Sokszorosára bővül Berlin egyik leglátogatottabb kulturális intézménye, a 2001-ben megnyílt Zsidó Múzeum. A Daniel Libeskind tervei alapján épült, gyorsan világhírűvé vált múzeumnak azóta már kapott egy üvegezett udvarbeépítést, most pedig a régi nagybani virágpiac közeli épületével bővül. A hatvanas években emelt, hatezer négyzetméteres csarnokot ugyancsak Libeskind tervei alapjáb alakítják át, hogy a múzeum könyvtárának, archívumának és oktatási tereinek adjon helyet.

A 2001. szeptember 11-én nyitott berlini Zsidó Múzeum Daniel Libeskind egyik első befejezett épülete volt. Összetett, mélyen szimbolikus tömbje azonnal világhírnevet szerzett a lengyel zsidó családból származó, az Egyesült Államokban élő építésznek, aki azóta a legkeresettebbek közé tartozik (Magyarországon a Kormányzati Negyed zsűrijének tagjaként járt). A múzeum a német főváros egyik legnépszerűbb intézménye; bár a hagyományos központoktól távol esik, évente 750 ezer látogatót fogad. 2007 szeptemberében adták át az első bővítést, amelyet a múzeum történelmi épületszárnya, az 1735-ben épült barokk palota udvarának beépítésével jött létre. A múzeum illetékesei a közelmúltban jelentették be, hogy újabb bővülésre nyílik lehetőség.

A barokk szárnnyal szemközt, az E. T. A. Hoffmann Promenade mentén fekvő, hatezer négyzetméteres csarnokot Bruno Grimmek tervezte a hatvanas évek elején, és egészen a közelmúltig a berlini nagybani virágpiacot szolgálta. A csarnok az átépítés után, a remények szerint akár már 2010-ben a múzeum részévé válhat. A tízmillió eurós költségvetésből hatot a kormány finanszíroz, a fennmaradó összeget pedig a múzeum szponzorai teremtik elő. Az új szárnyban az archívum és a könyvtár elhelyezése mellett országos jelentőségű oktatási központot kívánnak létrehozni.

Libeskindnek nem idegenek a hasonló feladatok. Torontóban épülő felhőkarcolója ugyancsak egy hatvanas években emelt épület bővítése, a Dán Zsidó Múzeumot pedig egy régi téglaházban alakította ki.