Siófokon, az 50-es évek közepétől a várost és környékét ellátó kenyérgyár működött. Miután a termelést leállították, a gyár épülete és területe a város legmagasabb pontján kihasználatlan barna mezőként állt. Juhász László siófoki üzletember fogalmazta meg azt az elképzelést, hogy a kihasználatlanul álló ingatlan átépítésével és kiegészítésével jöjjön létre egy olyan komplexum, amely építészeti megvalósításával és funkciójával hosszú évtizedekre meghatározó, emblematikus épületegyüttese és intézménye lesz a régiónak és az országnak.

Intenzív tervezgetés következett: az ötletet mind a kultúra mind a tudomány képviselői jónak és megvalósítandónak találták. Az elmúlt négy évben több kiállítást szerveztek az épületben, elsősorban kortárs magyar és nemzetközi képzőművészek anyagainak bemutatásával.

A Siófoki Önkormányzat jelentős önerő elkülönítésével és kormánytámogatás ígéretével úgy döntött, hogy nemzetközi építészeti tervpályázat kiírásával, hozzákezd a megvalósításhoz. A tervpályázatra érkező tervek elbírálásához építészekből, művészettörténészekből és gazdasági szakemberekből álló nemzetközi bíráló bizottságot kért fel, és a kiírásban egyértelművé tette, hogy a nyertes pályamű készítőjével „a szolgáltatás megrendelésére irányuló szerződést” köt. A 12.500 négyzetméter beépített területre kiírt pályázatra jelentős számú pályamű érkezett, melyek bírálata jelenleg folyamatban van, eredményhirdetés 2010. július 30-án lesz.

Vízió

Az új intézménnyel kapcsolatos víziók különböző szempontok alapján válnak megfoghatóvá. Ezek közé sorolható a használaton kívül helyezett ipari épület és a kultúra népszerű párosítása csakúgy, mint a város hagyományosan erős tömegszórakoztató és üdültető jellegének összekapcsolása vagy épp ellenpontozása a magas-kultúrával. Gyár és művészet, tömegszórakozás és magas-kultúra csak két alapvető párosítás azok közül a szempontok közül, amelyek a leendő Művészeti, Kulturális, Oktatási és Technikai Központ ideáit megfogalmazzák.

Művészet és tudomány – a határterületek keresése

A „320º” projekt ideája egy komplex központ létrehozása. A központ működése során figyelemmel kíséri majd a világban zajló művészeti változásokat, a társművészeteknek is helyet biztosít (építészet, zene, színház, performance...), monitorozza az általa fontosnak tartott technikai és technológiai újdonságokat és azokat kiállítások, bemutatók alkalmával a közönség számára elérhetővé is teszi, valamint a működéséből eredő tapasztalatokat, eredményeket az érdeklődők számára hasznosítható tudásként és tapasztalatként tovább is kívánja adni.

E komplex tevékenységi mátrix működésének előképeként olyan intézmények lennének felsorolhatóak, amelyeknél találkozik és együttműködésbe is lép egymással művészet, tudomány, technológia és oktatás. Ilyen összetett, komplex világképet adó intézmény volt például a Buahaus, ahová a 20. századi modern művészet és kultúra gyökerei is visszavezetnek.

A „320º” működése során akár tudományos, akár művészeti értelemben tehát olyan projektek bemutatását részesíti majd előnyben, amelyek a művészet vagy a tudomány aktualitásaira kérdeznek rá, azok határait feszegetik, a bevett mechanizmusokat kérdőjelezik meg, és ezzel mutatnak túl a megszokott válaszokon. E határpontokat kereső profiljából adódóan kívánja az intézmény a gyűjteménypolitikáját is alakítani.

Természet és technológia – a jövő kihívásai

A művészet és a tudomány határterületeinek keresése és összekapcsolása mellett a „320º” működését és vízióját két fogalom határozza majd meg: a természet és a természeti környezet minél pontosabb feltérképezése és működésének megértése - amely minden bizonnyal a 21. század egyik legnagyobb kihívása lesz - valamint a folyton megújuló technológiák követése és közvetítése. A jelentős technológiai újítások a világ aktuális tudásszintjének legmagasabb fokát képviselik, így megértésük mind a felnövekvő generációk, mind egy precíz jövőkép megfogalmazása miatt döntő kérdés lehet csakúgy, mint az élő és a minket körülvevő élettelen világ folyamatainak követése. Az intézmény kiállítás-politikája e problémák művészeti és tudományos bemutatására fog épülni, és figyelembe veszi azt, hogy a projekt Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton közelében valósul meg. A kiállítások egy részének megvalósításánál így a természet alkotóelemei közül a víznek kiemelt szerepet szánunk, és a Balatonnak, mint lehetséges kiállítási helyszínnek a lehetőségével esetenként számolunk.

A környezet-kultúra alakítása

A projekt alakítói aktívan is részt kívánnak vállalni a környezet-kultúra alakításában, a környezet védelmében és népszerűsítésében. Ezért is helyeznek kiemelt hangsúlyt az intézmény működtetése során alternatív energiaforrások felhasználására és ezek működésének bemutatására, a hulladékkezelés szelektív formájára, az újrahasznosítás és az energiatakarékosság fontosságára. A projekt területén megvalósuló zöld területek környezeti/környezetvédelmi szempontból a kiírók számára különösen értékes helyszínek, melyeket akár demonstratív célokra is fel lehet használni.

Sztráda és város: dinamika, ritmus, rekreáció

E szempontok felvetése két okból is döntő kérdés: az épület az egyik legforgalmasabb hazai sztráda útvonal közelében fekszik (M7), és látogatóinak egy része minden bizonnyal innen is fog érkezni majd. A sztráda állandó dinamikája és az épület fogadóház, pihenő, kikapcsolódást jelentő karaktere között így megfelelést kell teremteni. 

Az épület a város és a környező települések életébe ágyazódik majd bele, amelynek ritmusát, aktuális életét, hullámzásait le kell hogy képezze vagy ellenpontoznia kell azt (szezonális időszakok - nyári csúcsidő, ősz- tél- tavasz; napközben-este; jóidő-rossz idő). A ház környezetét és látogatottságát meghatározó sztráda dinamikája és annak esetleges ellensúlyozása valamint a város aktuális élete figyelembe veendő kérdések.

Design – új munkastílus, kortárs tartalom, kortárs környezet

A 320º mind a munkakörnyezet, mind a látogatói viszony kialakításában az utóbbi évtizedben egyre nagyobb teret nyerő közösségi élményeket helyezi előtérbe. A munkatársak számára ergonomikus, kooperatív munkafeltételeket és munkaközösséget ajánl, a látogatók számára pedig olyan élményeket, amelyek nem csak a kiállított anyag bemutatásából, hanem a kiállítás készítésének háttérmunkáiról, műhelytitkairól is szólnak, és esetenként nem hogy tiltja, de kifejezetten elvárja a közönségtől, hogy a saját eszközeivel ő maga is alakítson egy-egy adott bemutatót.

A létrejövő új intézmény számára fontos kérdés, hogy a világon nagy sikert aratott magyar design fejlesztések és termékek is a kialakítandó látogatói és munkakörnyezet részét alkossák.