Miért alakult ez így az elmúlt évtizedekben? Azt sokan tudják az Olvasók közül, hogy a klasszikus, esslingeninek mondott redőny a maga fa tengelyével és fából készült lamelláival több évszázados múltra tekint vissza. Hazánkban is alkalmazták már a múlt század második felétől kezdődően tömegesen. A második világháborút követő, feszített ütemű újjáépítés, valamint az ötvenes években megkezdett lakásépítési program során azonban elfelejtődött (valószínűleg költségcsökkentési és időtakarékossági okokból), és az akkori, államilag támogatott energiaköltségek mellett kevesen gondoltak még energiatakarékosságra. A hatvanas évektől kezdődően azután a vidéki családi házakon ismét megjelent a redőny, sajnos azonban már jóval rosszabb minőségben, és a hetvenes évek második felétől pedig az utólagos szerelésű, a homlokzatot elcsúfító, „kisipari” műanyag redőny is tömegessé vált. Ez a trend csak két évtizeddel később kezdett megváltozni, amikor is – jelentős részben az energiaköltségek, így az épületek üzemeltetési költségeinek növekedésével is összefüggésben, valamint az esztétikai szempontok erősödésével – ismét alkalmazzák a korszerű redőnytokokat, immáron egyre gyakrabban teljesen alumínium redőnyszerkezeteket beépítve.
Valószínűleg kevesen ismerik a redőnyöknél sokkal kedvezőbb fényszabályozást biztosító, hangsúlyosabb, izgalmasabb homlokzati képet nyújtó külső lamellás árnyékolókat. Pedig egy Cochot nevű párizsi asztalosmester már 1812. április 14-én megkapta a teljesen új elven működő, fa elemekből összeállított szerkezetére a szabadalmi védelmet. A szerkezet lényege, mely majd' kétszáz év alatt sem változott, hogy a vízszintes (akkor még fa) lamellák, melyek szalagokkal vannak összekötve, tengelyük mentén elfordíthatóak, illetve a szalagrendszer által teljes mértékben felhúzhatóak. A szerkezet neve ezért is francia eredetű: Jalousien, magyarra gyakran, meglehetősen leegyszerűsítve „lefordítva”: zsaluzia. A korszerű külső lamellás árnyékolók természetesen már kizárólag kiváló felületkezeléssel (lakkozott, vagy porszórt) ellátott alumínium alkatrészekből állnak, 50, 80, 100 esetleg 120 mm-es lamellákkal gyártva, melyek megbízható minőségű perlon, esetleg UV-álló műanyagbevonatú drótkötéllel vannak feszítve.
Természetesen ezek a szerkezetek, amellett, hogy a fényt sokkal finomabban engedik szabályozni, a redőnyöknél megszokott teljes sötétséget (100 %-os elvi fényzárást) nem tudják biztosítani. A vezető gyártók ezért a szerkezetet az elmúlt évtizedben továbbfejlesztették. A fejlesztés eredményeképpen születtek a sínes megvezetésű lamellás árnyékolók, a Raffstore-ok. Ezekben a termékekben a lamellák fém csapokkal vezetősínekben vannak megvezetve, így biztosítják a nagyobb szerkezetek gyárthatóságát és szél elleni ellenállást is. Ugyanakkor a profilozott alakú elemek, melyek 65, 80, 92 mm szélesek, jobban zárnak, így a fényzárás hatásfokát 92 %-ig sikerült növelni. A fejlesztés nem csak a műszaki tartalomban, hanem az esztétikai megjelenésben is tükröződik. A gyártástechnológia fejlődésével a lamellák immáron S és Z alakú alakkal és íves vezetősínekkel is rendelhetők, melyek sokkal attraktívabb homlokzatot biztosítanak, és nyitott, vagy félig nyitott állapotban jelentősen több fény tükröznek be a beltérbe. Ez pedig nagyon nagy előny, így biztosítva a külső homlokzat sugárzó hő elleni védelme mellett a világosságot.
A gyártó cégek fejlesztői azonban nem álltak meg ennél a műszaki „stációnál”: a 2006-os év világújdonsága a már csapok nélkül, a vezetősínen stancolt hornyokkal megvezetett lamellázatú Raffstore, melynél a rések felületének további csökkentésével mintegy 95 % -os fényzárást értek el. Ennél a típusnál a legalsó elem, a zárósín is 90° - kal elfordul az árnyékoló teljesen zárt állapotában, így is javítva a sötétítést, és az esztétikus megjelenést.
A ház tervezésekor javasolt elgondolkodni, hogy valóban csak a redőnyszerkezetek léteznek-e kizárólag elképzeléseinkben. Bár kétségtelen előnyük, hogy betörés-késleltetési szempontból is lehet velük számolni, azonban a mai korszerű nyílászáró-vasalatok, biztonsági üvegezések, mozgás- és nyitásérzékelős riasztók világában a redőnyök mechanikai-védelem előnye is háttérbe szorul. Különösen érdemes a Raffstore-ok alkalmazása nagy (esetleg déli, nyugati tájolású) üvegfelületek esetén, valamint ott, ahol redőny esetleg csak megosztva építhető be (2,8 m szélesség felett). Természetesen ezek az árnyékolók is ideálisan szerelhetők be a falazatba rejtett tokrendszerekbe (pl. a HELLA Trav), de akár utólag, a nyílászáróra vagy a homlokzatra is ráépíthetők. Talán a háziasszonyoknak fontos szempont, hogy a redőnyökhöz hasonlóan kombinálhatók rugós, rolós szúnyoghálóval is.
Az épületek hőháztartásának gazdaságos szabályozása kiválóan megvalósítható lamellás árnyékolókkal. Ehhez további segítséget biztosítanak az elektromos működtetéssel párhuzamosan alkalmazható vezérlések: a távirányítóval történő mozgatás, a programozható időkapcsolók, szél- és fényérzékelők, melyekről a ház felépítésének ismeretében mindig a gyártó szakemberei adnak optimális felvilágosítás, megoldási lehetőségeket.
A cikkünkben említett párizsi asztalosmester valószínűleg nem gondolta, hogy találmánya, még ha jelentősen átalakítva is de évszázadokkal később is megjelenik az épületeken.
Amennyiben a témával kapcsolatban további kérdése lenne, forduljon bizalommal szakértőnkhöz!
Köszönjük a Hella szakértőinek a cikk elkészítéséhez nyújtott segítségét!
Hozzászólások