A szélsőséges szárazság a legtöbb venezuelai számára az elviselhetetlen hőséget, a vízfogyasztás korlátozását és az áramellátásban jelentkező hiányokat jelenti, néhányuknak azonban nosztalgikus emlékeket is előhoz. Miután a vízfelszín soha nem tapasztalt szintre süllyedt, előkerültek egy venezuelai város, Potosi maradványai, amelyet 1985-ben egy duzzasztógát megépítés után kerültek víz alá. A húsz négyzetkilométeres víztározóból többnyire csak a templom 26 méteres harangtornyának csúcsa látszik; 2010 eleje óta azonban az egész terület száraz lábbal bejárható.

A templom homlokzata és tornya többé-kevésbé épségben megmaradt, a hajóból azonban csak a váz látszik. Az egykor 1200 fős városkának előkerült a víz alól a temetője, a főtere, valamint az akörül álló, lebontott házak maradványai. A lakosságot 1985-ben telepítették ki; maga Carlos Anders Perez akkori államfő látogatott a helyszínre, és szólította fel távozásra a helyieket.

Venezuela áramellátásának 68%-át vízerőművek biztosítják, ám a szokatlan szárazság miatt Hugo Chávez idén februárban vészhelyzetet jelentett be. A Potosi helyén elterülő tó erőműve kapacitásának mindössze tíz százalékán üzemel, és félő, hogy ez tovább csökkenhet.