Alaposan felkavarta a denveriek kedélyét a repülőtér közelében ágaskodó közel tízméteres kék musztáng, amelynek fémes felületét és izzó tekintetét démoninak tartják, különösen viharos időben, amikor a látvány kifejezetten apokaliptikusnak tűnhet. A városvezetés megvédte a köztéri szobrok legújabbikát, mondván, hogy a műnek az érzelmi reakció kiváltása a célja, ezt pedig kétségkívül elérték. 

Az óriás kék musztángra baljós előtörténete miatt sokan kezdettől fogva ellenszenvvel tekintenek. A denveri városvezetés még 1993-ban, az új repülőtér építésekor kérte fel Luis Jimenezt a szobor megalkotására. Az új-mexikói művész a vadnyugati témák kiemelkedő megjelenítésével szerzett hírnevet, két művét a Smithsonian Amerikai Művészeti Múzeumban is kiállították. A sors tragikus módon szólt bele az alkotás folyamatába: a félkész munka egy súlyos darabja a csörlőről rázuhant a művészre, aki életét vesztette a balesetben. A fémes bevonatú musztángot Jimenez két fia fejezte be, pontosan egy éve.

A Vadnyugatot és az utazás végtelenségét jelképező lószobrot eleve úgy tervezte a művész, hogy erős hatást keltsen, és érzelmi állásfoglalásra késztessen. Mindez sikerült is, mert a kék musztáng egyetlen utasnak sem kerüli el a figyelmét. Ők még nem emeltek kifogást a látvány ellen, azonban a helyiek egyre hevesebben lázadnak az „ördögi Bluecifer” ellen. A lótól állítólag a gyerekek félnek a legjobban, különösen vihar idején, amikor a sötét felhők előterében még szembetűnőbben rajzolódnak ki a fajta elemi vadságát ábrázoló vonások, a kitágult orrlukak, a vörösen izzó tekintet és a hidegen ragyogó fémes felület.

A lakosok petícióban követelik a városvezetéstől a szobor eltávolítását, eddig csekély eredménnyel. A megbízók ugyanis kiálltak az alkotás erényei mellett, abban bízva, hogy az idővel – amint ez már oly sokszor megtörtént – megváltozik a művészeti értékhez való viszony. A kék musztáng 2013-ig biztosan a helyén fog állni, így a helyieknek van még néhány évük rá, hogy elfogadják a művet.

Denver amerikai viszonylatban is élen jár kortárs művészeti programjával: rendkívüli új kulturális központját David Adjaye, a tanzániai származású fiatal brit sztárépítész tervezte. Az állami megbízásból készült köztéri szobrok mindenütt feltűnnek a városban, közülük a belvárosi irodaház üvegfalán bekukucskáló óriásmedve lett a lakosság nagy kedvence. A nemzetközi repülőtér saját hatáskörén belül külön projektet indított, amelynek keretében harminckilenc művész teszi izgalmasabbá a terminálok és környékük összképét.