40 évvel ezelőtt ezen a napon, augusztus 20-án indult be először a Libegő. A megnyitón 1970-ben a vártnál nagyobb tömeg láttára a tervezett 10 óra helyett kilenckor átengedték a közönségnek az új pályát. Akkor 5 forint volt egy menet, és 7 forint volt egy oda-vissza jegy. Az augusztus 22-iki Népszabadságban a kerületi Tanács már kifejezetten azt kérte, hogy ha lehet, később próbálják ki a libegőt, vagy legalább a felső állomást válasszák az érdeklődők - az alsó állomásnál ugyanis több ezres sorok alakultak ki!
Az első tervektől a megépítésig több évtized telt el. 1933-ban ifj. Hantos István állt elő az ötlettel, hogy drótkötélpályát építene Zugligetből a János-hegyre. Részletes tervére előzetes engedélyt is kapott, ám a tervből végül sosem lett valóság. 1936-ban is komoly tanulmányok készültek, melyeket a fővárosnak is bemutattak. A támogatók mellett ellenzők is akadtak: a BKV elődje, a Bszkrt attól tartott, hogy a drótkötélpálya a fogaskerekűtől vihet el utasokat. Mások azt kérdezték: elegendő forgalmat tud-e majd generálni az egyetlen attrakciónak mondható Erzsébet-kilátó? A forgalombecslések optimisták voltak - beszámították a téli síturizmust is. 1940-re az első műszaki dokumentációk is elkészültek - de a történelem további menete nem a turizmus fejlődését, hanem a második világháborút hozta el. 1945-ben egy másik javaslat is napvilágra került: ez a pálya a Vörösvári út - Bécsi út sarkától a Hármashatár-hegy felé vitte volna az utasokat - de ebből sem lett semmi. A Hármashatár-hegy tetejét ugyanis a katonaság szállta meg. Végül 1967-ben a XII. kerületi Tanács megbízásából az UVATERV látott neki az újabb János-hegyi tervek elkészítésének. 1969. március 24-én megkezdődött a kivitelezés. A munkálatokat Pataki László irányította, a kivitelező az Országos Bányagépgyártó Vállalat volt. A drótköteleket és a székeket osztrák importból, a Brüder Girak cégtől szerezték be.
Az állomásokat a Pest megyei Közúti Építővállalat kivitelezésében építették meg. Az alsó állomást a Csiga út - Zugligeti út sarkánál helyezték el. Itt korábban villamos-megállóhely volt, amit áthelyeztek. Ma már csak egy büféként működő régi villamoskocsi, valamint a végállomás gyönyörű, de pusztuló épülete emlékeztet arra, hogy ide nem csak busszal lehetett feljutni, hanem az 58-as villamossal is. (Ma a Nyugati térről induló 291-es busszal lehet megközelíteni az alsó állomást.) Az állomás vasbeton szerkezetű, földszintes épület. Előtt egy körülbelül 14x13 méteres betonozott téren lehet fel-, illetve leszállni. A felső állomás a János-hegy teraszos részén, 489 méteres magasságban lett kialakítva, egy autóbusz-forduló mellett. Valamikor itt állt a Jánoshegyi vendéglő faépülete is, melynek "újjáélesztésére" többször is tettek javaslatot, ám a megvalósítás mindeddig elmaradt.
Épül a Libegő 1969-ben.
A névadásra pályázatot írt ki a kerület, és ennek - akárcsak később a Megyeri hídnál - óriási sikere lett, az egész város a névadással foglalkozott. A több tízezer (!) javaslat közül végül egyik sem valósult meg, a végleges rövid név a "Lebegő" javaslathoz közeli "Libegő" lett. A teljes, hivatalos név "Libegő" Jánoshegyi Légpálya lett.
A felső és alsó állomás között 262 métert emelkednek az utasok a kb. 12 perces menetidő alatt. A pálya hossza 1040 méter. A kötélen 101 szék himbálózik, másodpercenként kb. másfél métert haladva előre. Ezzel a tempóval óránként akár 500 utast lehet egy irányban elszállítani. Szerencsére komoly baleset sosem történt. Beindulásakor a kerület kezelésében volt a pálya, majd többszöri váltás után ma (ismét) a BKV üzemelteti. 2010-ben gépészeti felújítást és a kötélpálya karbantartását követően megújulva várja a vendégeket. Augusztus 20-án lesz 60 éves a Gyermekvasút teljes szakasza és 40 éves a Libegő, így a BKV közös programmal emlékezik meg az évfordulókról - a részletes program itt olvasható.
