérével, lapát volt a kezében és véletlen a lapátban lévő földet testvérére szórta. Miután édesapja tudomást szerzett róla a fürdőkádból hívta be Ed-et és odatérdepeltette a kád mellé, lenyomta a fejét a víz alá és közben magyarázott, hogy miért is ne történjen ez meg soha többet. „
Templeton semmit sem hallott a víz alatt a magyarázatból, de annyit hozzá fűzött, hogy ezek után nem sokkal apjuk már nem vett részt igazán életükben, aminek csak örülni tudott. Nem hisz a művészet terápia jellegében és nem is ezért festette a képet, csupán fontosnak, élete részének tartotta.
Deanna Templeton
Ed Templeton kiegyensúlyozott lénye nagy részben feleségének Deanna Tempeltonnak köszönhető, akivel 24 éve él együtt. Deanna rengeteg fotón és festményen is felismerhető. Odaadóan támogatja férjét, vegán életmódjukban is osztoznak. Ed a kiállítás összeállításában, és művészetében is jelentős segítséget kap társától.
Ed Templeton kiállítása a valóságról szól, szőröstül-bőröstül kendőzetlenül tárja elénk a mát és tegnapot. Rendhagyó installálásának és különleges képi világának köszönheti kortárs művészeti hírnevét, megbecsülését, Amerikában és Európában egyaránt. Több képén és kisebb szobrain is meghatározóak a szavak, gondolatok. Boldog ember, aki elfogadja a világot úgy, ahogy van, és bemutatja nekünk cicoma és görbe tükör nélkül.
A kiállítást 2011. január 21- 2011. március 20-ig lehet megtekinteni az Ernst Múzeumban. További részletek a kiállításról itt.
Hozzászólások