Egyszerű használati tárgyat: egy számítógépes egeret kellett terveznie a MOME Formatervező Tanszékén az elsőéves hallgatóknak a most zárult szemeszterben. Alább a Koós Pál és Monostori Vladimir vezetésével zajlott munka legjobb eredményeit mutatjuk be.

A diákok feladata volt a jelenleg kapható számítógépes egerek feltérképezése, valamint az eredményes, könnyű használatot biztosító munkafolyamat meghatározása. Ezt követte a tervezés, azzal a céllal, hogy a legegyszerűbben előállítható, a legkevesebb fajtájú anyagból álló, valamint az emberi test ergonómiáját maximálisan figyelembe vevő tárgy szülessék.

Az előírások szerint a diákoknak figyelembe kellett venniük a funkcionális, ergonómiai szempontokat, a használati funkciót sugalló, emellett esztétikai élményt nyújtó formát, át kellett gondolniuk az anyagot, a felületet és a színeket, a lehetséges új szempontok, formai vagy funkcionális ötletek beépíthetőségét, és akár a tárgyak tárolását is.

Ördögh Rita Anna leginkább egy tollra hasonlító egeret tervezett, amit egy rugalmas szalad rögzít a kézhez. A munkát megkönnyítendő a szerkezetnek két állása van: a 45 fokos szögben hajlított állapotában egerezhetünk, amikor pedig a billentyűzetet használjuk, a toll szárát kiegyenesítve, olyan pozícióba kerül, ami nem zavaró gépelés közben. Egyenes pozíciójában 102 mm hosszú, szélessége 7-26 mm között változik. Alapvetően három részre osztható az egér, a “tollszárra” mely a gombokat és az elektronikát tartalmazza, a tengelyt is magába foglaló, a kéz, mutató-, és hüvelykujj közti területére feltámaszkodó forma, és az egeret a kézfejünkhöz és a hüvelykujjunk alatti párnás részhez kapcsoló szilikonszalagra. Az egér a gombok ujjak elhelyezkedése szerinti kialakítása miatt, nem szimmetrikus, így külön jobb-, és balkezesek számára készített verziókra van szükség.

A hallgató szerint a tollszerű formának számos előnye van: kevésbé terheli a kezet, így elkerülhetők a szokásos „egérbetegségek”, használata az íráshoz hasonlít, így sokkal precízebb az irányítás is.

Kovácsik Bence alapvetően olyan forma kialakítására törekedett, amely elősegíti annak mindkét kézzel való kényelmes használatát, de kerüli a szimmetrikus kialakítást. A végeredmény vezeték nélküli, optikai vezérlésű egér lett. Az egér befoglaló formája gömbcikk. A gömb átmérőjéből megmaradt él lekerekített, hogy elősegítse az egér egyik oldalról való átfordítását a másik oldalra, illetve sugallja a felhasználónak ezt a lehetőséget. Ezen a lekerekített alsó részen egy körszelet alakú sík kimetszés található, mely a forma légiesebbé tételét, kevésbé tömegszerű megjelenését igyekszik elősegíteni. 

Az egér hátsó részénél, ahol tenyerünk találkozik a testtel, az él mindkét oldalon befele van hajlítva, hogy az él ne vágja használat közben a tenyeret. A termék színe fehér, eltérés, hogy a gömb felszíni rész fényes kialakítású, ezzel jelezve a használati felületet, míg az oldalsó/alsó síkok matt fehérek. Az egér két gombja a felső részen helyezkedik el szimmetrikusan, vékony szürke vonallal vannak elkülönítve. A görgő funkciót az oldalakon elhelyezett érintést érzékelő sávok látják el, melyet hüvelykujjunk függőleges mozgatásával irányíthatunk. Ennek helyét szintén halványszürke csíkok jelzik.

Koczka Kristóf alapvetően az ergonómia felől közelítette meg az egér feladatát. Szerette volna oldani a fogás és a használat egyhangúságát, állandóságát, a felfelé feszített, kényelmetlen kéztartást, valamint a jobbkezes-balkezes problematikát. Ebből végül olyan tárgy alakult ki, amely nem tenyérbe illő egér, inkább az ujjak alá laposan illeszkedő forma. 

A kör alaprajz, a korongforma, valamint a koncentrikus gombkiosztás a jobb és bal kezes témára kompromisszummentes megoldás, a lekerekített félgömb alakú szélek adják a tollhoz hasonlóan a többféle fogáspontot, az aláfordulás ráadásul a tárgy megcsippentését, fölemelését is megkönnyíti. A korong közepén egyetlen központi gomb helyezkedik el, amelyet úgy lehet használni, mintha az ujjunkkal rajzolnánk a felületen.

Bányai Csaba két alapvetést tűzött ki: a tárgy térfogatát tekintve nem lehet kisebb, mint a kifejezetten otthoni használatra szánt egerek, ugyanakkor a lehető legkisebb helyen kell elférnie, ami egy notebook-táskában, -tokban minimális. A lapos test térbelivé formálására többféle úttal próbálkozott, végül a szimmetrikus formánál maradva három lapból alakította ki a végleges testet. 

Ahhoz, hogy a lapok miként öltsenek testet, ugyancsak többféle megoldást kipróbált. Kísérletezett elasztikus szövetekkel és gumival, azonban ezek használatakor túlságosan nagy feszültség keletkezik a hajtási csomópontban, hosszútávon pedig az anyagfáradás kérdése is felmerül. Ezután a textiliparban alkalmazott kapcsolódásokat vizsgálta. Mivel az egér közvetlenül a laptopon feküdne szállítás közben, Csaba indokoltnak tartotta a szövetborítást, elkerülendő, hogy a tárgyak megsértsék egymást. 

A zipzár használata így már nem idegen a tárgytól és a használata is gyors és egyszerű. Viszont figyelembe véve az ipari követelményeket és eljárásokat, ez a verzió drága, előállítása egy átlagos egéréhez képest több időt és forrást igényel. Ennél egyszerűbb csatlakozást kell kialakítani a lapok között. A végleges egérnél így a zipzárhoz hasonló fésűs kapcsolat alakult ki; a csatlakozást kialakító élek átalakításával azok egymásba fonódnak, így alakítva ki a kötést.