A Libegőt több "testvére" is követte Budapesten. 1972-ben a Normafánál, majd 1973-ban az Anna-réten avattak drótkötélpályás sífelvonót - igaz, ezeket csak téli üzemre tervezték. Az országban számos hasonló pálya épült, elsősorban sípályákhoz. Sátoraljaújhely mellett néhány éve avattak drótkötélpályás felvonót - 1332 méteres hosszával ez ma az ország leghosszabbja. Idén pedig arról született döntés, hogy az erdélyi Szent Anna-tóhoz épüljön egy közel 2 km hosszú drótkötélpálya.
A drótkötélpályák többsége sípályákon üzemel, így elég logikus, hogy felmerült egy János-hegyi sípálya építésének ötlete is. Ehhez egy középső állomást is beiktattak volna a pályán. A pálya kialakításába bele is kezdtek, ám egy halálos balesetet követően építését leállították, és azóta sem indították be újra - bár a rendezési tervekben még mindig az szerepel, hogy "a sílesikló pálya és a középállomás kialakításának lehetősége megtartandó". Ugyanakkor az évi 2-3 igazán jó havas hétvégére gondolva vitatható, hogy megéri-e a pályán álló erdőt kiirtani egy alig kihasználható sípálya kedvéért.
A megvalósult pályák mellett egy sor meg nem valósult terv is említhető a Libegő születésének korából. Sopronban a Lővérekre, Pécsett a Misina-tetőre, a Balatonnál a Badacsony-hegyre, a Mátrában a Kékes-tetőre álmodtak libegőket - egyik sem valósult meg.
Budapesten az alábbi helyekre terveztek drótkötélpályákat (ld. térképünket a budai hegyekben tervezett pályákról):
- Gellérthegyi kötélpálya: A Gellért-hegy és a Duna partja közötti összeköttetés már az 1900-as évektől egészen napjainkig napirenden van. Régebben siklót, az ötvenes években drótkötélpályát álmodtak a Citadella tövébe. 1961-ben Kemenes Arzén mérnök állított össze egy javaslatot, 1967-ben Sidlovics József vezetésével az UVATERV-nél készítettek vázlatterveket. A lenti állomás az egyik változat szerint a Döbrentei térnél, a másik, jóval merészebb változat szerint a Belgrád rakparton lenne. Utóbbi esetben a drótkötélpálya közbenső támaszok nélkül ívelne át a Duna felett! Kérdés persze, hogy egy ilyen pálya hogyan illeszkedne a történelmi városképbe, a technikai nehézségekről már nem is beszélve. Napjainkban nem ilyen merész ötletek "hódítanak", de ismét napirenden van a kérdés: siklót terveznek a Rác fürdő és a Citadella közé. Akármilyen módon épülne is meg, kétségkívül tehermentesíthetné a Citadella környékét a nagy busz- és autóforgalomtól. Ellenzői szerint viszont túl sok fa kivágásával járna a beruházás.
- Hármashatár-hegyi kötélpályák: A Hűvösvölgy - Hármashatár-hegy és Hármashatár-hegy - Bécsi út autóbusz-végállomás közötti szakaszon megépülő kötélpálya terve már 1954-ben megszületett. Egy két szakaszból álló pályát terveztek, de 1956-ban a tervező munka megszakadt. Az induló állomást a Bécsi út - Vörösvári út találkozásához tervezték, egy közbülső hármashatár-hegyi átszállóhely után a fenti végállomás az úttörővasút hűvösvölgyi végállomásánál lett volna. A tervek szerint 2,5 méter / mp sebességgel 70 kocsi járt volna fel-le a 2200 méter hosszú pályán. Bizonyára nagy élmény lenne átlibegni az Ördögárok völgye felett!
- Farkas-hegyi kötélpálya: Drótkötélpályát álmodtak a hetvenes években a farkasréti villamos-végállomás és az Úttörővasút (ma Gyermekvasút) széchényi-hegyi végállomása közé is. Az Ördögorom csárda környékén lehetett volna az alsó állomás, a fenti természetesen a vasútállomás közelében. "A lefelé haladó utas a Sashegy, Márton-, Orbán-hegyek alkotta teknő ritka településében, fás, virágos udvaraiban gyönyörködhet, dél-kelet felé a Rupp-, Tűzkő-, Naphegy lejtői, a közöttük fekvő völgyeken át a Gazdagrét, Keserűvíz telep mezői, távolabb a kelenföldi lakótelep lakótelep tárul az utas elé" - álmodozott a Budapest újság 1969-ben.
Hozzászólások