Végül lett Londonnak is saját Eiffel-tornya, igaz, kicsit pirosabb és kicsit kisebb: az Arcelormittal Orbit. Pedig az 1890-es években már majdnem sikerült összehozni egyet, de a Watkin’s Tower balszerencsés történetére alig emlékszik valaki.
A Watkin's Tower pályázatán győztes terv
Az 1889-re elkészült Eiffel-torony, amelyet eredetileg az azévi párizsi világkiállítás főbejáratának szántak, csak a párizsiakat bőszítette fel – Londonban például őszinte csodálatot és némi irigykedést váltott ki. A francia-angol vetélkedés több százéves szellemében Sir Edward Watkin parlamenti képviselő már a következő évben megkezdte az előkészületeket egy, a párizsinál kicsit magasabb londoni torony építésére. Tervezőnek ki mást: Gustave Eiffelt kérte volna fel, az azonban a következő indokkal utasította el: ha elvállalná a tervezést, a franciák „nem tartanák többé olyan jó franciának, mint amilyennek reméli magát”.
Watkinsnak így nem maradt más választása, mint a nyílt pályázat. Az 1890-ben meghirdetett versengésre az Eiffel-torony által inspirált, olykor egészen meghökkentő formájú tervek serege érkezett: akadt, amelyik a Big Ben fémből szerkesztett verziójára, mások inkább egy mai rakétakilövő állomásra emlékeztettek. Egy elborult javaslat a gízai Nagy Piramis kicsinyített verzióját építette volna meg Londonban, teraszokkal, amelyeken (afféle közösségi kertként) zöldségeket lehet termeszteni.
Tervek a Watkin's Tower pályázatáról
Tervek a Watkin's Tower pályázatáról
Tervek a Watkin's Tower pályázatáról
Tervek a Watkin's Tower pályázatáról
Tervek a Watkin's Tower pályázatáról
Tervek a Watkin's Tower pályázatáról
Az indulók közül végül a Stewart, MacLaren and Dunn építésziroda tervét választották ki, egy karcsú, nyolc lábon álló tornyot, amely a maga 358 méterével nem kevesebb mint 45,8 métert vert volna rá a francia riválisra. Két platformján a tervek szerint éttermek, zenés szórakozóhelyek, kiállítási helyiségek és egy törökfürdő is helyet kapott volna.
1892-ben megindult az építkezés is, a Watkins által tervezett szórakozópark közepén. A The Metropolitan Tower Construction Company azonban módosított a terveken: nyolc láb helyett csak négy lábat építettek. Ez végzetes hibának bizonyult. 1896-ra, a szórakoztatópark tervezett megnyitásának idejére csak az első platform magasságáig, 47 méterig nyitottak, és hamar kiderült, hogy a torony szerkezete instabil, épp a lábak szerkezetének csökkentése miatt. Közben ráadásul Blackpoolban elkészült, ugyancsak Párizs hatására, egy 158 méteres fémszerkezetű kilátótorony – azaz az újdonság ereje is elveszett. A befektetőtársaság nem tudott mit kezdeni a helyzettel: a következő években anyagi forrásaik megcsappantak, végül 1899-ben bekövetkezett a csőd. Az építkezést leállították, és Watkin 1901-es halálával végleg elveszett a remény a valahai befejezésre. A helyszínt lezárták, a torony megépült részét 1904-1907 között robbantásos bontással eltüntették. A helyszínen pedig 1923-ban felépült a Wembley Stadium, amely aztán 1948-ban olimpiai színtér lett.
Ennyi épült meg végül a Watkin's Towerből
Épp ez, az olimpia köti össze London idén májusban átadott új „Eiffel-tornyát” a régivel. Ezúttal nem a tervező, hanem a gyártó az igazán fontos szereplő a történetben. Az Arcelormittal Orbit a dúsgazdag indiai származású acélmágnás, Lakshmi Mittal felajánlásából épülhetett meg, és cégének nevét viseli. 115 méteres magassága ugyan eltörpül az Eiffel-toronyé mellett, de különleges szerkezete, az ugyancsak indiai származású Anish Kapoor munkája, felveszi a versenyt a párizsi kolléga innovativitásával. A tervezőt egyébként ez alkalommal is pályázaton választották ki, igaz, az korántsem volt annyira átlátható, mint 1890-ben.
Az elkészült Arcelormittal Orbit képe. Kép: Arcelormittal Orbit
Akárcsak annak idején az Eiffel-torony, az ArcelorMittal Orbit ugyancsak számos kritikával kell szembenézzen. Sokan támadják az efféle vállalati szerepvállalást, mondván: az állam lényegében segítséget nyújtott az ArcelorMittalnak egy hatalmas és maradandó reklámhoz. Mások a torony művészeti értékét kérdőjelezik meg, elvégre köztéri műalkotásról van szó, illetve vitatják az olimpia utáni fenntarthatóságát. Utóbbi valóban megkérdőjelezhető. A torony óránként hétszáz látogatót tud fogadni; az olimpia idején ez biztosan zsúfoltsághoz és sorokhoz vezet, utána viszont egyáltalán nem biztos, hogy lesz ilyen szintű érdeklődés.
Hozzászólások