Kanada második világháborús szerepvállalásának egyik leginkább szégyenteljes epizódját idézi majd fel az az emlékmű, amelynek pályázatát nemrég nyerte meg a világhírű építész, Daniel Libeskind. 1939-ben a kilencszáz, Németországból menekülő utast szállító MS St. Louis kért bebocsátást kanadai felségterületre, a kormány azonban visszafordította a hajót. Az utasok harmada később a náci haláltáborokban pusztult el.

A szégyenteljes történelmi eseményt ma alig ismeri a kanadai közvélemény; a kanadai zsidó közösség ezért határozott amellett, hogy állandó emlékműre ír ki pályázatot. Libeskind, aki maga is holokauszt-túlélők gyermeke és egyik legismertebb múzeuma épp Kanadában készült el néhány éve, „A lelkiismeret kereke” című munkával nyerte meg a pályázatot.

A kiírásnak megfelelően nem helyhez kötött emlékmű egyrészt a hajó motorját, másrészt, mint Libeskind írja, „a cinikus bürokrácia fogaskerekeit” szimbolizálja. A henger oldalán elhelyezett négy, egymásba kapcsolódó fogaskeréken a „gyűlölet”, „rasszizmus”, „xenofóbia” és „antiszemitizmus” szaval olvashatóak, míg az oldallapon a hajó történetét foglalják össze.

A kanadai zsidó közösség kormányzati forrásokból tervezi egy állandó emlékhely létrehozását; Libeskind projektjének állandó helye lesz a halifaxi emigrációs múzeumban, nem messze attól a dokktól, ahol az MS St. Louis kiköthetett volna – ha engedélyezik. Az ország vezetése egyébként sosem kért bocsánatot az elutasító döntésért.