Egy bizarr médiaháború betetőzéseként sajátos műalkotás körül folyik a vita a német fővárosban. A baloldali Tageszeitung (röviden Taz) és a Springer-birodalom éke, a Bild napilapok szerkesztőségei között dúló évtizedes háborúskodás legújabb csodafegyvere egy négy emelet magas szoborkarikatúra az előbbi székházán. Az alkotás a Bild szerkesztőségét és kiadóját figurázza ki, középpontjában a rivális lap gigantikus férfibüszkeséggel felszerelt, pucér főszerkesztőjével, Kai Diekmannal. A szobrász, Peter Lenk persze esküszik rá: a domborművön nem Diekmann látható.

Az 1946-ben született, karikaturisztikus szobraival híressé vált Lenk becsületszava azonban kevéssé hihető: a művész honlapjáról ugyanis nyíltan kiderül, hogy a „Béke legyen veled” című dombormű a Bild szexuális életével foglalkozik, kiemelten kezelve a főszerkesztő „pénisznagyobbítását”. Diekmannon kívül a Taz homlokzatán megjelenik a Springer-médiabirodalmat alapító Axel Springer és özvegye, Friede is. Ráadásul az alkotás látható az utca túloldalán álló, aranyszínű Springer-toronyházból is, amelynek 17. emeletén a Bild készül. A legkevésbé azonban az Axel Springer AG jelenlegi feje, Mathias Döpfner örülhet: őt a szobrász disznótesttel ábrázolta, amint épp erőszakot tesz a Berlin városát jelképező medvén.

Savanyú a szőlő – mondhatja joggal a napi hárommilliós példányszámával Európa legnagyobbjának számító Bild a 65 ezres előfizetői bázissal épp csak elvegetáló Taz gesztusára. A Springert azonban voltaképp hidegen hagyta a provokáció; annál dühödtebben reagált a Taz-székház ötödik emeletén dolgozó Ines Pohl, a lap négy hónapja kinevezett új főszerkesztője. Míg az épületet kezelő Taz-vezetőség áldását adta a szoborra, Pohl „szánalmas provokációnak” tartja és eltávolíttatását követeli – írja a Spiegel.

A vita gyökerei egyénként jóval mélyebbre nyúlnak. A berlini baloldal hagyományosan a hatvanas évek diáktüntetéseit hevesen bíráló Bildet és személyesen Axel Springert tartotta felelősnek Benno Ohnesorg meggyilkolásáért és a legendás diákvezér, Rudi Dutschke elleni merényletért. Az évtizedes rivalizálásból általában a Taz újságírói kerülnek ki győztesen; a berlini kereszténydemokrata unió heves tiltakozása ellenére elérték például, hogy a szerkesztőségük előtti Kochstrasse egy részét Dutschkéről nevezzék el. 2001-es kinevezése óta a Bild főszerkesztője a Taz legkedveltebb céltáblája. 2002-ben a lap szatíra-rovatában megjelent egy álhír Diekmann Miami-ban végzett pénisznagyobbító műtétjéről, amely egy műhiba következében a páciens kasztrációjával végződött volna. Diekmann harmincezer euróra perelte be a lapot, a bíróság azonban ellene ítélt: a Taz újabb győzelmet aratott.

Az új fricska, a négyemeletes installáció azonban megosztja a Taz szerkesztőségét is, bár eltávolítani kevesen akarják. Nehezen is lehetne, két évig ugyanis szerződés kötelezi az épület kezelőjét a kinn tartására. A szobrász, Lenk egy szóbeli egyezményre hivatkozva kijelentette: ha bárki hozzáér művéhez ezalatt, 130 ezer eurós kártérítést fog követelni – és ez még baráti árnak számít.