Elismeréssel fogadta a brit sajtó a 2012-es londoni olimpiai játékok elsőként átadott sportlétesítményét, a Hopkins Architects által tervezett kerékpáros-arénát. A pályán először a British Cycling eminens tagjai, többek közt a pekingi éremszerző Sir Chris Hoy gurult egyet a jövő évi olimpia hazai reménységeivel közösen.
A Pekingben három aranyérmet szerző és a következő évben lovagi címet kapott Hoy kijelentette: kétség nélkül ez a leglátványosabb velodróm, amivel életében találkozott. A British Cycling vezetője, Dave Brailsford ezt azzal fűszerezte: „az építészek rendkívül okosan válogatták össze a világ legjobb kerékpáros arénáinak előnyeit, és szuper létesítménnyel álltak elő”.
Az Olympic Velodrome a sporteseménynek helyet adó park négy maradandó épületének egyike; hatezer ülőhelyes nézőterét 2012 után sem csökkentik. Formáját a kerékpározás élménye és dinamizmusa inspirálta; a stadion jellegzetes formájú tetőszerkezete visszafogott, mégis határozott építészeti jele lesz a játékoknak. A javarészt újrahasznosított és -hasznosítható anyagokból készült, cédrusfával burkolt sportlétesítmény tervezésénél a kötött költségvetés is fontos szerepet játszott, de a kritikusok szerint ennek szerencsére nem látni nyomát.
Az épületet külön dicsérték azért, mert a tervezett időben és a tervezett büdzsén belül maradva átadták – ellenben az olimpiai park ugyancsak emblematikusnak ígérkező létesítményével, a Zaha Hadid tervezte úszócsarnokkal, amelynek költségvetését már többször át kellett szabni.
A Hopkins Architects olimpiai munkája ezzel korántsem ért véget: mint korábban beszámoltunk róla, az építésziroda támogatóként és tervezőként szállt be abba a civil kampányba, amelyet a brit főváros legrégebbi, a 19. század végén épített velodrómjának megmentésére indítottak.
Hozzászólások