Paola Navonét a kortárs formatervezés egyik legizgalmasabb alakjaként tartják számon, aki immáron harminc éve elismert szerepet tölt be a férfidominált elit design színpadán. Bár eredeti szakmáját tekintve építész, alkotásai széles spektrumot ölelnek fel: bútorok mellett porcelánt, ékszert, lámpákat és ruhákat is tervez, de bemutatótermek, boltok, kiállítások belső kialakításában, sőt a marketing terén is otthonosan mozog. A sokoldalú alkotó idén a Design Hét Budapest sztárvendége volt és előadást is tartott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Egyik meghívója, a Roomba Home Culture bemutatótermében beszélgethettünk vele.
Szakmabeliek egyenesen géniusznak tartják, aki briliáns érzékkel keresztezi a kézművességet és a technológiát, a nyugatot és keletet, az ót és az újat. Egy dolgot azonban az elején leszögez: „Nagyon fontos, hogy soha ne ismételjem magamat és minőséget hozzak létre. Ez az én luxusom.”
A hetvenes években, karrierje kezdetén az Alessandro Mendini és Ettore Sottsass által fémjelzett Memphis-csoporthoz tartozott, amely Olaszország legmeghatározóbb, máig ismert avantgárd műhelyévé fejlődött. Tagjai a racionális, funkcióelvű design ellen léptek fel, mondván: a tárgyak a funkcionalitáson túl jóval több tartalmat is hordoznak - vizuális történeteket mesélnek el, megindítanak, provokálnak, továbbgondolásra késztetnek. A karrierje elején álló tervezőre komoly hatással volt ez a szemléletmód, tovább erősítette benne a konvenciók elutasítására irányuló törekvést. A rebellis idők Paolájának szemlélete napjainkig mit sem változott: „Úgy gondolom, mindez karakter kérdése. Akkor is és ma is ugyanaz a hozzáállásom. Folyton az a kérdés hajt, hogyan tudom munkáimat továbbfejleszteni, hogy olyat alkossak, ami merőben új, de egyben alkalmazkodik a kor elvárásaihoz.”
1988-ban Giulio Cappellinivel létrehozta a nagyipari termelésre szánt, mégis különleges életérzést kölcsönző márkát, a Mondót, ahol a hétköznapok átlagos anyagait finom és nemes matériákkal keverik, összeeresztve régi és modern formát. Navone nem kötelezi el magát egyetlen stílus, szerep mellett sem, az alkotási folyamatban pedig fontos számára, hogy a maga egyéni útján haladjon. „Egy-egy projekt folyamatos egyeztetések, eszmecserék eredménye” – szögezi le alapelvét az alkotásról. – „Ennek a munkának jelentős része kreatív móka, ahol a közös ötletelés katalizálja a projekt születését.”
Navone újra és újra visszanyúl a múltba, színek és fények segítségével manipulálja az időt, ha kell, játszi könnyedséggel eleveníti fel a retrót vagy vizionálja az űrkorszakot. Anyagismerete is határtalan, olyan izgalmas matériákkal dolgozik, mint az afrikai fa, az indiai textil, az ázsiai kő, a thai papír, a marokkói szövet vagy az új-zélandi gyapjú. Ezekből születnek aztán a kivételes Navone-darabok, a székek, kanapék és ékszerek.
Navone számára az utazás lételem. A diploma megszerzése után két évet Afrikában töltött, majd húsz éven át Ázsiában élt és alkotott. Bár ma Milánóban él és dolgozik, igazi kozmopolita: van lakása Franciaországban és Görögországban, s ha teheti, utazik, az így szerzett inspirációit pedig munkáiba ülteti át. Az utazásról való elképzelése azonban egészen rendhagyó: „Az utazás nem mindig a geográfiai távolságról szól, az utazás egy mentális dolog, ami lehet a házam és a bolt között megtett pár méter, de utazhatok Hongkongba vagy éppen Budapestre is. De hogy leegyszerűsítsem: nem az a fontos, hogy a lábaidon utazz, inkább az elméddel.”
A tervezőnő, a kilencvenes években többször járt Magyarországon. „Budapest ugyanaz a csodás város maradt, mint sok évvel ezelőtt. Mégis mintha tisztább és könnyedebb lenne. Nem az fajta tisztaság, amit látsz, hanem amit érzel.” Amikor Milánóról kérdezzük, megnyugtató könnyedséggel válaszol: „Nem gondolom, hogy bármelyik ország – legyen az a feltörekvő India vagy Kína – megelőzné Milánót, ebben a kérdésben sokkal inkább az országok hozzáállása a döntő. A feltörekvő országok elképesztő pénzt és energiát fordítsunk a kutatásokra, a vizuális edzésre. Sokat költenek arra, hogy feltérképezzék, mi mindent tartogat számunkra a jövő.”
És hogy miben látja a fiatal formatervezők kiugrási lehetőségeit? Navone szerint „mindennek lehet jövője, a világ óriási, s ha valami jót csinálsz, akkor fel fognak fedezni. Bár a gazdasági helyzet bizonytalan, az élet nehéz, de személy szerint engem mindig lenyűgöznek azok a tervezők, akik maguk valósítják meg terveiket. Ez ugyanis rengeteg energiát emészt fel, hiszen a tervezés, az előállítás, az értékesítés, a megrendelők kielégítése, külön-külön is embert próbáló feladat.”
Navone szerint az elmúlt években Budapesten is fellendült kézműves, manufakturális designszakma nemcsak Magyarországon létezik, saját hazájából azonban kifejezetten hiányolja. „Mintha az olasz tervezők kicsit el lennének rontva: nem hiszik el, hogy kétkezi munkával maguk is meg tudnak csinálni dolgokat. Ez vélhetően az iskolában felvett attitűd; számos országban, például Hollandiában, Angliában, Franciaországban vannak olyan speciális iskolák, ahol megtanítják használni a kezedet. Ez az oktatás meghatározó eleme. Ám a gyakorlat mellett legalább ennyire fontos, hogy a kíváncsiság hajtsa az alkotót, fontos, hogy bennük legyen a felfedezés vágya, ami egyfajta mentális tornaként is jellemezhető. Bár egyeseket a természet vonz, másokat a technológia, mégis meg kell tanulni nyitottnak lenni egymás iránt.”
Hozzászólások