Aligha lehet elképzelni izgalmasabb és látványosabb építészeti kihívást, mint egy félig elsüllyedt óceánjáró átépítése. Így gondolja ezt a cataniai egyetem kutatócsoportja, az ICSplat is, amely a januárban zátonyra futott és elsüllyedt MS Costa Concordia hajótestjének újrahasznosítására, mesterséges szigetté formálására írt ki nemzetközi pályázatot – tudván, hogy a hajótestet egyébként elbontják és eltüntetik a helyszínről.
A félig elsüllyedt MS Costa Concordia az olaszországi Giglio partjánál. Fotó: Wikipédia
A New Concordia Island címmel, idén július 31-én meghirdetett nemzetközi ötletpályázatra olyan elképzeléseket vártak, amelyek a hajóroncsot Giglio szigetének új tájképi elemeként kezelik, lehetőség szerint egységben a környező természeti tájjal. Mivel a pályázat kiírásakor már köztudott volt, hogy a roncsot megpróbálják elbontani, a feladat bizonyos értelemben abszurd és megvalósíthatatlan, de egyben páratlan és izgalmas is. Nem véletlenül sikerült megnyerni a zsűribe a nemzetközi építészvilág olyan közismert szereplőit, mint Geoff Manaugh, a BLDGBLOG alapítója és szerzője, Eva Franch i Gilabert, a New York-i Storefront igazgatója, Francois Roche, a párizsi R&Sie(n) tagja vagy Yoshiharu Tsukamoto a tokiói Atelier Bow Wow-ból.
A beérkezett pályamunkák alapvetően kétféleképp közelítettek a hajóroncsot. Egy részük érintetlenül hagyja azt, a tragédiára emlékeztető állandó jelként, illetve eredeti formájában, de új minőségben hasznosítható épített térként. Más részük komplex vágási és bontási műveletekkel teremt új téri formákat a félig elsüllyedt hajótest segítségével. A zsűri alapvetően az utóbbi hozzáállást preferálta, a két első helyezettből legalábbis így tűnik ki.
I. helyezett: Alexander Laing & Francesco Matteo Belfiore, London, Egyesült Királyság
A pályázat első helyezettje, a londoni Alexander Laing és Francesco Matteo Belfiore közös munkája a hajóroncs elsüllyedt, láthatatlan belső tereit tárná fel úgy, hogy eltávolítja a vízvonal fölé eső szekciót, a víz alá került részt viszont megtartja. A rendkívül izgalmas gondolat egy sosem látott metszetet mutat meg a hajóból. A feltáruló tereket a tervezők különféle nyilvános funkciókkal, például belső kertekkel töltenék meg, amelyeket két, a vízen úszó ösvénnyel csatolnának a közeli partszakaszhoz.
II. helyezett: Vulmaro Zoffi, Milánó, Olaszország
A második helyezett milánói Vulmaro Zoffi ötlete nagyon hasonló az első díjaséhoz: szintén a vízvonalnál vágná el a hajótestet, de nem hasznosítaná a belsőt, hanem az elvágott szerkezeten a tengeri madarak számára alakítana embertől háborítatlan pihenő- és fészkelőhelyet. A pályamű alapgondolata szerint apály esetén a roncs vonalaira telepedő, azt kirajzoló madarak emlékeztetnének a 32 emberéletet követelő katasztrófára.
III. helyezett: Francesco Tonnarelli & Andrea Cippitelli, Macerata, Olaszország
Megosztott harmadik helyezést ítélt a zsűri Francesco Tonnarelli és Andrea Cippitelli pályaművének az olaszországi Maceratából. A terv a part mentén, a víz felszínén futó sétánnyal kapcsolná a strandhoz és a lakott részekhez a hajótestet, amelyet alapzatként használva új építészeti elemekkel telepítene be. A tervezők alapvetően két funkcióban: az emlékhelyben és a tengerhez kötődő szabadidős tevékenységekben látnak lehetőséget a szakasosan megvalósítható, részletekig kidolgozott terv kapcsán.
III. helyezett: Wynn Chandra, London, Egyesült Királyság
A másik megosztott harmadik helyet a londoni Wynn Chandra terve érdemelte ki. Ez a legnagyobb léptékű tájformálást javasoló, díjazott terv, amely egy nagyméretű geometrikus háló segítségével teremt összeköttetést és egységet a hajóroncs, valamint a legközelebbi partszakasz közt. A mesterséges geostruktúra medencékbe szorítja a tengervizet, így biztonságossá és szabályozottá téve a roncs látogathatóságát.
Hozzászólások